Sziasztok! Sajnálom, hogy nem hozok részt és ez miatt elég nagy lelkiismeret furdalásom van. Arra jutottam, hogy befejezem ezt a blogot. Több okból kifolyólag: 1. Nincs semmi időm. 2. Túl sok a tanulnivalóm. 3. A szüleim naponta max. egy órát engednek gépezni. 3. Nem nagyon vannak új olvasók. 4. Már kicsit kinőttem ebből a fanfiction-ből. 5. Bevallom már annyira nem szeretem a One Direction-t. 6. Már nincsenek ötleteim.
Igazán sajnálom. :(
2012. október 6., szombat
2012. szeptember 15., szombat
21. Fejezet
Sziasztok! Ezerszer is bocsánatot kérek. Óriási lelki ismeret furdalásom van, mert ennyi ideig nem hoztam részt, csak ugye elkezdődött a suli és semmi időm nincs. Gépezni is alig gépezek. Lehet, hogy még csak 2 hete járunk suliba, de én most kezdtem a gimnáziumot és új tantárgyak, új tanárok, stb. és anyum nem hagy békén a tipikus "Legfontosabb az első benyomás" szövegével és naponta csak egy órát gépezhetek hétköznap.. Pluszba még vannak röpiezéseim és tánc edzéseim.. Na mind1. Itt az új rész. Remélem örültök neki. Ez a rész már Nicole szemszögéből lesz írva. Jól olvasást hozzá. :)
Amint Liam hívott azonnal rohantunk is a megadott címre. Mikor odaértünk, besiettünk és egyből egy részeg Louis-val találtuk szembe magunkat.
- Mi van veled? - rángatta meg a vállát Eleanor.
- Sziaa Drágáám - mondta Lou teljesen más hangon, mint szokott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Honnan tudjam? Ha jó a buli, akkor pont letojom, hogy mi van velük.
- Louis! Hol van Niall, Barney és Zayn??? - üvöltött rá Sophie.
- Nem tudom - vonta meg a vállát Lou.
- Na jól van. Most lett elegem. Ha megtalálom mindegyiket esküszöm eltiltom őket a piától.. - mondtam dühösen.
- Az a probléma, hogy ezt havonta megcsinálják és ebből mindig botrányok vannak - mesélte Danielle.
- Na Barney jó helyre került - nevettem fel.
- Na jó, nem mintha Sophie-val nem ugyanezt csinálták volna otthon - röhögött Blair.
- Na inkább keressük őket meg - javasolta Tiffany. Elindultunk. Természetesen El Louis-t is magával rángatta, hogy nehogy elkószáljon. Egyszer csak megláttuk a tömegben Barney-t és Zayn-t táncolni. Rögtön odasiettünk. Mindkettő pasiból csak úgy áradt a pia szag. Az már csak hab a tortán, hogy az én drága barátom egy csókkal köszöntött és a szája tiszta sör szagú volt. Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán szeretem a piát, főleg nem a sört, úgyhogy egyből eltoltam magam tőle.
- Sziasztok - köszönt Zayn. Látszott rajta, hogy nincs magánál.
- Helló. Na srácok, először is tegyétek le a piát - szólt oda nekik Dan és egyből ki is vette a kezükből a két sört. - Utána meg kimegyünk erről a büdös helyről és megkeressük Harryt és Liamet.
- Rendben - felelte Barney. Épphogy kiértünk az épületből megcsörrent Blair telefonja.
- Szia Liam - szólt bele kedvesen. - Várjál kihangosítalak.
- Sziasztok! - köszönt Liam. - Megtaláltam Harryt. Itt vagyok vele. Egy szállodában vagyunk. Gyertek ide - mondta, majd elmondta, hogy hova kell mennünk és letettük a telefont. Útközben azon gondolkoztam, hogy vajon mit kereshetnek egy szállodában? Harry megcsalta Blair-t? Vagy csak meg akarta? Gondolom ő is hót részeg úgyhogy ki tudja. A lehető összes esetre gondoltam. De vajon melyik lesz? Na erre kíváncsi leszek.
Miközben mentünk felfelé a liftben még mindig azok agyaltam, hogy mit kereshetnek itt a srácok. Mikor keresgéltük azt a szobát, ahol Harry-ék lehetnek, egyszer csak kiléptek a srácok az egyik ajtón egy lány társaságában.
- Szia Kicsim - lépett oda Liam Dan-hez és megcsókolta. Látszott rajta, hogy valami miatt nagyon ideges.
- Szia. Minden rendben? - kérdezte Danielle aggódva.
- Persze - válaszolt Liam nem túl meggyőzően. Ahogy az idegen lány közeledett felénk, nekem már nem tűnt olyan idegennek.
- Ezt nem hiszem eeel - döbbentem le. - Bianca Castronovo?
- Igen úgy hívnak - bólintott a lány. - Honnan tudod a nevem?
- Onnan, hogy imádom az öcsédet, a régi csapatát és téged is. Szerintem nagyon jól táncoltok - dicsérgettem.
- Oh, köszi.
- És követlek is twitteren - mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.
- Ó, köszönöm. Mi a neved? Visszakövetlek.
- Most komolyan ezek a twitterről dumálnak? - kérdezte Tiffany.
- Asszem - válaszolt Liam.
- @Nicole_Diamond a nevem twitteren - mondtam.
- Rendben. Akkor majd mondom a tesóimnak is, hogy kövessenek vissza - szólt kedvesen Bianca. Úúú magamban sikítoztam is. Ez nagy álmom volt.
- Jaaj nagyon szépen köszönöm.
- Bianca akkor bemutatnám a többieket. A srácokat gondolom ismered. Ő itt Barney, Nicole barátja - mutatott rá Liam a most nem túl jól kinéző szerelmemre. - Dani, El, Sophie, Tiffany, Blair és Nicole - mutatott be minket sorban.
- Helló - köszönt nekik B.
- Óóó én is ismerlek és én is imádom az öcséd - szólalt meg Sophie is, aki eddig nem bírt, mert annyira csodálkozott. - Ja és persze téged is.
- Örülök.
- Harry mi van veled? - kérdezte Blair Harry-t, aki nem nézett ki annyira jól.
- Most inkább hagyj békén - húzódott el Harry.
- Hazaviszem. Holnap viszont beszélnünk kell Nicole.. - lépett oda hozzám Liam.
- Rendben. Akkor mi meg a többieket - mondtam.
Mikor elváltunk Blair sírni kezdett.
- Mi baja lehet? - szipogott.
- Csak be van rúgva. Hagyjad - simogatta a vállát Tiffany.
- Jó, de akkor is.. Tettem valami rosszat? - kérdezte könnyes szemmel Blair.
- Nem hiszem - rázta a fejét Lottie, aki eddig testvérével csöndben figyelte a történéseket. Megállt a limuzin (mivel közben Paul értünk jött és segített hazavinni a srácokat).
- Mit csináljunk Louisval? - mutatott rá a bátyjára Fizzy, mivel az egyetlen fiú testvére elaludt.
- Keltsük fel - ajánlotta fel Danielle.
- Inkább ne. Nagyon nyűgös a felkeltjük. Tapasztalatból tudom - mondta Eleanor.
- Akkor most mit csináljunk? - kérdezte tanácstalanul Lottie.
- Elbírjuk? - tette fel a kérdést Sophie.
- Nem tudom. Nem hiszem - nevetett fel az eddig síró Blair.
- A részeg Barneyra és Zaynre sem kéne bízni, mert még a saját lábukon is alig állnak meg - szólaltam meg én is.
- Akkor mi tévők legyünk - tette fel a kérdést El. Először össze, majd Paulra néztünk.
- Nem. Kizárt dolog - ellenkezett Paul.
- Most komolyan. Miért is fizetnek téged? - érdeklődött Dan.
- Hogy megvédjem a srácokat - felelte.
- Akkor vidd fel Lou-t, hogy megvédhesd a hátfájástól - mondta Blair, mire mindannyian kérdőn néztünk rá. - Tudjátoook. Hogyha kocsiban alszik akkor megfájdul a háta - magyarázta, de még mindig nem értettük. - Nekem mindig fáj. Nektek nem szokott?
- Nem - válaszolta Tiffany.
- Akkor nem tudom - vonata meg a vállát.
- Mindegy. Felviszem, de akkor kérek egy szabadnapot - mondta Paul miközben felvette Louis és bevitte a lakásába. Az anyja már aludt.
- Veletek mi lesz? Itt maradtok? - kérdeztem.
- Nem tudom - válaszolta Fizzy.
- Tőlem eljöhettek hozzám is. Holnap jön haza a családom. Legalább megismerkedtek a szüleimmel és a húgaimmal - mosolyogtam rájuk.
- Hány évesek? - érdeklődött Fizzy.
- 6.
- Értem. Ha nem baj, akkor ma nálad aludnánk - mondta Lottie.
- Rendben. El?
- Én nem - rázta a fejét Eleanor. - Ti pedig el ne mondjátok anyátoknak, hogy ma hova vittünk titeket. Értettétek? - nézett a lányokra.
- Igen - mondták egyszerre.
- Na menjünk, mert ma még aludni szeretnék - lépett oda mellénk Paul. Beültünk a limuzinba, elvittük Daniellet és hazamentünk.
Másnap kulcs zörgésre keltem, mivel a nappaliban aludtam. Azonnal felpattantam és kisiettem az előszobába.
- Sziasztoook - ugrottam a szüleim nyakába.
- Jaj szia kincsem. Hát te? Hogyhogy ilyen korán fenn vagy? - érdeklődött anya.
- Itt aludtam a nappaliban, mert Louis húgai itt aludtak nálam.
- Értem.
- Szia Nicole! - öleltek meg a húgaim.
- Hoztunk neked valamit - nyújtott át nekem egy zacskót Naomi.
- Hééé! Én akartam odaadni neki! - kiabált rá az iker testvérére Nora. Ja, igen. A szokásos iker veszekedések.
- Nem mindegy? Most én adtam át - vonta meg a vállát Naomi.
- Lányok, lányok. A többiek még alszanak - szóltam rájuk. - Különben is, nem mindegy ki adta oda?
- Jó mindegy. Legalább nézd meg! - mondta Nora, majd megfogta a kezem és odarángatott a kanapéhoz. Mindkét lány leült rá, majd én is lecsücsültem közéjük. Belenéztem a zacskóba és egy kis dobozt vettem ki belőle, ami egy legóhoz hasonlított, benne pedig egy fehér óra volt.
- Egy Ice Watch? - kérdeztem meglepődve.
- Ühüm - bólogattak a kicsik.
- Nagyon szépen köszönöm - öleltem meg őket.
- Jó reggelt! - köszönt Fizzy és Lottie.
- Sziasztok - mosolyogtak rájuk a húgaim. Csak egy baj volt. A Tomlinson tesók angolul köszöntek, az én testvéreim pedig magyarul. A 4 lány egyáltalán nem értette egymást, mivel Diamond ikrek nem tudtak még angolul.
- Sziasztok. Lányok, bemutatom a húgaimat. Ő itt Nora, ő pedig Naomi - mutattam be a lányokat persze angolul. - Nora, Naomi ők Lottie és Fizzy. Mondjátok szépen nekik, hogy "Hi" - ezt már magyarul mondtam.
- Hi - mosolyogtak kedvesen a tesóim. Louis húgai ugyan ezt tették. Még egy ideig így beszélgettünk 5-ösben, majd úgy döntöttek Lottie-ék, hogy inkább átmennek Louishoz. Apu át is vitte őket. Közben a barátnőim és Barney is felkeltek. Szegény Barney elég másnapos volt. Csináltam neki kávét és egész nap fel sem kelt az ágyából. Ma nem sok mindent csináltunk. Inkább csak hülyültünk, gépeztünk és este dumáltunk a srácokkal Skype-on. Liam-mel nem tudtam beszélni, mert valami nagyon fontosat akar mondani és egész nap a stúdióban voltak úgyhogy nem tudott a srácoktól szabadulni.
Ma este, mikor már mindenki lefeküdt anyuék beszélni akartak velem. Leültünk az étkező asztalhoz és belekezdtek.
- Nicole.. - kezdte anya - Apáddal mi el fogunk válni.
- Micsodaaa??? - álltam fel hirtelen. Nem lehet. Most nem válhatnak el! Még csak most költöztünk ide.. - De miért???
- Mert.. mert.. anyád.. megcsalt engem - nyögte ki végre apu. Mi csoda???
- Anya - döbbentem le teljesen.
- Igen. Így van - mondta ki anya és lehajtotta a fejét. - Tudod Nicole én nagyon szeretlek titeket, de..
- De azt a hapsit jobban - fejeztem be helyette a mondatot.
- Ez nem igaz! Csak apádat már nem szeretem - jelentette ki.
- És mi lesz a lányokkal? Mikor mondjátok el nekik? - kérdeztem.
- Majd. Még kell egy kis idő nekünk is. Neked is csak azért mondtuk el, mert te ezt fel tudod fogni - mondta apa.
- Épp ez az. Én már fel tudom fogni és épp ezért fog ez nekem jobban fájni.. - emeltem fel a hangom, majd legördült egy könnycsepp az arcomon. - A lányok ezzel fognak felnőni. Ezzel a tudattal, hogy ti már kis korukban elváltatok, de én... én.. mindig is úgy nőttem fel, hogy van egy tökéletes családom..
- Sajnálom kicsim.
- Legalább azt megtudhatom, hogy ki az? Vagy legalább a nevét mondd el anya.
- Ő a főnököm, Joshua.
- Ja most már értem miért vett fel.. Gondolom már viszonyod volt vele - feleltem. Ő nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét. - Szóval igazam van. Na széép. És akkor hogy lesz? Ki költözik el?
- Én - válaszolt apa.
- Miii? Hova? Anya csalt meg téged és még te költözöl el?
-Vissza Magyarországra.
- Miiii????? Akkor nekem is kell költöznöm veled? Vagy maradnom kell?
- Ezt majd neked kell eldöntened a bíróságon.
- Ezt nem hiszem el.. - mondtam, majd sírva kirohantam a lakásból. Csak futottam és futottam. Teljesen kétségbe estem. Nem tudtam mit tegyek, hogy kihez forduljak.. Az éjszaka közepén beültem egy mekibe, vettem egy csoki öntetes McFlurry-t és gondolkodni kezdtem. Hívjam fel valamelyik lányt? Ááá ők úgysem érthetik meg. Hívjam fel valamelyik bandatagot? Őket sem hívhatom fel, mert tuti, hogy fáradtak a mai stúdiózás miatt. Hívjam fel Eleanort vagy Daniellet? Mindketten dolgoztak ma, biztos ők is fáradtak. Fizzyt vagy Lottiet? Ááá ők úgysem jöhetnének ki. Az egyetlen ember, aki még az eszembe jutott az Barney volt. Neki már úgyis elváltak a szülei és tudna segíteni. Meg különben is a barátom.
"Na jó felhívom" - gondoltam, majd tárcsáztam a számát.
- Szia - szóltam bele a telefonomba.
- Szia kincsem? Miért hívsz az éjszaka közepén? Valami baj van? Átmenjek? - kérdezősködött. Hallottam a hangján, hogy eléggé aggódott. Biztos hallotta a hangomon, hogy sírok.
- Nem vagyok otthon. Az egyik Mekiben vagyok.
- Mit keresel ott? Mi a baj?
- Elfutottam otthonról.
- Miért?
- A többit, majd elmondom itt. Légy szíves gyere ide.
- Melyik Mekiben vagy?
- Amelyikben múltkor voltatok Niallel.
- Mi Niallel nagyon sok Mekiben voltunk már - mondta mire felnevettem.
- Jól van. Akkor abba, amelyik a legközelebb van a házunkhoz.
- Rendben. Sietek.
Amint Liam hívott azonnal rohantunk is a megadott címre. Mikor odaértünk, besiettünk és egyből egy részeg Louis-val találtuk szembe magunkat.
- Mi van veled? - rángatta meg a vállát Eleanor.
- Sziaa Drágáám - mondta Lou teljesen más hangon, mint szokott.
- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Honnan tudjam? Ha jó a buli, akkor pont letojom, hogy mi van velük.
- Louis! Hol van Niall, Barney és Zayn??? - üvöltött rá Sophie.
- Nem tudom - vonta meg a vállát Lou.
- Na jól van. Most lett elegem. Ha megtalálom mindegyiket esküszöm eltiltom őket a piától.. - mondtam dühösen.
- Az a probléma, hogy ezt havonta megcsinálják és ebből mindig botrányok vannak - mesélte Danielle.
- Na Barney jó helyre került - nevettem fel.
- Na jó, nem mintha Sophie-val nem ugyanezt csinálták volna otthon - röhögött Blair.
- Na inkább keressük őket meg - javasolta Tiffany. Elindultunk. Természetesen El Louis-t is magával rángatta, hogy nehogy elkószáljon. Egyszer csak megláttuk a tömegben Barney-t és Zayn-t táncolni. Rögtön odasiettünk. Mindkettő pasiból csak úgy áradt a pia szag. Az már csak hab a tortán, hogy az én drága barátom egy csókkal köszöntött és a szája tiszta sör szagú volt. Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán szeretem a piát, főleg nem a sört, úgyhogy egyből eltoltam magam tőle.
- Sziasztok - köszönt Zayn. Látszott rajta, hogy nincs magánál.
- Helló. Na srácok, először is tegyétek le a piát - szólt oda nekik Dan és egyből ki is vette a kezükből a két sört. - Utána meg kimegyünk erről a büdös helyről és megkeressük Harryt és Liamet.
- Rendben - felelte Barney. Épphogy kiértünk az épületből megcsörrent Blair telefonja.
- Szia Liam - szólt bele kedvesen. - Várjál kihangosítalak.
- Sziasztok! - köszönt Liam. - Megtaláltam Harryt. Itt vagyok vele. Egy szállodában vagyunk. Gyertek ide - mondta, majd elmondta, hogy hova kell mennünk és letettük a telefont. Útközben azon gondolkoztam, hogy vajon mit kereshetnek egy szállodában? Harry megcsalta Blair-t? Vagy csak meg akarta? Gondolom ő is hót részeg úgyhogy ki tudja. A lehető összes esetre gondoltam. De vajon melyik lesz? Na erre kíváncsi leszek.
Miközben mentünk felfelé a liftben még mindig azok agyaltam, hogy mit kereshetnek itt a srácok. Mikor keresgéltük azt a szobát, ahol Harry-ék lehetnek, egyszer csak kiléptek a srácok az egyik ajtón egy lány társaságában.
- Szia Kicsim - lépett oda Liam Dan-hez és megcsókolta. Látszott rajta, hogy valami miatt nagyon ideges.
- Szia. Minden rendben? - kérdezte Danielle aggódva.
- Persze - válaszolt Liam nem túl meggyőzően. Ahogy az idegen lány közeledett felénk, nekem már nem tűnt olyan idegennek.
- Ezt nem hiszem eeel - döbbentem le. - Bianca Castronovo?
- Igen úgy hívnak - bólintott a lány. - Honnan tudod a nevem?
- Onnan, hogy imádom az öcsédet, a régi csapatát és téged is. Szerintem nagyon jól táncoltok - dicsérgettem.
- Oh, köszi.
- És követlek is twitteren - mosolyogtam rá, mire visszamosolygott.
- Ó, köszönöm. Mi a neved? Visszakövetlek.
- Most komolyan ezek a twitterről dumálnak? - kérdezte Tiffany.
- Asszem - válaszolt Liam.
- @Nicole_Diamond a nevem twitteren - mondtam.
- Rendben. Akkor majd mondom a tesóimnak is, hogy kövessenek vissza - szólt kedvesen Bianca. Úúú magamban sikítoztam is. Ez nagy álmom volt.
- Jaaj nagyon szépen köszönöm.
- Bianca akkor bemutatnám a többieket. A srácokat gondolom ismered. Ő itt Barney, Nicole barátja - mutatott rá Liam a most nem túl jól kinéző szerelmemre. - Dani, El, Sophie, Tiffany, Blair és Nicole - mutatott be minket sorban.
- Helló - köszönt nekik B.
- Óóó én is ismerlek és én is imádom az öcséd - szólalt meg Sophie is, aki eddig nem bírt, mert annyira csodálkozott. - Ja és persze téged is.
- Örülök.
- Harry mi van veled? - kérdezte Blair Harry-t, aki nem nézett ki annyira jól.
- Most inkább hagyj békén - húzódott el Harry.
- Hazaviszem. Holnap viszont beszélnünk kell Nicole.. - lépett oda hozzám Liam.
- Rendben. Akkor mi meg a többieket - mondtam.
Mikor elváltunk Blair sírni kezdett.
- Mi baja lehet? - szipogott.
- Csak be van rúgva. Hagyjad - simogatta a vállát Tiffany.
- Jó, de akkor is.. Tettem valami rosszat? - kérdezte könnyes szemmel Blair.
- Nem hiszem - rázta a fejét Lottie, aki eddig testvérével csöndben figyelte a történéseket. Megállt a limuzin (mivel közben Paul értünk jött és segített hazavinni a srácokat).
- Mit csináljunk Louisval? - mutatott rá a bátyjára Fizzy, mivel az egyetlen fiú testvére elaludt.
- Keltsük fel - ajánlotta fel Danielle.
- Inkább ne. Nagyon nyűgös a felkeltjük. Tapasztalatból tudom - mondta Eleanor.
- Akkor most mit csináljunk? - kérdezte tanácstalanul Lottie.
- Elbírjuk? - tette fel a kérdést Sophie.
- Nem tudom. Nem hiszem - nevetett fel az eddig síró Blair.
- A részeg Barneyra és Zaynre sem kéne bízni, mert még a saját lábukon is alig állnak meg - szólaltam meg én is.
- Akkor mi tévők legyünk - tette fel a kérdést El. Először össze, majd Paulra néztünk.
- Nem. Kizárt dolog - ellenkezett Paul.
- Most komolyan. Miért is fizetnek téged? - érdeklődött Dan.
- Hogy megvédjem a srácokat - felelte.
- Akkor vidd fel Lou-t, hogy megvédhesd a hátfájástól - mondta Blair, mire mindannyian kérdőn néztünk rá. - Tudjátoook. Hogyha kocsiban alszik akkor megfájdul a háta - magyarázta, de még mindig nem értettük. - Nekem mindig fáj. Nektek nem szokott?
- Nem - válaszolta Tiffany.
- Akkor nem tudom - vonata meg a vállát.
- Mindegy. Felviszem, de akkor kérek egy szabadnapot - mondta Paul miközben felvette Louis és bevitte a lakásába. Az anyja már aludt.
- Veletek mi lesz? Itt maradtok? - kérdeztem.
- Nem tudom - válaszolta Fizzy.
- Tőlem eljöhettek hozzám is. Holnap jön haza a családom. Legalább megismerkedtek a szüleimmel és a húgaimmal - mosolyogtam rájuk.
- Hány évesek? - érdeklődött Fizzy.
- 6.
- Értem. Ha nem baj, akkor ma nálad aludnánk - mondta Lottie.
- Rendben. El?
- Én nem - rázta a fejét Eleanor. - Ti pedig el ne mondjátok anyátoknak, hogy ma hova vittünk titeket. Értettétek? - nézett a lányokra.
- Igen - mondták egyszerre.
- Na menjünk, mert ma még aludni szeretnék - lépett oda mellénk Paul. Beültünk a limuzinba, elvittük Daniellet és hazamentünk.
Másnap kulcs zörgésre keltem, mivel a nappaliban aludtam. Azonnal felpattantam és kisiettem az előszobába.
- Sziasztoook - ugrottam a szüleim nyakába.
- Jaj szia kincsem. Hát te? Hogyhogy ilyen korán fenn vagy? - érdeklődött anya.
- Itt aludtam a nappaliban, mert Louis húgai itt aludtak nálam.
- Értem.
- Szia Nicole! - öleltek meg a húgaim.
- Hoztunk neked valamit - nyújtott át nekem egy zacskót Naomi.
- Hééé! Én akartam odaadni neki! - kiabált rá az iker testvérére Nora. Ja, igen. A szokásos iker veszekedések.
- Nem mindegy? Most én adtam át - vonta meg a vállát Naomi.
- Lányok, lányok. A többiek még alszanak - szóltam rájuk. - Különben is, nem mindegy ki adta oda?
- Jó mindegy. Legalább nézd meg! - mondta Nora, majd megfogta a kezem és odarángatott a kanapéhoz. Mindkét lány leült rá, majd én is lecsücsültem közéjük. Belenéztem a zacskóba és egy kis dobozt vettem ki belőle, ami egy legóhoz hasonlított, benne pedig egy fehér óra volt.
- Egy Ice Watch? - kérdeztem meglepődve.
- Ühüm - bólogattak a kicsik.
- Nagyon szépen köszönöm - öleltem meg őket.
- Jó reggelt! - köszönt Fizzy és Lottie.
- Sziasztok - mosolyogtak rájuk a húgaim. Csak egy baj volt. A Tomlinson tesók angolul köszöntek, az én testvéreim pedig magyarul. A 4 lány egyáltalán nem értette egymást, mivel Diamond ikrek nem tudtak még angolul.
- Sziasztok. Lányok, bemutatom a húgaimat. Ő itt Nora, ő pedig Naomi - mutattam be a lányokat persze angolul. - Nora, Naomi ők Lottie és Fizzy. Mondjátok szépen nekik, hogy "Hi" - ezt már magyarul mondtam.
- Hi - mosolyogtak kedvesen a tesóim. Louis húgai ugyan ezt tették. Még egy ideig így beszélgettünk 5-ösben, majd úgy döntöttek Lottie-ék, hogy inkább átmennek Louishoz. Apu át is vitte őket. Közben a barátnőim és Barney is felkeltek. Szegény Barney elég másnapos volt. Csináltam neki kávét és egész nap fel sem kelt az ágyából. Ma nem sok mindent csináltunk. Inkább csak hülyültünk, gépeztünk és este dumáltunk a srácokkal Skype-on. Liam-mel nem tudtam beszélni, mert valami nagyon fontosat akar mondani és egész nap a stúdióban voltak úgyhogy nem tudott a srácoktól szabadulni.
Ma este, mikor már mindenki lefeküdt anyuék beszélni akartak velem. Leültünk az étkező asztalhoz és belekezdtek.
- Nicole.. - kezdte anya - Apáddal mi el fogunk válni.
- Micsodaaa??? - álltam fel hirtelen. Nem lehet. Most nem válhatnak el! Még csak most költöztünk ide.. - De miért???
- Mert.. mert.. anyád.. megcsalt engem - nyögte ki végre apu. Mi csoda???
- Anya - döbbentem le teljesen.
- Igen. Így van - mondta ki anya és lehajtotta a fejét. - Tudod Nicole én nagyon szeretlek titeket, de..
- De azt a hapsit jobban - fejeztem be helyette a mondatot.
- Ez nem igaz! Csak apádat már nem szeretem - jelentette ki.
- És mi lesz a lányokkal? Mikor mondjátok el nekik? - kérdeztem.
- Majd. Még kell egy kis idő nekünk is. Neked is csak azért mondtuk el, mert te ezt fel tudod fogni - mondta apa.
- Épp ez az. Én már fel tudom fogni és épp ezért fog ez nekem jobban fájni.. - emeltem fel a hangom, majd legördült egy könnycsepp az arcomon. - A lányok ezzel fognak felnőni. Ezzel a tudattal, hogy ti már kis korukban elváltatok, de én... én.. mindig is úgy nőttem fel, hogy van egy tökéletes családom..
- Sajnálom kicsim.
- Legalább azt megtudhatom, hogy ki az? Vagy legalább a nevét mondd el anya.
- Ő a főnököm, Joshua.
- Ja most már értem miért vett fel.. Gondolom már viszonyod volt vele - feleltem. Ő nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét. - Szóval igazam van. Na széép. És akkor hogy lesz? Ki költözik el?
- Én - válaszolt apa.
- Miii? Hova? Anya csalt meg téged és még te költözöl el?
-Vissza Magyarországra.
- Miiii????? Akkor nekem is kell költöznöm veled? Vagy maradnom kell?
- Ezt majd neked kell eldöntened a bíróságon.
- Ezt nem hiszem el.. - mondtam, majd sírva kirohantam a lakásból. Csak futottam és futottam. Teljesen kétségbe estem. Nem tudtam mit tegyek, hogy kihez forduljak.. Az éjszaka közepén beültem egy mekibe, vettem egy csoki öntetes McFlurry-t és gondolkodni kezdtem. Hívjam fel valamelyik lányt? Ááá ők úgysem érthetik meg. Hívjam fel valamelyik bandatagot? Őket sem hívhatom fel, mert tuti, hogy fáradtak a mai stúdiózás miatt. Hívjam fel Eleanort vagy Daniellet? Mindketten dolgoztak ma, biztos ők is fáradtak. Fizzyt vagy Lottiet? Ááá ők úgysem jöhetnének ki. Az egyetlen ember, aki még az eszembe jutott az Barney volt. Neki már úgyis elváltak a szülei és tudna segíteni. Meg különben is a barátom.
"Na jó felhívom" - gondoltam, majd tárcsáztam a számát.
- Szia - szóltam bele a telefonomba.
- Szia kincsem? Miért hívsz az éjszaka közepén? Valami baj van? Átmenjek? - kérdezősködött. Hallottam a hangján, hogy eléggé aggódott. Biztos hallotta a hangomon, hogy sírok.
- Nem vagyok otthon. Az egyik Mekiben vagyok.
- Mit keresel ott? Mi a baj?
- Elfutottam otthonról.
- Miért?
- A többit, majd elmondom itt. Légy szíves gyere ide.
- Melyik Mekiben vagy?
- Amelyikben múltkor voltatok Niallel.
- Mi Niallel nagyon sok Mekiben voltunk már - mondta mire felnevettem.
- Jól van. Akkor abba, amelyik a legközelebb van a házunkhoz.
- Rendben. Sietek.
2012. augusztus 26., vasárnap
20. Fejezet: Buli
Sziasztok! Itt az új fejezet, ami Liam szemszögéből lesz írva. Tudom, hogy régen írtam, csak mivel sokan írtátok, hogy jó lenne, ha hosszabb lenne és teljesíteni akartam a kéréseteket. Jó olvasást
hozzá.:) Komizzatok és legyetek tagok!:)
Harry engem 3.-nak szállított haza. Mikor hazaértem megláttam Danielle-t felém közeledni az utcán. Odamentem hozzá és egy csókkal köszöntöttem.
- Helló - mondta, miután elengedtem.
- Szia. Hát te? Nem mész Nicole-ékhoz? - kérdeztem.
- De, csak gondoltam együtt mehetnénk.
- Oké. Pillanat, csak átöltözök.
Bementünk a lakásomba, gyorsan lefürödtem és átvettem egy bulizósabb cuccot. Beállítottam a hajam, beültünk a kocsimba és már mentünk is.Kopogtunk és Sophie nyitott ajtót.
- Szia - mondtuk kórusban Dani-vel.
- Helló - köszönt.
- Dan, ő Sophie Nicole legjobb barátnője - mutatottam rá. - Sophie gondolom ismered Danit, a barátnőmet.
- Persze. Szia. Óriási példaképem vagy - áradozott. - Gyönyörű vagy és nagyon jól táncolsz - dicsérte.
- Oh köszi. Te sem panaszkodhatsz - bókolt neki Danielle.
- Én is táncolok.
- Majd egyszer megnézhetlek?
- Persze. Az a legnagyobb álmom, hogy nagy táncosnő legyek.
- Értem.
- Oké, lányok, mindketten szépek vagytok és táncoltok, de most inkább menjünk be - türelmetlenkedtem. Bementünk a nappaliba és a többi lánynak is bemutattam Danielle-t. Mi fiúk, nemsokára mentünk is, mert Harry már nagyon akart inni. Istenem.. Nagyon félek, hogy megint leisszák magukat és nekem kell utánuk mennem. Remélem Barney nem iszik annyit. Louis kocsijába beültünk. Egy nem messzi kocsmában kezdtünk. Megittak a srácok egy-két korsó sört. Harry esetében sajnos ez nem egy-kettő volt.. 8 korsó sört ivott és még csak 10 óra van. Átmentünk egy bulizóhelyre. Ott 5 percen belül mindenkit elveszítettem a szemem elől. Egyszer csak megláttam Louis-t Barney-val iszogatni a pultnál. Odasiettem hozzájuk.
- Szia haver. Meghívhatlak egy pohár vodkára? - kérdezte Barney.
- Helló. Köszi, de nem, mert nem iszom - ráztam a fejem.
- Naaa igyáál - kérlelt Lou.
- Azt mondtam nem és kész - feleltem határozottan. - Hol van Harry, Niall és Zayn?
- Harry egy csajjal dumált az előbb, Zayn és Niall táncol, de Niall egy csajjal, Zayn pedig egyedül - mesélte Barney. Megkerestem Zayn-t és együtt táncoltunk. Ahhoz képest, hogy egyfolytában azt mondja, hogy nem tud táncolni és nem szeret, ilyenkor, mikor iszik úgy táncol.. Látná magát..
A nagy terem szélén voltak asztalok és leültem oda. Az ilyen estéken mindig ezt csináljuk. Ők elvannak, iszogatnak, majd jól berúgnak, én meg megyek utánuk és összeszedem őket. Általában jó buli, de most kicsit unatkoztam. Na szóval leültem és néztem ki a fejemből. Pár percre rá odajött hozzám egy csapat lány.
- Szia Liaam - köszöntek kórusban.
- Helló. Mizujs? - mosolyogtam rájuk, mire olyan tipikus lányosan összenevettek.
- Semmi - válaszolt egy egész szép lány. Kicsit Danielle-re, csak szőke volt.
- Csinálhatunk veled képet? - tette fel a kérdést az egyik barna hajú lány.
- Persze - válaszoltam.
- És autogramot is? - kérdezte a másik.
- Természetesen.
Letettük az egyik Iphone-t az asztalra, beállítottam időzítőre, odarohantam a többiek közé és beálltam közéjük. Megköszönték a képet és már mentek volna, de inkább megkértem őket, hogy maradjanak.
- Mivel ti tudjátok a nevem, kérlek mutatkozzatok be - mondtam.
- Én Bianca vagyok - felelte a szőke Dani hasonmás.
- Én Rachel - válaszolta az egyik barna hajú lány.
- Én Alexis - hangzott a másik barna hajú szájából.
- És én pedig Hannah - szólt a vörös hajú kicsit termetesebb lány.
- Hova valósiak vagytok? - érdeklődtem.
- Én eredetileg New Jersey-ből, csak itt nyaralok Rachel-nél - válaszolta Bianca.
- Akkor ti hárman ide valósiak vagytok? - néztem a többi lányra, mire ők csak bólintottak. - Értem.
Még egy ideig beszélgettünk, majd Biancán kívül a lányok elmentek. Szegény New Jersey-i lányt itt hagyták, pedig állítólag a legjobb barátnői.
- Danielle-lel még együtt vagytok? - kérdezte.
- Aha - válaszoltam.
- Nagyon szeretem őt. Szerintem nagyszerű táncos és gyönyörű is.
- Szerintem is. Be kell, hogy valljam, mikor először megláttalak egyből arra gondoltam, hogy úgy nézel ki, mint ő, csak szőkében.
- Tényleg?
- Aha.
- De sosem lehetek olyan szép, mint Dani.
- Ki tudja - kacsintottam. - Mennyi idős vagy?
- 17 leszek szeptemberben.
- Akkor még fiatal vagy.
- Annyira nem. Most leszek végzős. Félek nagyon tőle - húzta el a száját.
- Nem kell.
- Az a baj, hogy apukám támogatja az álmomat, de anyukám nem. Mindenféleképpen azt akarja, hogy orvos legyek..
- Mi az álmod? Mi szeretnél lenni?
- Táncosnő. Mint a nővérem. Az öcsém is táncol, de csak tőlem várják el, hogy orvos legyek.
- Értem. Lehet, hogy azért, mert te vagy annyira okos.
- Hát tuti, hogy hármunk közül én vagyok a legokosabb.
- Akkor meg?
- Nekem akkor is a tánc a mindenem. Imádom oktatni, csinálni. A tesóimmal, mindig órákat is adunk és mindannyian szeretjük.
- Értem. Akkor szerintem ülj le anyukáddal és beszéld meg vele.
- Próbáltam már - mondta szomorúan.
- Sajnálom. Látott már táncolni?
- Nem.
- Akkor kérd meg, hogy nézzen meg és akkor biztosan megengedi.
- Tényleg. Ez jó ötlet. Köszi - mosolygott rám. Egyszer csak megláttam Harry-t egy lánnyal csókolózni. Annyira mérges lettem, hogy szegény Biancát otthagytam szó nélkül és odacsörtettem Harry-hez.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról? - üvöltöttem rá.
- Nyugi Liam - válaszolta nyugdtan.
- Nem nyugszom le. Nicole-éknál ott vár téged a gyönyörű barátnőd, te meg hót részegen itt smárolgatsz egy teljesen idegen csajjal.
- Nyugodj le. Sosem fogja megtudni..
- És ha én elmondom neki?
- Nem tennéd.
- De.
- Túl kedves vagy ahhoz - felelte. Sajnos igaza van. De, ha Blair-nek nem, akkor min. Nicole-nak biztos, hogy elmondom. - Gyere Clair - megfogta a lány kezét Harry és kihúzta a teremből.
- Mi történt Liam - lépett mellém Bianca.
- Harry - válaszoltam.
- Mi van vele?
- Ugye most jár Blair-rel, de most mivel be van rúgva és nincs magánál elkezdett smárolni egy csajjal..
- Jajj.
- Segítesz megkeresni őket?
- Aha.
- Láttam őket kimenni.
- Ó akkor siessünk mielőtt eltűnnek.
- Basszus és mi lesz a többiekkel?
- Ők is itt vannak?
- Elméletileg, de gyakorlatilag nem biztos.
- Akkor itt maradok.
- Ők is teljesen részegek. Nem bírnál velük. Akkor mit csináljunk?
- Hívjuk fel a lányokat.
- Milyen lányokat?
- Blair-t, Zayn barátnőjét Sophie-t, Dani-t, El-t és a barátnőiket. Ja és Sophie legjobb barátnőjénél ott vannak Lou húgai is, Lottie és Fizzy. De őket lehet, hogy nem kéne idehozni.
- És lehet, hogy nem kéne, hogy így lássák a bátyjukat.
- Aha. Na menjünk. Kinn felhívom Nicole-t.
Kirohantunk és gyorsan tárcsáztam Nicole számát.
- Szia Liam. Mizu? Milyen a buli? - érdeklődött kedvesen Nicole.
- Szia. Fogalmazzunk úgy, hogy rémesen. Kéne a segítségetek - mondtam idegesen.
- Miben?
- Hááát... Hosszú. Gyertek ide. Harry megint olyat csinál részegen, amit nem kéne. Megismerkedtem egy lánnyal itt és vele követjük ezt a hülye gyereket. Addig ti ügyeljetek, hogy ki ne jöjjenek innen a többiek.
- Rendben. Hova menjünk? - kérdezte már kicsit aggódva. Lediktáltam a címet, majd gyorsan letettem és rohantunk Harryék után. Nem értük őket utol. Le tudtak minket rázni. Bementünk az egyik szálloda előtt lesifotósok álltak.
- Nem lehet, hogy.. - kezdte Bianca, mire a mondatába vágtam.
- De. Biztos, hogy ott van - válaszoltam. Nagy nehezen bejutottunk és odasiettünk a recepciós pulthoz.
- Jó napot. Harry Styles az előbb nem járt itt egy szőke lánnyal? - érdeklődtem.
- De. Előbb vette ki a 629-es szobát - válaszolta a pult mögül az idős hölgy.
- Istenem.. Az hányadik emeleten van? - kérdezte Bianca.
- 6. - felelte a már őszülő nő.
- Siessünk - mondtam és odacsörtettünk a lifthez. Nyomogattam idegesen, de semmi. A lépcsőn épp egy házaspár jött le.
- Elnézést, de a lift elromlott? - tette fel a kérdést Bia tőlük.
- Igen. Ma reggel elromlott - mondta a férfi.
- A francba - kiáltottam fel.
- Nincs más választásunk - húzta el a száját Bianca. Amilyen gyorsan csak tudtunk felsiettünk a 6. emeletre. Megtaláltuk a 629-es szobát és bekopogtam. Harry nyitott ajtót, aki egy szál p*csben volt.
- Harold! Te meg mi a jó - itt káromkodtam egy kicsit - csinálsz?
- Beengedlek titeket. Mér minek látszik? - kérdezte nyugodtan. Berontottam az ajtón és Clair-t vagy kit ott találtam betakarózva. Gondolom meztelen volt.
- Na ilyenkor undorodom tőle Harold Styles - kiabáltam bele a képébe. - Clair fogd a cuccod és húzzál haza! Harry te is öltözz fel és gyere velem!
- Nem - mondta határozottan.
- Azt akarod, hogy hívjam Blair-t?
- Ha tönkre akarod tenni a kapcsolatom vele, akkor tedd.
- Rendben - válaszoltam, majd tárcsáztam Blair számát.
Harry engem 3.-nak szállított haza. Mikor hazaértem megláttam Danielle-t felém közeledni az utcán. Odamentem hozzá és egy csókkal köszöntöttem.
- Helló - mondta, miután elengedtem.
- Szia. Hát te? Nem mész Nicole-ékhoz? - kérdeztem.
- De, csak gondoltam együtt mehetnénk.
- Oké. Pillanat, csak átöltözök.
Bementünk a lakásomba, gyorsan lefürödtem és átvettem egy bulizósabb cuccot. Beállítottam a hajam, beültünk a kocsimba és már mentünk is.Kopogtunk és Sophie nyitott ajtót.
- Szia - mondtuk kórusban Dani-vel.
- Helló - köszönt.
- Dan, ő Sophie Nicole legjobb barátnője - mutatottam rá. - Sophie gondolom ismered Danit, a barátnőmet.
- Persze. Szia. Óriási példaképem vagy - áradozott. - Gyönyörű vagy és nagyon jól táncolsz - dicsérte.
- Oh köszi. Te sem panaszkodhatsz - bókolt neki Danielle.
- Én is táncolok.
- Majd egyszer megnézhetlek?
- Persze. Az a legnagyobb álmom, hogy nagy táncosnő legyek.
- Értem.
- Oké, lányok, mindketten szépek vagytok és táncoltok, de most inkább menjünk be - türelmetlenkedtem. Bementünk a nappaliba és a többi lánynak is bemutattam Danielle-t. Mi fiúk, nemsokára mentünk is, mert Harry már nagyon akart inni. Istenem.. Nagyon félek, hogy megint leisszák magukat és nekem kell utánuk mennem. Remélem Barney nem iszik annyit. Louis kocsijába beültünk. Egy nem messzi kocsmában kezdtünk. Megittak a srácok egy-két korsó sört. Harry esetében sajnos ez nem egy-kettő volt.. 8 korsó sört ivott és még csak 10 óra van. Átmentünk egy bulizóhelyre. Ott 5 percen belül mindenkit elveszítettem a szemem elől. Egyszer csak megláttam Louis-t Barney-val iszogatni a pultnál. Odasiettem hozzájuk.
- Szia haver. Meghívhatlak egy pohár vodkára? - kérdezte Barney.
- Helló. Köszi, de nem, mert nem iszom - ráztam a fejem.
- Naaa igyáál - kérlelt Lou.
- Azt mondtam nem és kész - feleltem határozottan. - Hol van Harry, Niall és Zayn?
- Harry egy csajjal dumált az előbb, Zayn és Niall táncol, de Niall egy csajjal, Zayn pedig egyedül - mesélte Barney. Megkerestem Zayn-t és együtt táncoltunk. Ahhoz képest, hogy egyfolytában azt mondja, hogy nem tud táncolni és nem szeret, ilyenkor, mikor iszik úgy táncol.. Látná magát..
A nagy terem szélén voltak asztalok és leültem oda. Az ilyen estéken mindig ezt csináljuk. Ők elvannak, iszogatnak, majd jól berúgnak, én meg megyek utánuk és összeszedem őket. Általában jó buli, de most kicsit unatkoztam. Na szóval leültem és néztem ki a fejemből. Pár percre rá odajött hozzám egy csapat lány.
- Szia Liaam - köszöntek kórusban.
- Helló. Mizujs? - mosolyogtam rájuk, mire olyan tipikus lányosan összenevettek.
- Semmi - válaszolt egy egész szép lány. Kicsit Danielle-re, csak szőke volt.
- Csinálhatunk veled képet? - tette fel a kérdést az egyik barna hajú lány.
- Persze - válaszoltam.
- És autogramot is? - kérdezte a másik.
- Természetesen.
Letettük az egyik Iphone-t az asztalra, beállítottam időzítőre, odarohantam a többiek közé és beálltam közéjük. Megköszönték a képet és már mentek volna, de inkább megkértem őket, hogy maradjanak.
- Mivel ti tudjátok a nevem, kérlek mutatkozzatok be - mondtam.
- Én Bianca vagyok - felelte a szőke Dani hasonmás.
- Én Rachel - válaszolta az egyik barna hajú lány.
- Én Alexis - hangzott a másik barna hajú szájából.
- És én pedig Hannah - szólt a vörös hajú kicsit termetesebb lány.
- Hova valósiak vagytok? - érdeklődtem.
- Én eredetileg New Jersey-ből, csak itt nyaralok Rachel-nél - válaszolta Bianca.
- Akkor ti hárman ide valósiak vagytok? - néztem a többi lányra, mire ők csak bólintottak. - Értem.
Még egy ideig beszélgettünk, majd Biancán kívül a lányok elmentek. Szegény New Jersey-i lányt itt hagyták, pedig állítólag a legjobb barátnői.
- Danielle-lel még együtt vagytok? - kérdezte.
- Aha - válaszoltam.
- Nagyon szeretem őt. Szerintem nagyszerű táncos és gyönyörű is.
- Szerintem is. Be kell, hogy valljam, mikor először megláttalak egyből arra gondoltam, hogy úgy nézel ki, mint ő, csak szőkében.
- Tényleg?
- Aha.
- De sosem lehetek olyan szép, mint Dani.
- Ki tudja - kacsintottam. - Mennyi idős vagy?
- 17 leszek szeptemberben.
- Akkor még fiatal vagy.
- Annyira nem. Most leszek végzős. Félek nagyon tőle - húzta el a száját.
- Nem kell.
- Az a baj, hogy apukám támogatja az álmomat, de anyukám nem. Mindenféleképpen azt akarja, hogy orvos legyek..
- Mi az álmod? Mi szeretnél lenni?
- Táncosnő. Mint a nővérem. Az öcsém is táncol, de csak tőlem várják el, hogy orvos legyek.
- Értem. Lehet, hogy azért, mert te vagy annyira okos.
- Hát tuti, hogy hármunk közül én vagyok a legokosabb.
- Akkor meg?
- Nekem akkor is a tánc a mindenem. Imádom oktatni, csinálni. A tesóimmal, mindig órákat is adunk és mindannyian szeretjük.
- Értem. Akkor szerintem ülj le anyukáddal és beszéld meg vele.
- Próbáltam már - mondta szomorúan.
- Sajnálom. Látott már táncolni?
- Nem.
- Akkor kérd meg, hogy nézzen meg és akkor biztosan megengedi.
- Tényleg. Ez jó ötlet. Köszi - mosolygott rám. Egyszer csak megláttam Harry-t egy lánnyal csókolózni. Annyira mérges lettem, hogy szegény Biancát otthagytam szó nélkül és odacsörtettem Harry-hez.
- Mégis mi a francot képzelsz magadról? - üvöltöttem rá.
- Nyugi Liam - válaszolta nyugdtan.
- Nem nyugszom le. Nicole-éknál ott vár téged a gyönyörű barátnőd, te meg hót részegen itt smárolgatsz egy teljesen idegen csajjal.
- Nyugodj le. Sosem fogja megtudni..
- És ha én elmondom neki?
- Nem tennéd.
- De.
- Túl kedves vagy ahhoz - felelte. Sajnos igaza van. De, ha Blair-nek nem, akkor min. Nicole-nak biztos, hogy elmondom. - Gyere Clair - megfogta a lány kezét Harry és kihúzta a teremből.
- Mi történt Liam - lépett mellém Bianca.
- Harry - válaszoltam.
- Mi van vele?
- Ugye most jár Blair-rel, de most mivel be van rúgva és nincs magánál elkezdett smárolni egy csajjal..
- Jajj.
- Segítesz megkeresni őket?
- Aha.
- Láttam őket kimenni.
- Ó akkor siessünk mielőtt eltűnnek.
- Basszus és mi lesz a többiekkel?
- Ők is itt vannak?
- Elméletileg, de gyakorlatilag nem biztos.
- Akkor itt maradok.
- Ők is teljesen részegek. Nem bírnál velük. Akkor mit csináljunk?
- Hívjuk fel a lányokat.
- Milyen lányokat?
- Blair-t, Zayn barátnőjét Sophie-t, Dani-t, El-t és a barátnőiket. Ja és Sophie legjobb barátnőjénél ott vannak Lou húgai is, Lottie és Fizzy. De őket lehet, hogy nem kéne idehozni.
- És lehet, hogy nem kéne, hogy így lássák a bátyjukat.
- Aha. Na menjünk. Kinn felhívom Nicole-t.
Kirohantunk és gyorsan tárcsáztam Nicole számát.
- Szia Liam. Mizu? Milyen a buli? - érdeklődött kedvesen Nicole.
- Szia. Fogalmazzunk úgy, hogy rémesen. Kéne a segítségetek - mondtam idegesen.
- Miben?
- Hááát... Hosszú. Gyertek ide. Harry megint olyat csinál részegen, amit nem kéne. Megismerkedtem egy lánnyal itt és vele követjük ezt a hülye gyereket. Addig ti ügyeljetek, hogy ki ne jöjjenek innen a többiek.
- Rendben. Hova menjünk? - kérdezte már kicsit aggódva. Lediktáltam a címet, majd gyorsan letettem és rohantunk Harryék után. Nem értük őket utol. Le tudtak minket rázni. Bementünk az egyik szálloda előtt lesifotósok álltak.
- Nem lehet, hogy.. - kezdte Bianca, mire a mondatába vágtam.
- De. Biztos, hogy ott van - válaszoltam. Nagy nehezen bejutottunk és odasiettünk a recepciós pulthoz.
- Jó napot. Harry Styles az előbb nem járt itt egy szőke lánnyal? - érdeklődtem.
- De. Előbb vette ki a 629-es szobát - válaszolta a pult mögül az idős hölgy.
- Istenem.. Az hányadik emeleten van? - kérdezte Bianca.
- 6. - felelte a már őszülő nő.
- Siessünk - mondtam és odacsörtettünk a lifthez. Nyomogattam idegesen, de semmi. A lépcsőn épp egy házaspár jött le.
- Elnézést, de a lift elromlott? - tette fel a kérdést Bia tőlük.
- Igen. Ma reggel elromlott - mondta a férfi.
- A francba - kiáltottam fel.
- Nincs más választásunk - húzta el a száját Bianca. Amilyen gyorsan csak tudtunk felsiettünk a 6. emeletre. Megtaláltuk a 629-es szobát és bekopogtam. Harry nyitott ajtót, aki egy szál p*csben volt.
- Harold! Te meg mi a jó - itt káromkodtam egy kicsit - csinálsz?
- Beengedlek titeket. Mér minek látszik? - kérdezte nyugodtan. Berontottam az ajtón és Clair-t vagy kit ott találtam betakarózva. Gondolom meztelen volt.
- Na ilyenkor undorodom tőle Harold Styles - kiabáltam bele a képébe. - Clair fogd a cuccod és húzzál haza! Harry te is öltözz fel és gyere velem!
- Nem - mondta határozottan.
- Azt akarod, hogy hívjam Blair-t?
- Ha tönkre akarod tenni a kapcsolatom vele, akkor tedd.
- Rendben - válaszoltam, majd tárcsáztam Blair számát.
2012. augusztus 15., szerda
Sziasztok! Ma nem lesz új rész sajnálom.:/ Csak a véleményemet szeretném elmondani. Azt nem értem, hha nem tetszenek ezek a retkes blogjaim akkor mi a tökömért kell olvasni? Van egy névtelen fogalmam sincs ki, de egyfolytában cseszeget, h ilyen szar, meg olyan szar.. Ha nem tetszik neki, akkor nem kell idejönni és b*sztatni.. Rohattul fel tudjátok ezzel cseszni a fejem.. Örülök a kommenteknek és a kritikáknak, de az ilyen utálkozókat nem. Legalább válalná magát fel.. Szerintetek ezek után van kedvem folytatni bármelyik blogot? Én imádok írni (lehet, h nem vagyok profi, de ez van) és nagyon örülök, h ennyien olvassátok a blogomat, de az ilyenektől meg tudok őrülni. Van jópár ember akinek tetszik és szívesen olvassák, de akiknek nem tetszik az ne olvassa. Ennyi. Előre is köszönöm.
Ui.: Bocsi, hogy csúnyán beszéltem, de rohadt mérges vagyok, az ilyen emberek miatt..
Ui.: Bocsi, hogy csúnyán beszéltem, de rohadt mérges vagyok, az ilyen emberek miatt..
2012. augusztus 14., kedd
19. Fejezet
Sziasztok! Először is senki ne higgye, hogy az új blogom/blogunk miatt szüneteltetni fogom ezt a blogot. Ezt a másikat is csak azért írom/írjuk, mert ahhoz rengeteg ötletem van és abból több mindent tudok/tudunk kihozni. Ha nem tetszik a másik nem kell olvasni.
Itt az új rész, ami Blair szemszögéből lesz leírva. Jó olvasást hozzá!
Miután a srácok elmentek egyből rohantam készülődni. Lefürödtem, megmostam a hajam és megszárítottam. Feltűztem és így a szőke hosszú hajam rövidnek tűnt. Kisminkeltem magam és felhúztam egy fehér ruhát, mire rávettem egy farmerkabátot, amit egy barna övvel fogtam össze. Csöngettek. Azt hittem, hogy Harry volt, de mikor kinéztem az ablakomon nem láttam az én Harold-om kocsiját a ház előtt. Egy teljesen másik kocsi volt. Nem ismertem fel, hogy kié. 2 személy közeledni kezdett a fekete autó felé. Mindkettőt felismertem. Zayn és Sophie. Akkor most ők..? Nem igazán értem, de majd úgyis kifaggatom Sophie-t. A táskámba beledobtam a pénztárcámat és a telefonomat, majd lementem a nappaliba.
- Hű, gyönyörű vagy - dicsért meg Tiffany.
- Köszönöm - mosolyogtam. - Sophie?
- Elment sétálni - szólt Nicole. Az én barna hajú barátnőm nekem nem tud hazudni. 4. osztályos korunk óta legjobb barátnők vagyunk és ha hazudik elkezdi dörzsölni az egyik szemét, mint most is. Tuti, hogy tudja, hogy Zayn-nel van Sophie, de valamiért falaz nekik. Na erre kíváncsi leszek. Egy kis idő múlva csöngettek.
- Nyitom! - mondtam, majd odasiettem az ajtóhoz. Kinyitottam és ott állt az én szerelmem az ajtóban.
- Szia Kicsim - adott egy csókot.
- Szia - köszöntem. - Elmentünk!
Elindultunk a kocsija felé. Beültünk és bekapcsoltam a rádiót. Épp a One Thing ment. Nem mertem hangosan énekelni előtte, ezért csak dúdoltam. Harry az ő részeit hangosan énekelte.Annyira édes volt. Mindig mikor énekel elolvadok tőle. Végül is én mindig elolvadok tőle. 10 perc múlva odaértünk egy... egy mozi elé.
- Itt nem fognak a rajongók zavarni minket? - kérdeztem.
- Nyugi - felelte. Bementünk a nagy épületbe és Harry elintézte a jegyeket, míg én az ennivalót és az innivalót. Egy-pár rajongó odajött hozzánk és készítettek Harry-vel képeket és kértek autogramot is.
- Ugye te vagy Harry barátnője Blair? - kérdezte a vörös hajú kislány.
- Igen - mosolyogtam rá.
- Csinálhatnánk veled is képet? - tette fel a kérdést a barna.
- Persze - vontam meg a vállam. Odaállt mellém a 2 leányzó és Harry lefényképezett minket. Miután elmentek Harold megfogta a kezem és bevezetett egy terembe. Ott senki nem volt csak mi. Bizonyára a rajongók miatt csinálta. Mivel még nem láttam a Batman legújabb részét, ezért azt néztük meg. Leülünk kb középre és nem kellett sokat várni elkezdődött a film. Először mikor elkezdtem félni, ő csak magához húzott. Éreztem az illatát és megnyugodtam. A film vége felé még Batman-t meg is sirattam, de Harry csak ennyit mondott:
- Nyugi.
Mikor újra felbukkant már csak mosolyogtam. Felkapcsolódtak a lámpák. Felálltunk és kimentünk a teremből.
- Na jó volt? - nézett rám.
- Aha - válaszoltam. - Imádom Batman-t. Tök féltem, hogy meghal!
Ő csak mosolygott és nem szólt semmit. Csak hallgatott.
- Én hiányoltam belőle Joker-t - húzta el a száját.
- Én is.
- Elmegyünk vacsorázni?
- Menjünk.
Beültünk az autóba és 5 perc alatt odaértünk. Elég puccos helynek tűnt. Szerencsére csinosan jöttem, úgyhogy nem nagyon tűntem ki. Leültünk egy asztalhoz. Mindenki minket nézett. Kicsit idegesítő volt, de mindegy. Mikor nézegettük az étlapot odajött hozzánk egy pincérnő.
- Választottak már? - kérdezte.
- Igen. Én egy sült halat szeretnék citromos szósszal és uborkával - mondta Harry.
- És Ön?
- Én is - vágtam rá. A nőci elment, mi meg beszélgetni kezdtünk.
- Amúgy nektek mennyi szabadidőtök van a nyáron, hogy ennyit vagytok velünk? - érdeklődtem.
- Nincs sok.
- Pedig egyfolytában velünk vagytok.
- Ezt úgy mondod mintha baj lenne.
- Nem baj.
- Akkor meg?
- Semmi, csak nem akarom, hogy miattunk ne dolgozzatok.
- De mi nagyon szeretünk veletek lenni.
- Rendben, de akkor is.
- Jól van. Most fogjuk felvenni az új albumhoz egy-két számot. Elviszünk téged, csak hogy lásd, hogy dolgozunk is. Rendben?
- Tényleg?
- Aha.
- Rendben.
Még beszélgettünk egy kicsit és nem sok idő múlva kihozták a kajánkat.
- Köszönjük - mondtuk majdnem egyszerre.
- Harry kérhetnék autogramot? - kérdezte a pincérnő.
- Persze - válaszolta Harold. Elvette a nő tollát és aláírta az egyik cetlijét.
- Köszönöm.
- Téged nem idegesít, hogy mindenki minket bámul? - suttogtam.
- Már nem. Megszoktam. Majd te is megszokod - csókolt meg.
- Remélem.
Megvacsoráztunk és sajnos vissza is kellett mennünk Nicole-ék házához, mert már annyi volt az idő. Bementünk a házba és mindenkivel a nappaliban a TV előtt találkozunk.
- Sziasztok. Milyen volt az este? - érdeklődött Tiffany.
Itt az új rész, ami Blair szemszögéből lesz leírva. Jó olvasást hozzá!
Miután a srácok elmentek egyből rohantam készülődni. Lefürödtem, megmostam a hajam és megszárítottam. Feltűztem és így a szőke hosszú hajam rövidnek tűnt. Kisminkeltem magam és felhúztam egy fehér ruhát, mire rávettem egy farmerkabátot, amit egy barna övvel fogtam össze. Csöngettek. Azt hittem, hogy Harry volt, de mikor kinéztem az ablakomon nem láttam az én Harold-om kocsiját a ház előtt. Egy teljesen másik kocsi volt. Nem ismertem fel, hogy kié. 2 személy közeledni kezdett a fekete autó felé. Mindkettőt felismertem. Zayn és Sophie. Akkor most ők..? Nem igazán értem, de majd úgyis kifaggatom Sophie-t. A táskámba beledobtam a pénztárcámat és a telefonomat, majd lementem a nappaliba.
- Hű, gyönyörű vagy - dicsért meg Tiffany.
- Köszönöm - mosolyogtam. - Sophie?
- Elment sétálni - szólt Nicole. Az én barna hajú barátnőm nekem nem tud hazudni. 4. osztályos korunk óta legjobb barátnők vagyunk és ha hazudik elkezdi dörzsölni az egyik szemét, mint most is. Tuti, hogy tudja, hogy Zayn-nel van Sophie, de valamiért falaz nekik. Na erre kíváncsi leszek. Egy kis idő múlva csöngettek.
- Nyitom! - mondtam, majd odasiettem az ajtóhoz. Kinyitottam és ott állt az én szerelmem az ajtóban.
- Szia Kicsim - adott egy csókot.
- Szia - köszöntem. - Elmentünk!
Elindultunk a kocsija felé. Beültünk és bekapcsoltam a rádiót. Épp a One Thing ment. Nem mertem hangosan énekelni előtte, ezért csak dúdoltam. Harry az ő részeit hangosan énekelte.Annyira édes volt. Mindig mikor énekel elolvadok tőle. Végül is én mindig elolvadok tőle. 10 perc múlva odaértünk egy... egy mozi elé.
- Itt nem fognak a rajongók zavarni minket? - kérdeztem.
- Nyugi - felelte. Bementünk a nagy épületbe és Harry elintézte a jegyeket, míg én az ennivalót és az innivalót. Egy-pár rajongó odajött hozzánk és készítettek Harry-vel képeket és kértek autogramot is.
- Ugye te vagy Harry barátnője Blair? - kérdezte a vörös hajú kislány.
- Igen - mosolyogtam rá.
- Csinálhatnánk veled is képet? - tette fel a kérdést a barna.
- Persze - vontam meg a vállam. Odaállt mellém a 2 leányzó és Harry lefényképezett minket. Miután elmentek Harold megfogta a kezem és bevezetett egy terembe. Ott senki nem volt csak mi. Bizonyára a rajongók miatt csinálta. Mivel még nem láttam a Batman legújabb részét, ezért azt néztük meg. Leülünk kb középre és nem kellett sokat várni elkezdődött a film. Először mikor elkezdtem félni, ő csak magához húzott. Éreztem az illatát és megnyugodtam. A film vége felé még Batman-t meg is sirattam, de Harry csak ennyit mondott:
- Nyugi.
Mikor újra felbukkant már csak mosolyogtam. Felkapcsolódtak a lámpák. Felálltunk és kimentünk a teremből.
- Na jó volt? - nézett rám.
- Aha - válaszoltam. - Imádom Batman-t. Tök féltem, hogy meghal!
Ő csak mosolygott és nem szólt semmit. Csak hallgatott.
- Én hiányoltam belőle Joker-t - húzta el a száját.
- Én is.
- Elmegyünk vacsorázni?
- Menjünk.
Beültünk az autóba és 5 perc alatt odaértünk. Elég puccos helynek tűnt. Szerencsére csinosan jöttem, úgyhogy nem nagyon tűntem ki. Leültünk egy asztalhoz. Mindenki minket nézett. Kicsit idegesítő volt, de mindegy. Mikor nézegettük az étlapot odajött hozzánk egy pincérnő.
- Választottak már? - kérdezte.
- Igen. Én egy sült halat szeretnék citromos szósszal és uborkával - mondta Harry.
- És Ön?
- Én is - vágtam rá. A nőci elment, mi meg beszélgetni kezdtünk.
- Amúgy nektek mennyi szabadidőtök van a nyáron, hogy ennyit vagytok velünk? - érdeklődtem.
- Nincs sok.
- Pedig egyfolytában velünk vagytok.
- Ezt úgy mondod mintha baj lenne.
- Nem baj.
- Akkor meg?
- Semmi, csak nem akarom, hogy miattunk ne dolgozzatok.
- De mi nagyon szeretünk veletek lenni.
- Rendben, de akkor is.
- Jól van. Most fogjuk felvenni az új albumhoz egy-két számot. Elviszünk téged, csak hogy lásd, hogy dolgozunk is. Rendben?
- Tényleg?
- Aha.
- Rendben.
Még beszélgettünk egy kicsit és nem sok idő múlva kihozták a kajánkat.
- Köszönjük - mondtuk majdnem egyszerre.
- Harry kérhetnék autogramot? - kérdezte a pincérnő.
- Persze - válaszolta Harold. Elvette a nő tollát és aláírta az egyik cetlijét.
- Köszönöm.
- Téged nem idegesít, hogy mindenki minket bámul? - suttogtam.
- Már nem. Megszoktam. Majd te is megszokod - csókolt meg.
- Remélem.
Megvacsoráztunk és sajnos vissza is kellett mennünk Nicole-ék házához, mert már annyi volt az idő. Bementünk a házba és mindenkivel a nappaliban a TV előtt találkozunk.
- Sziasztok. Milyen volt az este? - érdeklődött Tiffany.
2012. augusztus 12., vasárnap
Sziasztok! Ma új rész! :) De ez még nem az. Van egy új blogom, amivel egész éjszaka dolgoztam az egyik barátnőmmel. Ha kíváncsiak vagytok rá akkor olvassátok el! Szerintem jobban sikerült, mint ez a blog úgyhogy érdemes elolvasni. Remélem tetszeni fog. :) A kedvenc tánccsapatomról és egy kitalált csapatról szól. Még csak 2 fejezet van meg, de szerintem ma a 3. is fenn lesz. Jó olvasást hozzá! : )
http://thesniffersandiconicboyz.blogspot.hu/
http://thesniffersandiconicboyz.blogspot.hu/
2012. augusztus 7., kedd
18. Fejezet
Sziasztok! Most pár fejezeten keresztül nem Nicole szemszögéből fogok írni, mert Nicole nem lesz ott pl. Blair és Harry randiján vagy akár Sophie és Zayn-én vagy a "Pasis estén". Tudom, hogy sokan írtátok, hogy jobb, ha csak Nicole szemszögéből írok, mert már így kezdtem el, de ezekben lesz egy-pár fontos történés, amit muszáj leírnom. Ez a rész Zayn szemszögéből lesz leírva. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!:)
- Eleanor, Lottie, Fizzy! Itt maradtok vagy eljöttök velem? - kérdezte Lou az ajtóból a húgaitól és a barátnőjétől.
- Én maradok, szeretnék megismerkedni a lányokkal - szólt El.
- Mi is - mondta egyszerre Lottie és Fizzy.
- Rendben. Anyaa indulunk! - kiabált vissza Louis Johannah-nak.
- Jövök már, jövök - sietett oda hozzánk Mrs. Tomlinson. Lou és az anyja beültek BooBear kocsijába, mi meg Harry-ébe.
Először engem vitt el, mert én voltam a legközelebb. Kiszálltam a kocsiból és bementem a lakásomba. Felmentem az emeletre és egyből elmentem fürdeni. A szekrényemhez mentem. Esküszöm úgy válogattam, mint egy lány.. Az egész szekrényemet kipakoltam. Vagy 30 fajta ruhát húztam fel és a végén egy szürke gatyánál, egy fehér pólónál maradtam. A hajammal másfél órát foglalkoztam. Most kivételesen nagyon nehezen állt be a hajam. Lehet, hogy a kapkodásom és az idegességem miatt. Miközben nézegettem magam a tükörben ránéztem az órámra.
"El kéne indulnom" - gondoltam magamban. Megkerestem egy pokrócot és egy piknikkosarat, felkaptam a kabátom és elmentem a boltba. Vettem gyertyákat és üdítőt. Miután kifizettem elmentem az egyik pizzázóba és a már megrendelt pizzát odaadták nekem. Mindent beletettem a piknikkosárba és letettem a kocsim hátsó ülésére.
*
Nicole-ék házához pontban 7-re értem oda. Becsengettem és Nicole nyitott ajtót.
- Szia Zayn! - ölelt meg.
- Szia. Sophie?
- Mindjárt jön - mosolygott kedvesen. - Nem jössz be?
- Nem, nem akarom, hogy meglássanak.
- Ja értem.
- Szia Zayn - lépett az ajtóba Sophie.
- Sz.. szia! - dadogtam. Ezt is éppen hogy csak ki tudtam mondani. Teljesen elállt a lélegzetem mikor megláttam. Gyönyörű volt. Mindig az, de most még gyönyörűbb volt. Egy virágos fodros ruhában volt és ki volt engedve a haja. Nem volt nagyon kisminkelve, csak egy kis szempillaspirál és alapozó volt rajta. A szívem úgy vert mint még soha. Megfogtam a kezét, elköszöntünk Nicole-tól és beültünk a kocsiba.
- Hova megyünk? - érdeklődött.
- Az meglepetés - mosolyogtam rá huncutan. Megálltunk egy emeletes hát előtt. Kiszálltunk az autóból és ezt mondtam neki:
- Takard el a szemed! - mire ő eltakarta. Kivettem a kocsiból a kosarat, megfogtam a kezét és felmentünk a tetőre. Mielőtt szóltam volna neki, hogy elveheti a kezét a szemétől körbenéztem. Még mindig olyan volt mint anno. Fél éve jártam itt legutoljára, de csöppet sem változott. Még mindig tele volt virágokkal és a levegő is csak virágillatú volt.
- Most már leteheted! - szóltam neki.
- Aztaaaaa - ámult el. Láttam rajta, hogy nagyon tetszett neki. - Ez csoda szééép! - szó szerint tátva maradt a szája.
- Tetszik? - néztem rá.
- Az nem kifejezés.
- Örülök - mosolyogtam rá. Esküszöm, ha vele vagyok mindig mosolygok. - Éhes vagy?
- Egy kicsit.
- Hoztam kaját - mutattam rá a kosaramra.
- De aranyos vaagy!
- Én mindig - mondtam, majd ő elröhögte magát. Leterítettem a pokrócot, kiszedtem az üdítőt és az ételt és elkezdtünk enni.
- Hmm isteni.
- Tudom. A kedvenc pizzázómban vettem.
Mivel már kezdett sötétedni, nem sokat láttunk. Mikor már teljesen besötétedett Sophie így szólt:
- Nézd kivilágították a Big Ben-t! - mutatott rá. Felállt és odaszaladt a korláthoz. Felálltam én is és odamentem hozzá. Hátulról megöleltem és a fejem rátettem a vállára. Az egész várost be lehetett látni és ki volt világítva minden.
- Csoda szép! - szólt Sophie.
- De nem annyira, mint te - mosolyogtam rá. Rám nézett mosolyogva, én pedig megcsókoltam. Ő is visszacsókolt. Miután elengedtem, visszaültem a plédre. Ő is jött utánam.
- Képzeld ez a kedvenc helyem - mondtam neki.
- Tényleg?
- Aha.
- És miért?
- Mert idejövök megnyugodni.
- Értem. És hány csajt hoztál már ide?
- Egyet sem.
- Tényleg?
- Ja. Te vagy az első.
- És srácot? - röhögött.
- Csak magamat.
- Akkor jó. Még a srácok sem tudnak erről a helyről?
- Nem. De ez most már csak a mi helyünk lesz - csókoltam meg.
- De ugye tudod, hogy hivatalosan még nem járunk, mert nem szakítottam Ronald-dal?
- Igen tudom.
- Akkor jó.
- Titanikozunk a korlátnál?
- Aha.
Mind a ketten felpattantunk és odamentünk a korláthoz. Ő elém állt, becsukta a szemét és széttárta a karját. Megfogtam a derekát és úgy álltunk. Elkezdett fújni egy kicsit a szél úgyhogy inkább beljebb jöttünk, mert fázni kezdett. Odaadtam neki a kabátom, hogy nehogy megfázzon.
- Elmegyünk a parkba? - kérdezte.
- Menjünk - mondtam. Összepakoltuk a cuccokat és lementünk a parkba. Kézenfogva sétálgattunk, de sajnos megzavartak minket. Egy csapat rajongó rohamozott meg minket. Képeket és autogrammot akartak. Adtam mindegyiknek mind2t, de nem hagytak minket. Kérdezősködtek Sophie-ról.
- Ki ez a lány?
- Mi a neve?
- Ő a barátnőd? - hangzottak.
2012. július 31., kedd
17. Fejezet
Sziasztok! Bocsi, hogy nem írtam csak büntiben voltam. Itt az új rész! Remélem tetszik. : )
Egy ideig énekelgettünk. Előadták nekünk az összes számukat és még egy-két más számot is, mint pl. Bruno Mars-tól a Grenade-t (Liam és Zayn), Blair-nek Harry szólóban a Justin Bieber - As long as you love me-t.
- Mennyi az idő? - kérdezte Louis a szám végén.
- 4 óra múlt - válaszolt Sophie.
- Jaj istenem nekem mennem kell! - kapta fel a pulcsiját.
- Hova? - érdeklődött Tiffany.
- Anyámék ma jönnek meg - mondta. - Na most megyek. Sziasztok!
- Szia! - köszöntünk el mindannyian. Harry odafordult Blair-hez.
- Ma randi?
- Ühüm - bólintott egyet a szerelme mosolyogva.
- Mi is elmegyünk valahova? - kérdezte halkan a mellettem ülő lánytól Zayn.
- Rendben - egyezett bele Sophie. Igaz hogy ezt mind nagyon halkan beszélték meg, de mivel mellettem voltak tisztán hallottam őket. Örültem nekik, de nehogy elkapják őket..
- Blair, ha ti elmentek akkor én elmegyek bulizni - állt fel Tiffany.
- Akkor megyek én is - tette fel a kezét Niall.
- Ok.
Megcsörrent a telóm.
- Halló? - szóltam bele.
- Szia Nicole! - kiabáltak a húgaim bele a telefonba.
- Sziasztok kincseim. Hogy vagytok? Milyen a nyaralás?
- Nagyon jóó. Képzeld kaptam egy plüss maciit! És tök cukii - mesélte Naomi.
- Én meg egy plüss cicáát! - szólt Nora.
- Jaj, de jó! És anyáékkal mi van? - kérdeztem.
- Minden rendben. - válaszolt a szőke kishúgom.
- Na megyek lányok, mert nemsokára jönnek Lou húgai, az anyukája és El.
- Oks. Sziaaa - köszöntek el, majd leraktam a telefont.
- Lányok voltak? - érdeklődött Zayn.
- Ahha.
- Amúgy mikor jönnek haza? - tette fel a kérdést Liam.
- Szombaton.
- Akkor még van 5 napunk - jelentette ki Blair.
- Na szerintem össze kéne pakolni, ha jönnek El-ék. Ne ezt a kupit lássák - mondta Sophie. Igaza volt. Az egész lakás olyan volt mint egy szemétdomb. Szana-szét a koszos ruháink, mindenféle chips-es zacskók a földön, sörösüvegek az asztalon (mivel közben azt is iszogattak), rengeteg tányér és pohár, stb. Felálltunk és mindenki elkezdett pakolni. Sophie és Zayn a szemeteket szedték fel a földről, Niall és Liam a sörösüvegeket dobták ki, Tiffany, Blair és Harry a tányérokat és a poharakat összeszedték és elmosogattak, mi pedig Barneyval a ruhákat pakoltuk el. 10 perc alatt kész is lettünk.
*
Kopogtak. Mikor kinyitottam az ajtót 5 embert láttam magam előtt. Egyik Lou volt, a magassarkúban lévő lány Eleanor, a 2 kék szemű lány Fizzy és Lottie. A legidősebb barna hajú hölgy pedig biztosan Johannah Louis anyukája.
- Sziasztok! Jó napot! - köszöntem. - Gyertek beljebb.
- Helló - köszöntek vissza. Bementünk a nappaliba.
- Barney, Sophie, Tiffany, Blair és Nicole - mutatott egyesével ránk. - Ők a tesóim Lottie és Fizzy, a barátnőm Eleanor és az anyukám Johannah.
- Melyikőtöké a ház? - kérdezte Lou anyja.
- Az enyém - válaszoltam.
- Anyukádék mikor jönnek haza?
- Szombaton.
- Rendben. Éhesek vagytok?
- Én igeeen - csillant fel Niall szeme.
- Rendben - nevetett Johanna. - És mit kértek?
- Bármit - mondta Sophie.
- Sült csirke jó lesz?
- Igen.
- Van a mélyhűtőben?
- Asszem nincs - húztam el a szám.
- Akkor Lottie, Fizzy menjetek el a legközelebbi boltba és vegyetek egy egész csirkét!
- Oks. Gyere húgi menjünk - szólt Lottie Fizzynek. Felhúzták a cipőjüket és már mentek is.
- Srácok ma pasis este? - kérdezte röhögve Harry.
- Okéé - válaszolt Lou.
- Az milyen? Úgy értem mit csináltok? - érdeklődött Barney.
- Leginkább piálásból, de azon kívül mindig mást csinálunk - magyarázta Zayn.
- Akkor megyek én is.
- Akkor mindenki benne van.
- De csak majd a randim után - mondta Harry.
- Alapból csak 11 után jó - röhögött Niall.
- Ja - nevetett Liam.
- Kérlek azért ne igyátok szét magatokat., oké? - kérte Blair.
- Ééén? Soseem - tagadta le Harold.
- Tényleg? Akkor miért van tele mindig a Facebook, a Twitter és az újság azzal mikor elmész bulizni, hogy mennyire részeg voltál?
- Csak túloznak.
- Vagy nem - mondta halkan Louis.
- Louuu! - szólt rá Harry.
- Mi van? Ő a barátnőd - vonta meg a vállát.
- Na mindegy. Hagy igyák sz*rrá magukat. Ők már elmúltak 18 és azt csinálnak amit akarnak. Csak Louis nem - nevetett fel Tiffany.
- De Barney nem - nevettem én is Tiffanyval, de mikor én is elkezdtem ő abbahagyta.
- Nem baj az - vonta meg a vállát Liam. - Velünk van és mi a One Direction vagyunk.
- Ha már ti "agyonisszukafejünket" estét tartotok akkor mi csajos estét - jelentettem ki.
- Oké - egyezett bele Sophie.
- Anya te is maradsz a csajos estéjükön vagy te elmész a házamba? - kérdezte Lou Johannah-t.
- Elmegyek. Hagy beszélhessenek ki titeket. Amúgy is öreg vagyok az ilyen bulikhoz - válaszolta.
- Rendben. Haza vigyelek majd?
- Aha.
- Ha már csak csajok leszünk, nem hívjuk át Danielle-t? - nézett rám Eleanor.
- De - válaszoltam.
- Felhívom. Mit mondjak? Mikorra jöjjön?
- 11-re.
Felállt és arrébb ment telefonálni.
- Megjöttünk! - kiabált be Fizzy a nappaliba az előszobából.
- Akkor én megyek kaját csinálni. Ó, jó nagy csirkét hoztatok - állt fel Johanna.
- Mrs. Tomlinson ne segítsünk? - kérdezte Sophie.
- Nem kell köszönöm. Majd csak teríteni, de majd szólok.
- Lányok ma lányos estét fogunk tartani. Természetesen fiúk nélkül - mesélte El Lou húgainak.
- Az tuti - mosolygott Lottie.
- Mér a fiúk hova mennek? - érdeklődött Fizzy.
- Az úgynevezett "agyonisszukafejünket" éjszakát tartanak - mondta Tiffany.
*
Vacsora után Harry így szólt:
- Na én hazamegyek készülődni.
- Én is megyek. Még ki kell aludnom magam estig - kacsintott Sophie-ra Zayn.
- Akkor én is - mondta a többi bandatag.
Egy ideig énekelgettünk. Előadták nekünk az összes számukat és még egy-két más számot is, mint pl. Bruno Mars-tól a Grenade-t (Liam és Zayn), Blair-nek Harry szólóban a Justin Bieber - As long as you love me-t.
- Mennyi az idő? - kérdezte Louis a szám végén.
- 4 óra múlt - válaszolt Sophie.
- Jaj istenem nekem mennem kell! - kapta fel a pulcsiját.
- Hova? - érdeklődött Tiffany.
- Anyámék ma jönnek meg - mondta. - Na most megyek. Sziasztok!
- Szia! - köszöntünk el mindannyian. Harry odafordult Blair-hez.
- Ma randi?
- Ühüm - bólintott egyet a szerelme mosolyogva.
- Mi is elmegyünk valahova? - kérdezte halkan a mellettem ülő lánytól Zayn.
- Rendben - egyezett bele Sophie. Igaz hogy ezt mind nagyon halkan beszélték meg, de mivel mellettem voltak tisztán hallottam őket. Örültem nekik, de nehogy elkapják őket..
- Blair, ha ti elmentek akkor én elmegyek bulizni - állt fel Tiffany.
- Akkor megyek én is - tette fel a kezét Niall.
- Ok.
Megcsörrent a telóm.
- Halló? - szóltam bele.
- Szia Nicole! - kiabáltak a húgaim bele a telefonba.
- Sziasztok kincseim. Hogy vagytok? Milyen a nyaralás?
- Nagyon jóó. Képzeld kaptam egy plüss maciit! És tök cukii - mesélte Naomi.
- Én meg egy plüss cicáát! - szólt Nora.
- Jaj, de jó! És anyáékkal mi van? - kérdeztem.
- Minden rendben. - válaszolt a szőke kishúgom.
- Na megyek lányok, mert nemsokára jönnek Lou húgai, az anyukája és El.
- Oks. Sziaaa - köszöntek el, majd leraktam a telefont.
- Lányok voltak? - érdeklődött Zayn.
- Ahha.
- Amúgy mikor jönnek haza? - tette fel a kérdést Liam.
- Szombaton.
- Akkor még van 5 napunk - jelentette ki Blair.
- Na szerintem össze kéne pakolni, ha jönnek El-ék. Ne ezt a kupit lássák - mondta Sophie. Igaza volt. Az egész lakás olyan volt mint egy szemétdomb. Szana-szét a koszos ruháink, mindenféle chips-es zacskók a földön, sörösüvegek az asztalon (mivel közben azt is iszogattak), rengeteg tányér és pohár, stb. Felálltunk és mindenki elkezdett pakolni. Sophie és Zayn a szemeteket szedték fel a földről, Niall és Liam a sörösüvegeket dobták ki, Tiffany, Blair és Harry a tányérokat és a poharakat összeszedték és elmosogattak, mi pedig Barneyval a ruhákat pakoltuk el. 10 perc alatt kész is lettünk.
*
Kopogtak. Mikor kinyitottam az ajtót 5 embert láttam magam előtt. Egyik Lou volt, a magassarkúban lévő lány Eleanor, a 2 kék szemű lány Fizzy és Lottie. A legidősebb barna hajú hölgy pedig biztosan Johannah Louis anyukája.
- Sziasztok! Jó napot! - köszöntem. - Gyertek beljebb.
- Helló - köszöntek vissza. Bementünk a nappaliba.
- Barney, Sophie, Tiffany, Blair és Nicole - mutatott egyesével ránk. - Ők a tesóim Lottie és Fizzy, a barátnőm Eleanor és az anyukám Johannah.
- Melyikőtöké a ház? - kérdezte Lou anyja.
- Az enyém - válaszoltam.
- Anyukádék mikor jönnek haza?
- Szombaton.
- Rendben. Éhesek vagytok?
- Én igeeen - csillant fel Niall szeme.
- Rendben - nevetett Johanna. - És mit kértek?
- Bármit - mondta Sophie.
- Sült csirke jó lesz?
- Igen.
- Van a mélyhűtőben?
- Asszem nincs - húztam el a szám.
- Akkor Lottie, Fizzy menjetek el a legközelebbi boltba és vegyetek egy egész csirkét!
- Oks. Gyere húgi menjünk - szólt Lottie Fizzynek. Felhúzták a cipőjüket és már mentek is.
- Srácok ma pasis este? - kérdezte röhögve Harry.
- Okéé - válaszolt Lou.
- Az milyen? Úgy értem mit csináltok? - érdeklődött Barney.
- Leginkább piálásból, de azon kívül mindig mást csinálunk - magyarázta Zayn.
- Akkor megyek én is.
- Akkor mindenki benne van.
- De csak majd a randim után - mondta Harry.
- Alapból csak 11 után jó - röhögött Niall.
- Ja - nevetett Liam.
- Kérlek azért ne igyátok szét magatokat., oké? - kérte Blair.
- Ééén? Soseem - tagadta le Harold.
- Tényleg? Akkor miért van tele mindig a Facebook, a Twitter és az újság azzal mikor elmész bulizni, hogy mennyire részeg voltál?
- Csak túloznak.
- Vagy nem - mondta halkan Louis.
- Louuu! - szólt rá Harry.
- Mi van? Ő a barátnőd - vonta meg a vállát.
- Na mindegy. Hagy igyák sz*rrá magukat. Ők már elmúltak 18 és azt csinálnak amit akarnak. Csak Louis nem - nevetett fel Tiffany.
- De Barney nem - nevettem én is Tiffanyval, de mikor én is elkezdtem ő abbahagyta.
- Nem baj az - vonta meg a vállát Liam. - Velünk van és mi a One Direction vagyunk.
- Ha már ti "agyonisszukafejünket" estét tartotok akkor mi csajos estét - jelentettem ki.
- Oké - egyezett bele Sophie.
- Anya te is maradsz a csajos estéjükön vagy te elmész a házamba? - kérdezte Lou Johannah-t.
- Elmegyek. Hagy beszélhessenek ki titeket. Amúgy is öreg vagyok az ilyen bulikhoz - válaszolta.
- Rendben. Haza vigyelek majd?
- Aha.
- Ha már csak csajok leszünk, nem hívjuk át Danielle-t? - nézett rám Eleanor.
- De - válaszoltam.
- Felhívom. Mit mondjak? Mikorra jöjjön?
- 11-re.
Felállt és arrébb ment telefonálni.
- Megjöttünk! - kiabált be Fizzy a nappaliba az előszobából.
- Akkor én megyek kaját csinálni. Ó, jó nagy csirkét hoztatok - állt fel Johanna.
- Mrs. Tomlinson ne segítsünk? - kérdezte Sophie.
- Nem kell köszönöm. Majd csak teríteni, de majd szólok.
- Lányok ma lányos estét fogunk tartani. Természetesen fiúk nélkül - mesélte El Lou húgainak.
- Az tuti - mosolygott Lottie.
- Mér a fiúk hova mennek? - érdeklődött Fizzy.
- Az úgynevezett "agyonisszukafejünket" éjszakát tartanak - mondta Tiffany.
*
Vacsora után Harry így szólt:
- Na én hazamegyek készülődni.
- Én is megyek. Még ki kell aludnom magam estig - kacsintott Sophie-ra Zayn.
- Akkor én is - mondta a többi bandatag.
2012. július 23., hétfő
16. Fejezet
Sziasztok! Szerencsére nagyjából meggyógyultam és végre géphez kerültem. Most külön az egyik drága olvasómnak üzenem, hogy igen nagyon beteg voltam és majdnem be is kerültem a kórházba. Itt nem fogom részletezni, hogy mi volt a bajom, de ha ennyire érdekel, akkor írj nyugodtan nekem a nikoljung@gmail.com e-mail címemre és ott felsorolom neked. Különben is aki ismer tudja bizonyítani is. Na mindegy. Itt az új rész. Jó olvasást hozzá.: )
Még agyaltam egy kicsit, majd kimentem a konyhából és kimentem a kertbe. Leültem a medencénk szélére és belelógattam a lábam.
- Mi a baj? - kérdezte egy ismerős hang és nyomott egy puszit a fejemre. Leült mellém és láttam, hogy az én drága barátom érdeklődött.
- Semmi, csak gondolkodom - mondtam csak hogy megnyugodjon.
- És min? - kíváncsiskodott.
- Tiffany-n.
- Összevesztetek?
- Ja - húztam ez a számat. Látta rajtam, hogy nem szeretném elmondani, ezért nem is kérdezősködött. Témát váltott.
- Holnap tudod kinek lesz a szülinapja?
- Neked?
- Éééééééés a válasz helyes - mondta mire mindketten felnevettünk.
- Mit kérsz szülinapodra?
- Nem tudom.
- Naaaaa mondj valamit! Bármit.
- Mondom, hogy nem tudom. Legyen meglepi.
- Hát ezzel semmit nem segítesz - vágtam be a durcát.
- Szívem nekem mindegy.
- Rendben. Most gyere és menjünk be.
Bementünk és leültünk a többiekhez. Tiffany rám sem nézett. Blair Harry-vel csókolózott, Zayn Sophie-t bámulta, aki Tiffany-val beszélgetett. Barney Louis-val és Liam-mel csevegett, mi pedig Niall-lel csak hallgattuk a többieket.
- Éééhes vagyok - jelentette ki a szőke bandatag. - Csináljon nekem valaki kajáát!
- Te mindig - nevetett Tiffany.
- Van két kezed csinálj te valamit - mondta Zayn.
- De mindjárt megyek el.
- Hova? - érdeklődött Barney.
- Randizni megy - magyarázta Liam.
- Kivel? - szállt bele Sophie.
- Nekünk sem árulta el - mondta Louis.
- Majd bemutatom, ha itt az ideje - titokzatoskodott. Bement a konyhába és 5 perc múlva 3 szendviccsel tért vissza.
- Mikor mész? - kérdeztem.
- Most - válaszolt és letette a tányért az asztalra. - Sziasztok!
- Szia - köszöntünk majdnem egyszerre.
- Smárold le a csajt a randi végén! - üvöltött utána Harry. Mindannyian szakadtunk a röhögéstől.
- Most mit csináljunk? - nézett ránk Blair.
- Van valami jó filmetek Nicole?
- Mit akartok? - tettem fel a kérdést.
- Valami vicceset - mondta Barney és Louis.
- Horror - szólt Harry.
- Romantikus - hangzott a lányok szájából.
- Srácok? - néztem a többiekre.
- Nekem mindegy - válaszolt Liam.
- Akció? - kérdezte Zayn..
- Most komolyan ahányan vagyunk annyi fajta filmet akartok.. - jelentettem ki.
- Akkor te döntesz Szivem - ölelt meg hátulról Barney.
- Batman?
- Az jó - mondta mindenki majdnem egyszerre. Amíg megkerestem a DVD-t, a többiek hoztak üdítőt és popkornt és a fiúk rendeltek pizzát, de anélkül kezdtük el a filmet. Leültünk, volt aki a kanapéra vagy a fotelbe és volt aki a földre. Én Barney mellé ültem le az ülőgarnitúrára. Vagyis hát ő ült én meg elfeküdtem és a fejem az ölébe tettem.
2012. július 15., vasárnap
Bocsánat
Sziasztok! Bocsánatot kérek, de ma nem tudom hozni az új részt, mert lebetegettem tegnap és anyum nem engedi, hogy felmenjek gépre, mivel szédülök is és az nem tenne jót. Így is 5 percre engedtek fel netre, hogy ezt közöljék veletek. Mégegyszer ne haragudjatok. Megértéseteket köszönöm.:) Cserébe, meggyógyulnék bepótolom.:)
2012. július 10., kedd
15. Fejezet: Az összeveszés
Sziasztok! Köszönöm szépen a kritikákat és megígérem, hogy ejavítok még a blogomon.
Köszönöm szépen Vivs-nek azt a díjat. Nagyon örültem neki, főleg azért örülök, mert az egyik kedvenc blogom írójától kaptam.: )
Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy mégis más szemszögéből is írnám ezt a történetet. Valamelyik 1D-s fiúra gondoltam, de nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy írjátok le kommentbe, hogy ti melyik fiú szemszögéből szeretnétek olvasni. Előre is köszönöm.
Akinek van Instragram-ja az ott is követhet! A nevem: nikolina268
Szóval itt a rész:
Csörgött a telefonom. Anya hívott:
- Szia kicsim - szólt bele anyu.
- Szia anya. Mizujs? Hogy érzitek magatokat? - kérdeztem.
- Semmi. Jól - válaszolta.
- Akkor meg minek jöttök haza?
- Mert féltünk titeket Nicole - mondta.
- Tudom, de itt vannak velünk a srácok.
- De nem mindig vannak ott és tudod, hogy nem szeretem, mikor fiúkkal lófrálsz..
- Tudom, de majdnem mindegyiknek van barátnője és nem olyanok..
- Nicole nem ismered őket úgyhogy nem tudhatod.
- Anyaaa ne félts már ennyire.. Amúgy Louis-nak lenne egy ötlete, hogy tudnánk ránk vigyázni.
- Hogy?
- Adjam?
- Aha.
- Louis beszélj anyámmal - szóltam oda Louis-nak.
- Ok - átvette a telefont és elvonult.
- Akkor most mi lesz? Hazamegyünk? - kérdezte Blair.
- Lehet - válaszoltam. Tiffany dühösen felállt és elviharzott.
- Őt meg mi lelte? - nézett Sophie-ra, Blair-re és rám Niall. Harry-imádó szőke barátném a lovagjával csókolózgattak úgyhogy oda sem figyelt Niall szavaira.
- Nem tudom - mondtam.
- Felmegyek hozzá - szólt Sophie.
- Ne inkább Blair menjen? Ő a legjobb barátja.
- Mi van velem? - figyelt fel a nevére a szerelmes kisasszony.
- Kérlek szépen menj fel Tiffany-hoz és beszélj vele - mondta Sophia.
- Oké. Harry mennem kell - nyomott egy puszit Harold-kája arcára és felment az emeletre.
- Éhes vagyooook - nyávogott Niall.
- Nicole nincs itthon nutella? - kérdezte Sophie mire felcsillant a szőke bandatag szeme.
- Asszem van - válaszoltam.
- Csinálhatok?
- Persze.
Felpattant és elindult a konyha felé.
- Segjítek neki - indult el felé Zayn. Barney bekapcsolta a tv-t.
- Mit nézzünk? - tette fel a kérdést.
- Passzold ide a távirányító-t - szólt neki Harry. Egy ideig kapcsolgatta, de a legvégén egy zenecsatornára kapcsolt. Épp a One Thing ment rajta. Egy-két számot végighallgattunk és hozták a kaját. Mindenkinek 2 szeletet csináltak, de Niall-nek 10-et.
- Niall kéred az enyémet? Én nem kérem - mondtam s odaadtam neki a nutellás kenyereimet. Elment wc-re és a fiúk elvették a kenyereit. Mikor visszajött nem volt nagyon boldog.
- Mit müveltetek a kajámmal? - vont minket kérdőre.
- Mi semmit - mosolygott Liam.
- Ismerem ezt a nézést. Nálad van! - kiáltott rá. Átmászott a dohányzóasztalon és ráugrott Liam-re. Elvette tőle a kenyereket.
- Nem csak ennyi volt - nézett a többi fiúra.
- Nincs nálunk - mondták. Niall sértődött fejjel felment az emeletre.
- Fiúk! - szóltam rájuk.
- Nyugi mindig ezt csinálja - legyintett Zayn.
- Ilyenkor minimum egy óráig nem szól hozzánk - mesélte Liam.
- Addig amíg nem csinálunk neki valami kaját - szállt bele a mesélésbe Harry is.
- Akkor csináljatok neki valamilyen ennivalót vagy vigyétek el a Nando's-ba - javasolta Barney.
- És ha rendelnénk neki egy pizzát? - kérdeztem.
- Nem, inkább elvisszük a Nando's-ba. Megkeressük? - tette fel a kérdést Liam a fiúknak.
- Rendben - válaszoltak kórusban. Felálltak és felvonultak az emeletre.
- Megnézem a lányokat - szólt Sophie.
- Oksi - mondtam. Mindenki elment csak mi maradtunk. Barney felém fordult és megcsókolt. Hosszan csókolóztunk, de megzavartak minket.
- Khm khm... Nicole bocsi, hogy zavarok, de vissza szeretném adni a telefonodat - adta oda a telóm Louis.
- Oh köszi. Mit beszéltetek a drága anyámmal? - kérdeztem.
- Nem jöhetsz.
- Makacs egy anyàm van nem de? - röhögtem, mivel gondoltam, hogy nem engednek el.
- Ja, de nem jönnek haza.
- Tènyleg? - csodálkoztam.
- Aha, de megígértem neki, hogy vigyázunk rátok. Pénteken jön anyám, Eleanor és két húgom ide Londonba ès ők majd figyelnek rátok.
- Oké, de melyik két húgod?
- Lottie és Fizzy.
- Okés.
Lejöttek a lányok, de Tiffany bement a konyhába. Utàna mentem.
- Mi a baj Tiffany? - kérdeztem.
- Hogy mi a baj? Hogy mi a baj? - ismételgette. - Hmm hagy gondolkodjak... Hát az, hogy önző vagy. Oké idehívtál minket Londonba alig 2 hétre és hazaküldesz minket, hogy a híresség Louis Tomlinson családjával lehess. Nagy a pofád, nagyképű vagy és ez már irritál minket - kiabált.
- Ne haragudj - sütöttem le a szemem.
- Igen is haragszom. Elegem van abból, hogy te itt éled a tökéletes életedet és úgy viselkedsz mint egy hercegnő. Van egy nagyon helyes és kedves pasid, aki még szeret is, a világ egyik leghíresebb fiúbandája a legjobb barátod, gazdag és szép vagy, vannak szerető szüleid és vannak barátaid. Tökéletes vagy és ez már idegesítő! - üvöltött.
- Csak ilyennek mutatom magam. Távolról sem vagyok tökéletes - emeltem fel én is a hangom.
- Pl?
- Nem vagyok vékony, a nagyon kevés igaz barátom van és nem vagyok jó szinte egyik sportban sem. Nem vagyok még tehetséges sem. Különben nem mentek haza, mert nem megyek Louis-ékhoz, de anyáék sem jönnek haza.
- Rendben, de szerintem akkor is gondolkozz el azon amit mondtam.
Kiment a konyhából, én pedig felültem a pultra és gondolkodni kezdtem. Tényleg igaza volt Tiffany-nak...
2012. július 7., szombat
14. Fejezet: Zayn újra szerelmes
Sziasztok! Itt az új rész! Köszönöm, hogy már 9 tagom van és már több, mint 2000-ren látogattátok az oldalt. Mostantól beszüntetem, hogy 2 komi után lesz egy következő rész, mert nincs sok időm és nem mindig tudnám betartani, hogy egyből jön a kövi. Mostantól úgy lesz, hogy jön mikor tudom hozni. Azért megígérem, hogy egy héten min. 2 részt indig hozni fogok.
Tehát itt a rész. Jó olvasást hozzá. : )
- Akkor most mi lesz? - kérdezte Sophie.
- Nicole? - nézett rám Tiffany.
- Tényleg, mindig is ez volt az álmod - mondta Blair.
- Nem.
- De Nicole..
- Nincs semmit de. Azt mondtam, hogy NEM! - nyomtam meg a "nem" szócskát.
- De miért? - kérdezte Louis.
- Mert egy turné hosszú idő és nekem szeptemberben kezdődik a suli és anyuék sem engednének el. Menjen valamelyik lány pl. Sophie.
- Én sem mehetek - szomorodott el.
- És mi lenne, ha addig amíg nem szülök addig veletek mennék turnézni? - kérdezte a stylist.
- Rendben. És addig pedig keresnénk a helyére valakit? - vetette fel az ötletet Zayn.
- Oké - egyeztek bele a többiek.
*
- Mi legyen a vacsora? - kérdezte Tiffany.
- Spagetti? - kérdeztem, mire felcsillant Blair szeme, mivel ez a kedvenc étele.
- Okés - mondta, majd bement a konyhába és elkezdte csinálni. Mivel egyikünk sem tud főzni ő lett a szakácsunk. Sophie, Blair és én addig leültünk a nappaliba és néztük a TV-t, Barney pedig fement a szobájába. Nem telt el 10 perc és csöngettek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Egy ijesztő fekete ruhás férfi rontott be az ajtón köszönés nélkül. Bement a nappaliba és elkezdte feltúrni a lakást.
- Te ki vagy? - lépett mögé Sophie. Az az ember ránézett, de nem szólt egy szót sem, csak leütötte. Sophia lerogyott a földre és elájult. Blair fogta a telefont és hívta a rendőrséget, én pedig se köpni se nyelni nem tudtam. A sötét alak bement a szüleim szobájába és megtalálta anyukám ékszeres dobozát, felkapta és elfutott vele. Nem mertünk utánamenni inkább odamentünk Sophie-hoz, aki még mindig eszméletlen volt. Egy nagy monokli díszelgett a szeme alatt.
- Barney, Tiffany gyertek ide gyorsaan! - kiáltottam. Mindketten aggódva jöttek oda.
- Mi történt? - kérdezte Barney.
- Előbb itt volt egy fekete ruhás fickó, elvitte anyum ékszereit és leütötte Sophie-t - tájékoztattam a történtekről.
- Tiffany hozz egy pohár vizet - utasította Blair Tiffany-t. Bement a konyhába és egy kis vízzel jött vissza.
- Tessék - adta oda nekem. Megfogtam és egy kicsit leöntöttem az ájult barátnőmet. Szerencsére magához tért.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle.
- Igen, de kicsit szédülök - mondta, majd majdnem visszadőlt, de Barney megfogta.
- Picim kérlek tedd be az ágyába addig én felhívom anyáékat, Blair te meg Harry-t hogy jöjjenek át. - kértem őket, majd megkerestem a telefonom és tárcsáztam apum számát.
- Szia apa.
- Szia kicsim. Mi a helyzet? - kérdezte kedvesen.
- Apu az előbb bejöttek a házba és elvitték anya ékszereit és leütötték Sophie-t! - kiabáltam bele a telefonba. Magam sem tudom, hogy miért.
- Mi vaaan? Azonnal megyünk haza! - mondta és lecsapta a telefont. Hallottam, hogy csöngetnek. Blair indult kinyitni, ezért nem is foglalkoztam vele. Leültem Barney mellé a kanapéra és elmeséltem neki, hogy mit beszéltem apummal.
- Sziasztok! - köszöntek hangosan.
- Helló - mosolyogtam rájuk. - Blair elmesélte?
- Ja - mondta Harry.
- Jól vagytok? - kérdezte Zayn.
- Mi igen, de Sophie-t leütötték - meséltem.
- És ő hogy van? - nézett ránk aggódva.
- Most már jól, de elküldtük aludni.
- Értem. Felmegyek, meg megnézem hogy van.
- Okés, de ne bántsd.. khm... úgy - röhögött Harold.
- Én nem vagyok olyan, mint te - vágott vissza. Niall megvárta, hogy elmenjen és elkezdte:
- Leselkedünk? - kérdezte gonoszan.
- Oké - egyeztünk bele. Felpattantunk és már rohantunk Zayn után. Az előbb említett személy bement az alvó barátnőm szobájába. Odalopóztunk az ajtó elé és egyesével benéztünk a kulcslyukon. 2 percenként váltogattuk egymást. Harry kezdte, majd Niall következett és harmadiknak pedig én. Harold-ék elmesélték, hogy Zayn csak odament Sophie ágyához, leült rá, nézte, majd megpuszilta az arcát. Pont mikor én néztem őket Sophie felébredt.
- Szia - köszönt álmosan.
- Szia - mosolygott rá Zayn. Először úgy gondoltam, hogy egy egyszerű mosoly volt, de viszont nem. Észrevettem valamit a szemében. Máshogy nézett Sophie-ra, mint ránk szokott nézni. Azt hiszem újra szerelmes, de ebben még nem vagyok biztos. Örülnék nekik, sőt szerintem aranyosak lennének együtt, de viszont közben ott van Tiffany is, aki még mindig abban reménykedik, hogy összejönnek Zayn-nel.
- Hogy vagy? - kérdezte Zayn.
- Jól, de fáj a szemem - mondta a szőke.
- Kérsz rá puszit? - mondta kacér mosollyal.
- Köszi, de nem kell.
Ez hülyee??? Zayn Malik meg akarta puszilni a szemét - igaz, hogy ez kicsit hülyén hangzik, de azért mégis - ő meg ezt elszalasztja??? Rengeteg rajongó erről csak álmodozhat. Na mindegy. Letelt a 2 percem úgyhogy el kellett lépnem a lyuktól.
- Na mi inkább lemegyünk. Csősztök - köszönt el Blair és Tiffany.
- Okés - mondtam.
- Srácok srácok! Zayn megcsókolta Sophie-t! - suttogta Louis. Nagyon örültem nekik. - Basszus most meg tüzesen csókolóznak - mondta. Olyan élvezettel nézte, mint egy jó filmet.
- Hajrá Zayn! - röhögött Harry. - És még nem olyan, mint én..
- És most mi történik? - érdeklődtem.
- Sophie leállította.
- Hogy mi? - néztünk rá mindannyian, de ő csak megvonta a vállát.
- Hallgassátok!
Mindegyikőnk odatapadt az ajtóhoz és hallgatózni kezdtünk.
- Ne haragudj Zayn, de nekem van barátom - mondta Sophia.
- Értem - szomorodott el a fekete hajú. - De azért azt tudd, hogy én szeretlek és nem barátilag!
- Rendben akkor én is bevallok neked valamit - kedzte - én is szeretlek és ugyan úgy, mint te engem. - vallotta be.
- Akkor? Miért állítottál le?
- Két dolog miatt. Az egyik hogy ez még nekem túl korai. Eleve még csak 16 vagyok.
- Értem és mi a másik?
- Az, hogy hű szeretnék maradni a barátomhoz.
- Már ezek után úgysem vagy hű.
- Sophie felállt. Ki akar jönni. Nyomás be a szembe lévő szobába! - mondta Niall. Mindannyian berohantunk Barney szobájába.Vártunk 5 percet és lementünk a nappaliba.
- Mizujs? - kérdeztem Zayn-től miközben lehuppantam mellé.
- Semmi - válaszolta durcásan.
- Azt látom. Nekem mindegy, csak segíteni akartam.
Mindenki egy helyen volt úgyhogy a megfelelőnek tartottam a pillanatot, hogy közöljem velük, hogy a szüleim jönnek haza.
- Na lányok van egy rossz hírem - kezdtem.
- Mi? - kérdezte Louis.
- Te mióta vagy lány? - röhögtem.
- Mostantól - mondta halál komolyan.
- Oké. Na anyáék holnap haza akarnak jönni.
- Ne máár - szomorodott el Sophie. - Miért?
- Mert félnek minket a rablás miatt egyedül hagyni.
- Meddig maradnának a szüleid a nyaraláson eredetileg? - érdeklődött Louis.
- Jövőhét utáni hét kedd.
- Akkor mi lenne, ha Barney és a lányok hazamennének, te pedig eljönnél velem és Eleanor-ral hozzánk és addig amíg anyudék nem jönnek vissza te nálunk lennél. Úgyis tele van a ház lányokkal és szerintem el lennél Lottie-val. Igaz úgyis kb ugyanannyi idősek vagytok.
- Oksi. Holnap megbeszélem anyuékkal.
Tehát itt a rész. Jó olvasást hozzá. : )
- Akkor most mi lesz? - kérdezte Sophie.
- Nicole? - nézett rám Tiffany.
- Tényleg, mindig is ez volt az álmod - mondta Blair.
- Nem.
- De Nicole..
- Nincs semmit de. Azt mondtam, hogy NEM! - nyomtam meg a "nem" szócskát.
- De miért? - kérdezte Louis.
- Mert egy turné hosszú idő és nekem szeptemberben kezdődik a suli és anyuék sem engednének el. Menjen valamelyik lány pl. Sophie.
- Én sem mehetek - szomorodott el.
- És mi lenne, ha addig amíg nem szülök addig veletek mennék turnézni? - kérdezte a stylist.
- Rendben. És addig pedig keresnénk a helyére valakit? - vetette fel az ötletet Zayn.
- Oké - egyeztek bele a többiek.
*
- Mi legyen a vacsora? - kérdezte Tiffany.
- Spagetti? - kérdeztem, mire felcsillant Blair szeme, mivel ez a kedvenc étele.
- Okés - mondta, majd bement a konyhába és elkezdte csinálni. Mivel egyikünk sem tud főzni ő lett a szakácsunk. Sophie, Blair és én addig leültünk a nappaliba és néztük a TV-t, Barney pedig fement a szobájába. Nem telt el 10 perc és csöngettek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Egy ijesztő fekete ruhás férfi rontott be az ajtón köszönés nélkül. Bement a nappaliba és elkezdte feltúrni a lakást.
- Te ki vagy? - lépett mögé Sophie. Az az ember ránézett, de nem szólt egy szót sem, csak leütötte. Sophia lerogyott a földre és elájult. Blair fogta a telefont és hívta a rendőrséget, én pedig se köpni se nyelni nem tudtam. A sötét alak bement a szüleim szobájába és megtalálta anyukám ékszeres dobozát, felkapta és elfutott vele. Nem mertünk utánamenni inkább odamentünk Sophie-hoz, aki még mindig eszméletlen volt. Egy nagy monokli díszelgett a szeme alatt.
- Barney, Tiffany gyertek ide gyorsaan! - kiáltottam. Mindketten aggódva jöttek oda.
- Mi történt? - kérdezte Barney.
- Előbb itt volt egy fekete ruhás fickó, elvitte anyum ékszereit és leütötte Sophie-t - tájékoztattam a történtekről.
- Tiffany hozz egy pohár vizet - utasította Blair Tiffany-t. Bement a konyhába és egy kis vízzel jött vissza.
- Tessék - adta oda nekem. Megfogtam és egy kicsit leöntöttem az ájult barátnőmet. Szerencsére magához tért.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle.
- Igen, de kicsit szédülök - mondta, majd majdnem visszadőlt, de Barney megfogta.
- Picim kérlek tedd be az ágyába addig én felhívom anyáékat, Blair te meg Harry-t hogy jöjjenek át. - kértem őket, majd megkerestem a telefonom és tárcsáztam apum számát.
- Szia apa.
- Szia kicsim. Mi a helyzet? - kérdezte kedvesen.
- Apu az előbb bejöttek a házba és elvitték anya ékszereit és leütötték Sophie-t! - kiabáltam bele a telefonba. Magam sem tudom, hogy miért.
- Mi vaaan? Azonnal megyünk haza! - mondta és lecsapta a telefont. Hallottam, hogy csöngetnek. Blair indult kinyitni, ezért nem is foglalkoztam vele. Leültem Barney mellé a kanapéra és elmeséltem neki, hogy mit beszéltem apummal.
- Sziasztok! - köszöntek hangosan.
- Helló - mosolyogtam rájuk. - Blair elmesélte?
- Ja - mondta Harry.
- Jól vagytok? - kérdezte Zayn.
- Mi igen, de Sophie-t leütötték - meséltem.
- És ő hogy van? - nézett ránk aggódva.
- Most már jól, de elküldtük aludni.
- Értem. Felmegyek, meg megnézem hogy van.
- Okés, de ne bántsd.. khm... úgy - röhögött Harold.
- Én nem vagyok olyan, mint te - vágott vissza. Niall megvárta, hogy elmenjen és elkezdte:
- Leselkedünk? - kérdezte gonoszan.
- Oké - egyeztünk bele. Felpattantunk és már rohantunk Zayn után. Az előbb említett személy bement az alvó barátnőm szobájába. Odalopóztunk az ajtó elé és egyesével benéztünk a kulcslyukon. 2 percenként váltogattuk egymást. Harry kezdte, majd Niall következett és harmadiknak pedig én. Harold-ék elmesélték, hogy Zayn csak odament Sophie ágyához, leült rá, nézte, majd megpuszilta az arcát. Pont mikor én néztem őket Sophie felébredt.
- Szia - köszönt álmosan.
- Szia - mosolygott rá Zayn. Először úgy gondoltam, hogy egy egyszerű mosoly volt, de viszont nem. Észrevettem valamit a szemében. Máshogy nézett Sophie-ra, mint ránk szokott nézni. Azt hiszem újra szerelmes, de ebben még nem vagyok biztos. Örülnék nekik, sőt szerintem aranyosak lennének együtt, de viszont közben ott van Tiffany is, aki még mindig abban reménykedik, hogy összejönnek Zayn-nel.
- Hogy vagy? - kérdezte Zayn.
- Jól, de fáj a szemem - mondta a szőke.
- Kérsz rá puszit? - mondta kacér mosollyal.
- Köszi, de nem kell.
Ez hülyee??? Zayn Malik meg akarta puszilni a szemét - igaz, hogy ez kicsit hülyén hangzik, de azért mégis - ő meg ezt elszalasztja??? Rengeteg rajongó erről csak álmodozhat. Na mindegy. Letelt a 2 percem úgyhogy el kellett lépnem a lyuktól.
- Na mi inkább lemegyünk. Csősztök - köszönt el Blair és Tiffany.
- Okés - mondtam.
- Srácok srácok! Zayn megcsókolta Sophie-t! - suttogta Louis. Nagyon örültem nekik. - Basszus most meg tüzesen csókolóznak - mondta. Olyan élvezettel nézte, mint egy jó filmet.
- Hajrá Zayn! - röhögött Harry. - És még nem olyan, mint én..
- És most mi történik? - érdeklődtem.
- Sophie leállította.
- Hogy mi? - néztünk rá mindannyian, de ő csak megvonta a vállát.
- Hallgassátok!
Mindegyikőnk odatapadt az ajtóhoz és hallgatózni kezdtünk.
- Ne haragudj Zayn, de nekem van barátom - mondta Sophia.
- Értem - szomorodott el a fekete hajú. - De azért azt tudd, hogy én szeretlek és nem barátilag!
- Rendben akkor én is bevallok neked valamit - kedzte - én is szeretlek és ugyan úgy, mint te engem. - vallotta be.
- Akkor? Miért állítottál le?
- Két dolog miatt. Az egyik hogy ez még nekem túl korai. Eleve még csak 16 vagyok.
- Értem és mi a másik?
- Az, hogy hű szeretnék maradni a barátomhoz.
- Már ezek után úgysem vagy hű.
- Sophie felállt. Ki akar jönni. Nyomás be a szembe lévő szobába! - mondta Niall. Mindannyian berohantunk Barney szobájába.Vártunk 5 percet és lementünk a nappaliba.
- Mizujs? - kérdeztem Zayn-től miközben lehuppantam mellé.
- Semmi - válaszolta durcásan.
- Azt látom. Nekem mindegy, csak segíteni akartam.
Mindenki egy helyen volt úgyhogy a megfelelőnek tartottam a pillanatot, hogy közöljem velük, hogy a szüleim jönnek haza.
- Na lányok van egy rossz hírem - kezdtem.
- Mi? - kérdezte Louis.
- Te mióta vagy lány? - röhögtem.
- Mostantól - mondta halál komolyan.
- Oké. Na anyáék holnap haza akarnak jönni.
- Ne máár - szomorodott el Sophie. - Miért?
- Mert félnek minket a rablás miatt egyedül hagyni.
- Meddig maradnának a szüleid a nyaraláson eredetileg? - érdeklődött Louis.
- Jövőhét utáni hét kedd.
- Akkor mi lenne, ha Barney és a lányok hazamennének, te pedig eljönnél velem és Eleanor-ral hozzánk és addig amíg anyudék nem jönnek vissza te nálunk lennél. Úgyis tele van a ház lányokkal és szerintem el lennél Lottie-val. Igaz úgyis kb ugyanannyi idősek vagytok.
- Oksi. Holnap megbeszélem anyuékkal.
2012. július 4., szerda
13. Fejezet: Koncert
Sziasztok! Meghoztam az új rész. Bocsi, hogy nem raktam fel előbb, de szarakodott a gépem.:/
Szóval itt az új rész:
Adam nélkül tök üres volt a lakás, még a családom is elment.
- Ma nem megyünk el One Direction koncertre? - tettem fel a kérdést.
- Tőőőőleem - vont vállat Barney.
- Igen igen igeeeeeeeeeeen - ugrált örömében Blair.
- Talán majd a te kis Harry-d majd bemutat a közönségnek - röhögtem..
- Jó lenne, de sajna félek tőle.. - árulta el.
- Mitől félsz? - kérdezte Sophie.
- Hogy mit szólnak majd a Harry-rajongók, mivel neki van a legnagyobb rajongótábora. - magyarázta.
- Na akkor felhívom Liam-et - mondtam, majd felpattantam a kanapéról és tárcsáztam a számot.
- Szia Nicole! - köszönt boldogan.
- Helló.
- Semmi. Csak azért hívtalak, hogy nem tudnátok nekünk szerezni a koncertetekre jegyet? - kérdeztem.
- Sajna sima jegyet nem, de VIP-t igen. Pont van 5 db-om.
- Úúúúú imádlak Liaaaam, köszi. - ujjongtam.
- Nincs mit. Na most megyek próbára. Szia.
- Oksi, szia - köszöntem el és letettem a telefont. Odasiettem a többiekhez és elmeséltem nekik a nagy hírt.
- Szívem, itt már csak az a baj, hogy nem tom mit vegyek fel. - mondta Barney.
- Majd segítek - mosolyogtam rá.
- És mi mit vegyünk fel? - kérdezték a lányok.
- Elmegyünk vásárolni? - tettem fel a kérdést.
- Még szép - vigyorgott Sophie.
*
- Nicole ebben jól mutatnék? - kérdezte Blair, mikor kijött az öltözőfülkéből. Egy sötétkék farmer csőnaci volt rajta, hozzá pedig felvett egy virágos lenge fölsőt.
- Nagyon jól áll - néztem rá a barátnőmre.
- És menne is hozzá a te világos rózsaszín telitalpú magassarkúd is.
- Ja és a halvány rózsaszín virágos fülbevalóm is.
- Aha és Sophie táskája is.
- Róla jut egyembe. Sophie gyere már ki a fülkéből! - szóltam neki. Kijött egy vajszínű alul fodros mell alatt masnis koktélruhában.
- Hááát.. - húztam el a számat - nem lehet, hogy egy kicsit túlöltöztél?
- Nem tetszik?
- A ruha igen, de.. Van itt 2 dolog.
- Igen?
- 1. ez a vajszín sápaszt. 2. ez egy koktélruha. Nem egy koncertre való.
- Okés akkor válassz te nekem valamit. - mondta sértődötten.Körbementem a boltban és találtam egy-pár csodaszép ruhát, de kiválasztottam egy szettet és azt vittem oda Sophie-nak.
- Na ez hogy tetszik? - kérdeztem tőle. Egy virágos, fodros ruhát adtam rá és csodaszépen állt rajta. Segítettünk Tiffany-nak is segítettünk választani. Neki egy csíkos fehér-kék trikót, egy fehér szoknyát, egy fehér kalapot, egy mintás sálat és egy sarut vettünk. Hazamentünk és elkezdtünk öltözni. Lányok azt a ruhát vették fel, amit megvettünk nekik, Barney pedig egy farmert egy csíkos szürke-kék fölsővel és a kék Converse cipőjét.
*Blair öltözéke*
*Sophie öltözéke*
*Tiffany öltözéke*
Miután mindenki felöltözött akkor jöttem rá, hogy én nem is vettem magamnak semmit a plázában. Körülnéztem a szekrényemben és nem találtam semmit. Az ágyam alatt találtam egy zacskót és kinyitottam. Tele volt ruhákkal. Megláttam benne egy virágos egybe ruhát és felvettem. Jól állt és még a lányoknak és Barney-nak is tetszett. Kerestem hozzá egy fehér táskát és elkértem Tiffany napszemcsiét.
*az én öltözékem*
7-re értünk jöttek a srácok és velük mentünk a koncertre limuzinnal. A limóban sokat hülyültünk, Louis - szokásához híven - sok viccet is mondott. Harry bátorításképp összekulcsolta a kezét Blair kezével. Bementünk a színfalak mögé és a 1D-s srácok átöltöztek. Amíg a stylist-juk velük volt elfoglalva, vigyáztunk a kislányára Lux-ra. Ez a kislány haláli. Annyira édes volt. Húzogatta Barney fülét, Blair ruháját, Sophie szoknyáját, az én hajamat és elvette Tiffany kalapját. Mikor a srácok kijöttek nagyon idegesek voltak.
- Mi a baj szívem? - kérdezte Blair Harry-től.
- Az egyik gitárosunk kórházba került és nincs aki helyettesítse - mesélte Harry.
- És Niall?
- Nem tud minden számban gitározni.
- De Barney tud - mondtam.
- Miii??? Én? - kapkodta a fejét.
- Ja. Úgy is mindig eljátszottad nekem a One Direction számokat gitáron.
- Lécciiiiiiiii - néztünk rá kutyaszemekkel mindannyian.
- Naaa? - kérdezte Liam.
- Rendben - válaszolta.
- Ez aaaaz - ugrottam a nyakába. Adtak neki egy gitárt és átismételték Niall-lel az akkordokat. A lányokkal elmentünk megkerestük a helyünket és leültünk az 1. sorba. Rá 2 percre beszállingóztak a directioner-ök. 10 perc múlva lekapcsolódtak a lámpák és elhúzták a függönyöket. Megláttam a színpadon Barney-t és elkezdett a szívem hevesen verni. Beleszólt a mikrofonba:
- Sziasztok! Engem Barney-nak hívnak és én vagyok a helyettes gitáros. Na most viszont jöjjön a One Direction!
Előjöttek a fiúk és minden rajongó sikítani kezdett. A What Makes You Beautiful-lal kezdtek. A szám végén Harry beleszólt a mikrofonba:
- Kedves Directioner-ek be szeretnék mutatni nektek valakit - mondta és odajött hozzánk, leugrott a színpadról és felsegítette rá Blair-t és felugrott hozzá.
- Látjátok ezt a lány?
- Igeeeen - hangzott.
- Na akkor bemutatom nektek. Őt Blair-nek hívják és ő a barátnőm és nagyon szeretem - jelentette ki. Hátranéztem és láttam a meglepettséget mindenki arcán. Nem bántották, nem kritizálták a koncert alatt. Blair elsírta magát. Harold segített neki lejönni onnan. Egész koncert alatt videóztunk, fényképeket csináltunk, sikítoztunk és énekeltünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Koncert után megvártuk a fiúkat, akik Lux anyukájával jöttek oda, aki így szólt:
- Na nekem nagy bejelentésem van - kezdte - ami egyben jó és rossz hír is.
- Mi az? - kérdeztük kórusban.
- A jó hír, hogy terhes vagyok, de a rossz, hogy a következő turnétokra.
- Miiiiiiiiiiiiiii???
Szóval itt az új rész:
Adam nélkül tök üres volt a lakás, még a családom is elment.
- Ma nem megyünk el One Direction koncertre? - tettem fel a kérdést.
- Tőőőőleem - vont vállat Barney.
- Igen igen igeeeeeeeeeeen - ugrált örömében Blair.
- Talán majd a te kis Harry-d majd bemutat a közönségnek - röhögtem..
- Jó lenne, de sajna félek tőle.. - árulta el.
- Mitől félsz? - kérdezte Sophie.
- Hogy mit szólnak majd a Harry-rajongók, mivel neki van a legnagyobb rajongótábora. - magyarázta.
- Na akkor felhívom Liam-et - mondtam, majd felpattantam a kanapéról és tárcsáztam a számot.
- Szia Nicole! - köszönt boldogan.
- Helló.
- Semmi. Csak azért hívtalak, hogy nem tudnátok nekünk szerezni a koncertetekre jegyet? - kérdeztem.
- Sajna sima jegyet nem, de VIP-t igen. Pont van 5 db-om.
- Úúúúú imádlak Liaaaam, köszi. - ujjongtam.
- Nincs mit. Na most megyek próbára. Szia.
- Oksi, szia - köszöntem el és letettem a telefont. Odasiettem a többiekhez és elmeséltem nekik a nagy hírt.
- Szívem, itt már csak az a baj, hogy nem tom mit vegyek fel. - mondta Barney.
- Majd segítek - mosolyogtam rá.
- És mi mit vegyünk fel? - kérdezték a lányok.
- Elmegyünk vásárolni? - tettem fel a kérdést.
- Még szép - vigyorgott Sophie.
*
- Nicole ebben jól mutatnék? - kérdezte Blair, mikor kijött az öltözőfülkéből. Egy sötétkék farmer csőnaci volt rajta, hozzá pedig felvett egy virágos lenge fölsőt.
- Nagyon jól áll - néztem rá a barátnőmre.
- És menne is hozzá a te világos rózsaszín telitalpú magassarkúd is.
- Ja és a halvány rózsaszín virágos fülbevalóm is.
- Aha és Sophie táskája is.
- Róla jut egyembe. Sophie gyere már ki a fülkéből! - szóltam neki. Kijött egy vajszínű alul fodros mell alatt masnis koktélruhában.
- Hááát.. - húztam el a számat - nem lehet, hogy egy kicsit túlöltöztél?
- Nem tetszik?
- A ruha igen, de.. Van itt 2 dolog.
- Igen?
- 1. ez a vajszín sápaszt. 2. ez egy koktélruha. Nem egy koncertre való.
- Okés akkor válassz te nekem valamit. - mondta sértődötten.Körbementem a boltban és találtam egy-pár csodaszép ruhát, de kiválasztottam egy szettet és azt vittem oda Sophie-nak.
- Na ez hogy tetszik? - kérdeztem tőle. Egy virágos, fodros ruhát adtam rá és csodaszépen állt rajta. Segítettünk Tiffany-nak is segítettünk választani. Neki egy csíkos fehér-kék trikót, egy fehér szoknyát, egy fehér kalapot, egy mintás sálat és egy sarut vettünk. Hazamentünk és elkezdtünk öltözni. Lányok azt a ruhát vették fel, amit megvettünk nekik, Barney pedig egy farmert egy csíkos szürke-kék fölsővel és a kék Converse cipőjét.
*Blair öltözéke*
*Tiffany öltözéke*
Miután mindenki felöltözött akkor jöttem rá, hogy én nem is vettem magamnak semmit a plázában. Körülnéztem a szekrényemben és nem találtam semmit. Az ágyam alatt találtam egy zacskót és kinyitottam. Tele volt ruhákkal. Megláttam benne egy virágos egybe ruhát és felvettem. Jól állt és még a lányoknak és Barney-nak is tetszett. Kerestem hozzá egy fehér táskát és elkértem Tiffany napszemcsiét.
*az én öltözékem*
7-re értünk jöttek a srácok és velük mentünk a koncertre limuzinnal. A limóban sokat hülyültünk, Louis - szokásához híven - sok viccet is mondott. Harry bátorításképp összekulcsolta a kezét Blair kezével. Bementünk a színfalak mögé és a 1D-s srácok átöltöztek. Amíg a stylist-juk velük volt elfoglalva, vigyáztunk a kislányára Lux-ra. Ez a kislány haláli. Annyira édes volt. Húzogatta Barney fülét, Blair ruháját, Sophie szoknyáját, az én hajamat és elvette Tiffany kalapját. Mikor a srácok kijöttek nagyon idegesek voltak.
- Mi a baj szívem? - kérdezte Blair Harry-től.
- Az egyik gitárosunk kórházba került és nincs aki helyettesítse - mesélte Harry.
- És Niall?
- Nem tud minden számban gitározni.
- De Barney tud - mondtam.
- Miii??? Én? - kapkodta a fejét.
- Ja. Úgy is mindig eljátszottad nekem a One Direction számokat gitáron.
- Lécciiiiiiiii - néztünk rá kutyaszemekkel mindannyian.
- Naaa? - kérdezte Liam.
- Rendben - válaszolta.
- Ez aaaaz - ugrottam a nyakába. Adtak neki egy gitárt és átismételték Niall-lel az akkordokat. A lányokkal elmentünk megkerestük a helyünket és leültünk az 1. sorba. Rá 2 percre beszállingóztak a directioner-ök. 10 perc múlva lekapcsolódtak a lámpák és elhúzták a függönyöket. Megláttam a színpadon Barney-t és elkezdett a szívem hevesen verni. Beleszólt a mikrofonba:
- Sziasztok! Engem Barney-nak hívnak és én vagyok a helyettes gitáros. Na most viszont jöjjön a One Direction!
Előjöttek a fiúk és minden rajongó sikítani kezdett. A What Makes You Beautiful-lal kezdtek. A szám végén Harry beleszólt a mikrofonba:
- Kedves Directioner-ek be szeretnék mutatni nektek valakit - mondta és odajött hozzánk, leugrott a színpadról és felsegítette rá Blair-t és felugrott hozzá.
- Látjátok ezt a lány?
- Igeeeen - hangzott.
- Na akkor bemutatom nektek. Őt Blair-nek hívják és ő a barátnőm és nagyon szeretem - jelentette ki. Hátranéztem és láttam a meglepettséget mindenki arcán. Nem bántották, nem kritizálták a koncert alatt. Blair elsírta magát. Harold segített neki lejönni onnan. Egész koncert alatt videóztunk, fényképeket csináltunk, sikítoztunk és énekeltünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Koncert után megvártuk a fiúkat, akik Lux anyukájával jöttek oda, aki így szólt:
- Na nekem nagy bejelentésem van - kezdte - ami egyben jó és rossz hír is.
- Mi az? - kérdeztük kórusban.
- A jó hír, hogy terhes vagyok, de a rossz, hogy a következő turnétokra.
- Miiiiiiiiiiiiiii???
2012. június 24., vasárnap
12. Fejezet: Egy átlagos pár napunk
Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy pár nap alatt meglett az 1000. Nagyon köszönöm. Mostantól azt fogom bevezetni, - mint a többi blog - hogy x mennyiségű komi után teszem fel csak a kövit, mert nem tom, hogy érdemes-e folytatnom a blogot. Az eddigi teljesítményetekhez képest nem hiszem, hogy befejezném. Most mivel megvan az 1000 ezért 2 komi után fogom őket feltenni amíg nem lesz meg a 2000. Na akkor itt a rész! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást hozzá. Várom a komikat. : )
Gyorsan megvacsoráztam és felvittem Barney szobájába a vacsit.
- Sziaa - felugrott az ágyából és megcsókolt.
- Helló. Itt a kaja. - mondtam.
- Oksi, majd később megeszem, mert most nem vagyok éhes.
- Nem alszol?
- Mindjárt, csak megvártam, míg feljössz.
- Na akkor én megyek is. Te meg aludjál! - néztem rá.
- Rendben főnök. - kacsintott rám. Kimentem a szobájából és átmentem a mienkbe. Gyorsan letusoltam és egyből bújtam az ágyba.
*
Reggel kivételesen utolsónak keltem fel. Olyan 11 lehetett. Kinéztem az ablakon s láttam, hogy mindenki a medencénkben volt. Gyorsan felkaptam én is a fürdőrucim és már mentem is ki. Anyáék megint vásárolni voltak, mert 4 nap múlva mennek nyaralni. Szerencsére nekem nem kell mennem, mivel itt vannak a barátaim. Nos, hát lementem a többiekhez.
- Jó reggelt hétalvó - köszöntött Sophie.
- Sziasztok - köszöntem.
- Sziaa - üdvözöltek a többiek kórusban. Barney odajött, hogy megcsókoljon, de Adam belökött a vízbe. Annyira röhögött, hogy nem vette észre, hogy én odaúsztam a medence szélére és belerántottam a vízbe. Na akkor ő már nem nevetett. Meg akart támadni a víz alatt, de Barney beugrott a medencébe és megállította. Egy órára rá mindenki kiment már, de mi a szerelmemmel bennmaradtunk. Lementünk a víz alá és ott csókolózni kezdtünk. Sokat hülyültünk, fröcsköltük egymást és persze továbbra is csókolóztunk sokat. Kimentünk a vízből, mert már kijött a hideg allergiám - bármennyire is hülyének néztek, de ez van - és bementünk a többiekhez.A többiek valami sütit sütöttek.
- Ti mi a fenét műveltek? - röhögtem.
- Süteményt. - mondták kórusban.
- És milyet? - kérdezte Barney.
- Nem tom. - nevetett Adam.
- Lekváros, epres, mogyorós, Nutellás, M&M-es, málnás, vaníliás torta. - magyarázta el Sophie.
- Ennyi réteg lesz? - lepődtem meg.
- Ja. - vigyorgott büszkén Blair.
- Biztos finom lesz. - mosolyogtam. Felmentünk és átöltöztünk. Felhívtam Harold-ot, hogy jöjjenek át és kóstolják majd meg a barátaim nagy művét.
*
- Sziasztok! - köszöntek majdnem egyszerre a 1D-s fiúk.
- Helló. - üdvözöltem őket mosolyogva.
- Na hol a kaja? - nyalogatta a száját Niall.
- 5 perc és kész. - mondta Barney.
- Addig gyertek és nyomjatok be valami jó zenét. - javasoltam. Beljebb jöttek és letelepedtek az iPad-em elé. Máris benyomták az "Adam Lambert - Never close our eyes"-ot. Rá pár percre már kész is volt a torta. Az egészet felfaltuk. Nagyon finom és cukros volt. Na mindegy. Sokat nevettünk és hülyültünk. Este 8-9 körül a srácok elmentek, mi pedig segítettünk Adam-nek összepakolni, mert mint kiderült, hogy haza kell mennie holnap, mivel 3 nap múlva mennek nyaralni. Kösz, hogy említetted Adam.. Na már mindegy..
*
Másnap reggel 6-kor kellett kelnünk, hogy el tudjunk köszönni Adam-től és a szüleimtől.
- Na akkor sziasztok - öleltem meg sorjában az egész családot. - Nagyon szeretlek titeket.
- Mi is téged kicsim. - válaszolta anyu. - 2 hét múlva találkozunk.
- Rendben - nyomtam mindenki arcára egy puszit. Odamentem Adam-hez is és megöleltem. - Hiányozni fogsz te idióta. - mondtam neki.
- Te is nekem. Majd ugye még jössz vissza Magyarországra? - kérdezte.
- Persze. Amúgy üdvözöld helyettem is a többieket és vigyázz rájuk.
- Rendben. Basszus milyen uncsi lesz nélkületek az ország..
- Ja - nevettem. Még egyszer megöleltem és elmentek.
Gyorsan megvacsoráztam és felvittem Barney szobájába a vacsit.
- Sziaa - felugrott az ágyából és megcsókolt.
- Helló. Itt a kaja. - mondtam.
- Oksi, majd később megeszem, mert most nem vagyok éhes.
- Nem alszol?
- Mindjárt, csak megvártam, míg feljössz.
- Na akkor én megyek is. Te meg aludjál! - néztem rá.
- Rendben főnök. - kacsintott rám. Kimentem a szobájából és átmentem a mienkbe. Gyorsan letusoltam és egyből bújtam az ágyba.
*
Reggel kivételesen utolsónak keltem fel. Olyan 11 lehetett. Kinéztem az ablakon s láttam, hogy mindenki a medencénkben volt. Gyorsan felkaptam én is a fürdőrucim és már mentem is ki. Anyáék megint vásárolni voltak, mert 4 nap múlva mennek nyaralni. Szerencsére nekem nem kell mennem, mivel itt vannak a barátaim. Nos, hát lementem a többiekhez.
- Jó reggelt hétalvó - köszöntött Sophie.
- Sziasztok - köszöntem.
- Ti mi a fenét műveltek? - röhögtem.
- Süteményt. - mondták kórusban.
- És milyet? - kérdezte Barney.
- Nem tom. - nevetett Adam.
- Lekváros, epres, mogyorós, Nutellás, M&M-es, málnás, vaníliás torta. - magyarázta el Sophie.
- Ennyi réteg lesz? - lepődtem meg.
- Ja. - vigyorgott büszkén Blair.
- Biztos finom lesz. - mosolyogtam. Felmentünk és átöltöztünk. Felhívtam Harold-ot, hogy jöjjenek át és kóstolják majd meg a barátaim nagy művét.
*
- Sziasztok! - köszöntek majdnem egyszerre a 1D-s fiúk.
- Helló. - üdvözöltem őket mosolyogva.
- Na hol a kaja? - nyalogatta a száját Niall.
- 5 perc és kész. - mondta Barney.
- Addig gyertek és nyomjatok be valami jó zenét. - javasoltam. Beljebb jöttek és letelepedtek az iPad-em elé. Máris benyomták az "Adam Lambert - Never close our eyes"-ot. Rá pár percre már kész is volt a torta. Az egészet felfaltuk. Nagyon finom és cukros volt. Na mindegy. Sokat nevettünk és hülyültünk. Este 8-9 körül a srácok elmentek, mi pedig segítettünk Adam-nek összepakolni, mert mint kiderült, hogy haza kell mennie holnap, mivel 3 nap múlva mennek nyaralni. Kösz, hogy említetted Adam.. Na már mindegy..
*
Másnap reggel 6-kor kellett kelnünk, hogy el tudjunk köszönni Adam-től és a szüleimtől.
- Na akkor sziasztok - öleltem meg sorjában az egész családot. - Nagyon szeretlek titeket.
- Mi is téged kicsim. - válaszolta anyu. - 2 hét múlva találkozunk.
- Rendben - nyomtam mindenki arcára egy puszit. Odamentem Adam-hez is és megöleltem. - Hiányozni fogsz te idióta. - mondtam neki.
- Te is nekem. Majd ugye még jössz vissza Magyarországra? - kérdezte.
- Persze. Amúgy üdvözöld helyettem is a többieket és vigyázz rájuk.
- Rendben. Basszus milyen uncsi lesz nélkületek az ország..
- Ja - nevettem. Még egyszer megöleltem és elmentek.
2012. június 22., péntek
11. Fejezet: Hogy a szerelem mikre képes...
Sziasztok! Itt az új rész. Remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! Kérlek titeket osszátok a blogomat, hogy minél többen tudják olvasni. Előre is köszi.: ) Komizzatok, legyetek tagok, kövessetek Twitter-en és szavazuzatok az új kérdésre!: )
Nem tudtam mit reagálni. Egyszerűen lerogytam a földre és sírni kezdtem.
- Nicole... - szólt hozzám Zayn.
- Hagyj békén! - kiabáltam rá.
- De Nicole...
- Takarodj a közelemből! - vágtam a szavába.
- Sajnálom...
- Azt mondtam, hagyj békén!
Erre a nagy kiabálásomra lejöttek a többiek.
- Mi ez a lárma? - kérdezte Liam. Zayn nem válaszolt, csak a földet pásztázta, én pedig a bőgéstől nem bírtam megszólalni. Egyszer csak felálltam és ezt üvöltöttem Zayn-nek:
- Gyűlöllek! - majd kirohantam a házból. Teljesen hazáig futottam. Otthon nem volt senki, még Barney sem. Fel akartam rohanni a szobámba, de a lépcsőn megbotlottam. Nem álltam fel, csak ott sírtam összekuporodva.
*
Valahogy elaludhattam ott, de nem tudom hogy kerülhettem az ágyamba. Arra keltem fel, hogy valaki simogatja az arcomat. Kinyitottam a szemem és kit láttam az ágyamon ülve? Zayn-t.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle.
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Hát azt kérhetsz bármennyit, de úgysem bocsátok meg.. - vágtam be a durcit.
- Beszélek Barney-val...
- Mit beszélsz vele? - vágtam bele megint a szavába. - Szerinted szóba fog veled állni?
- Nem biztos... de megpróbálhatom.
- Nem kell. Már úgy is vége...
- Miből gondolod ezt?
- Abból, hogy megcsaltam! - kezdtem el megint kiabálni. Valaki benyitott az ajtón.
- Zayn kérlek menj ki. Ahogy látom Nicole nem akar veled beszélni.
- Rendben. - mondta szomorúan. - Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
- Hol van Barney? - kérdeztem Liam-től.
- Nem tudom. Senki sem tudja. - sóhajtott.
- Értem.
- Sajnálom azt, ami történt...
- Zayn elmesélte?
- Aha.
- Olyan idióta voltaaam - ütöttem bele a párnámba.
- Dehogy voltál.
- Dehogyisnem... Megcsaltam azt az embert, akit a legjobban szerettem.
- Nem csaltad meg... Zayn erőszakoskodott.
- Így bevallotta?
- Nem, csak egyszerűen ismerem. - mondta mire felnevettünk. - Perrie-ről sem mond nekünk semmit.
- Nekem se. Perrie-től nem kérdeztétek?
- Nem.
- Miért?
- Mert Zayn, ha megtudná megölne minket.
*
Louis áthívta Eleanor-t hogy menjek el vele vásárolni egy kicsit, hátha jobb lesz. Kicsit tényleg elfelejtettem Barney-t, de nehezen ment. Sok mindent vettünk. Hazafelé sétálva mentünk. Átmentünk egy hídon. Ott valahol a közepén az emberek félkört alkotva figyeltek valamit. Mi is odamentünk és a híd szélénél megláttam Barney-t. Már mászott volna ki a korláton kívülre, de megfogtam a vállát és visszahúztam. Mikor észrevette, hogy én fogtam vissza, könnybe lábadt a szeme.
- Barney én szeretlek! Ne csináld ezt! Kérlek.. - csuklott le a hangom.
- Én is nagyon szeretlek. - csókolt meg.
- Zayn erőszakoskodott..
- Nem érdekel, felejtsük el. Viselkedjünk úgy, mintha mi se történt volna.
- Rendben. - mosolyogtam, majd újra megcsókolt. Mindenki tapsolt körülöttünk. Nagyon jól esett.
- Most akkor menjünk haza. - javasolta.
- Oksi. - egyeztem bele. Összekulcsolta a kezünket és már mentünk is haza Eleanor-ral.
*
- Hála az égnek, hogy megjöttél. - rohant oda anyum Barney-hoz és adott a fejére egy puszit.
- Anya hagyjad mááár - forgattam a szemem.
- Hagyjad. - legyintett Barney.
- És hol a csudában voltál? - kérdezte anya, mire ránéztem a szerelmemre.
- Sétálgattam. - vonta mag a vállát.
- És semmi bajod? - faggatta anyu tovább.
- Nyugi Ani semmi bajom nincs, csak fáradt vagyok.
- Rendben, fürödj le és bújj az ágyba. Még vacsit se kérsz?
- Majd felviszem neki. - mondtam.
- Rendben, na oszolj! Mindenki készüljön a vacsorához. - parancsolta anya. Felkísértem Barney-t a szobájába és mielőtt lementem volna a kajához hosszan megcsókoltam.
- Nagyon szeretlek. - mondta mielőtt elmentem volna.
- Én is téged. - válaszoltam és lementem.
Nem tudtam mit reagálni. Egyszerűen lerogytam a földre és sírni kezdtem.
- Nicole... - szólt hozzám Zayn.
- Hagyj békén! - kiabáltam rá.
- De Nicole...
- Takarodj a közelemből! - vágtam a szavába.
- Sajnálom...
- Azt mondtam, hagyj békén!
Erre a nagy kiabálásomra lejöttek a többiek.
- Mi ez a lárma? - kérdezte Liam. Zayn nem válaszolt, csak a földet pásztázta, én pedig a bőgéstől nem bírtam megszólalni. Egyszer csak felálltam és ezt üvöltöttem Zayn-nek:
- Gyűlöllek! - majd kirohantam a házból. Teljesen hazáig futottam. Otthon nem volt senki, még Barney sem. Fel akartam rohanni a szobámba, de a lépcsőn megbotlottam. Nem álltam fel, csak ott sírtam összekuporodva.
*
Valahogy elaludhattam ott, de nem tudom hogy kerülhettem az ágyamba. Arra keltem fel, hogy valaki simogatja az arcomat. Kinyitottam a szemem és kit láttam az ágyamon ülve? Zayn-t.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle.
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Hát azt kérhetsz bármennyit, de úgysem bocsátok meg.. - vágtam be a durcit.
- Beszélek Barney-val...
- Mit beszélsz vele? - vágtam bele megint a szavába. - Szerinted szóba fog veled állni?
- Nem biztos... de megpróbálhatom.
- Nem kell. Már úgy is vége...
- Miből gondolod ezt?
- Abból, hogy megcsaltam! - kezdtem el megint kiabálni. Valaki benyitott az ajtón.
- Zayn kérlek menj ki. Ahogy látom Nicole nem akar veled beszélni.
- Rendben. - mondta szomorúan. - Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
- Hol van Barney? - kérdeztem Liam-től.
- Nem tudom. Senki sem tudja. - sóhajtott.
- Értem.
- Sajnálom azt, ami történt...
- Zayn elmesélte?
- Aha.
- Olyan idióta voltaaam - ütöttem bele a párnámba.
- Dehogy voltál.
- Dehogyisnem... Megcsaltam azt az embert, akit a legjobban szerettem.
- Nem csaltad meg... Zayn erőszakoskodott.
- Így bevallotta?
- Nem, csak egyszerűen ismerem. - mondta mire felnevettünk. - Perrie-ről sem mond nekünk semmit.
- Nekem se. Perrie-től nem kérdeztétek?
- Nem.
- Miért?
- Mert Zayn, ha megtudná megölne minket.
*
Louis áthívta Eleanor-t hogy menjek el vele vásárolni egy kicsit, hátha jobb lesz. Kicsit tényleg elfelejtettem Barney-t, de nehezen ment. Sok mindent vettünk. Hazafelé sétálva mentünk. Átmentünk egy hídon. Ott valahol a közepén az emberek félkört alkotva figyeltek valamit. Mi is odamentünk és a híd szélénél megláttam Barney-t. Már mászott volna ki a korláton kívülre, de megfogtam a vállát és visszahúztam. Mikor észrevette, hogy én fogtam vissza, könnybe lábadt a szeme.
- Barney én szeretlek! Ne csináld ezt! Kérlek.. - csuklott le a hangom.
- Én is nagyon szeretlek. - csókolt meg.
- Zayn erőszakoskodott..
- Nem érdekel, felejtsük el. Viselkedjünk úgy, mintha mi se történt volna.
- Rendben. - mosolyogtam, majd újra megcsókolt. Mindenki tapsolt körülöttünk. Nagyon jól esett.
- Oksi. - egyeztem bele. Összekulcsolta a kezünket és már mentünk is haza Eleanor-ral.
*
- Hála az égnek, hogy megjöttél. - rohant oda anyum Barney-hoz és adott a fejére egy puszit.
- Anya hagyjad mááár - forgattam a szemem.
- Hagyjad. - legyintett Barney.
- És hol a csudában voltál? - kérdezte anya, mire ránéztem a szerelmemre.
- Sétálgattam. - vonta mag a vállát.
- És semmi bajod? - faggatta anyu tovább.
- Nyugi Ani semmi bajom nincs, csak fáradt vagyok.
- Rendben, fürödj le és bújj az ágyba. Még vacsit se kérsz?
- Majd felviszem neki. - mondtam.
- Rendben, na oszolj! Mindenki készüljön a vacsorához. - parancsolta anya. Felkísértem Barney-t a szobájába és mielőtt lementem volna a kajához hosszan megcsókoltam.
- Nagyon szeretlek. - mondta mielőtt elmentem volna.
- Én is téged. - válaszoltam és lementem.
2012. június 20., szerda
10. Fejezet: Milyen csók? Tehát megcsaltál?
Sziasztok! Na itt a kövi rész. Ez már Nicole szemszögéből lesz. Jó olvasást.: ) Komizatok, legyetek tagok, szavazzatok és kövessetek twitteren!: )
Megállt egy kocsi a ház előtt. Kinézünk az ablakon és észrevettük Harry kocsiját. Lerohantunk és az ajtónyílásból figyeltük a történteket. Harold többször is megcsókolta Blair-t és tök aranyosak voltak. Tényleg összeillettek. Szerencse, hogy már a lányok aludtak, mert, ha ezt látta volna Nora biztos sírt volna.
Nem tudom mi üthetett Adam-be, de kinyitotta az ajtót és kiment. Mi gyorsan bementünk a nappaliba. Blair és Adam pár percre rá meg is jött. Láttam B-n, hogy mérges és Adam arcán az elégedettséget. Odamentem a barátnémhez és bevezettem a konyhába. Felültem a pultra, ő pedig leült az asztalhoz.
- Na mesélj! Mi volt? - kérdeztem.
- Először is mikor kiléptünk az ajtón megfogta a kezem. Aztán elmentünk... - minden kis részletet, mondatot elmondott és arra jutottam, hogy Harry tényleg neki való, de, ha össze meri törni a szívét, akkor fejbe kólintom. A többiekkel közösen rendeltünk pizzát és egész este TV-ztünk. Néztünk Big Time Rush-ot persze angolul. Igazi fiatalos partit csaptunk.
Olyan éjfél fele bealudtunk.
*
Mikor felkeltem, Barney mellkasán találtam a fejem. Éreztem, ahogy dobog a szíve és ez olyan megnyugtató volt. Mindenki aludt, csak Tiffany-t nem találtam. Kimentem a kertbe és megpillantottam a medence szélén üldögélni bikiniben, csurom vizes hajjal.
- Mizujs? - kérdeztem.
- Semmi.
- Reggeli úszás?
- Aha és gondolkodtam.
- És min?
- Zayn-en.
- Hogy?
- Hogy szerintem nem tetszem neki.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy rám sem néz.. Nem is beszélünk semmit.
- Értem. Sajnálom. Majd beszélek vele. - felálltam mellőle és belelöktem a vízbe. Gyorsan be is futottam a lakásba, nehogy belehúzzon.
- Hova futsz Kincsem? - állított meg Barney.
- Fel.
- Miért?
- Mert belelöktem Tiffany-t a vízbe és félek tőle.
- Nyugi majd megvédelek.
A zsebemből megszólalt a One Direction - One Thing. Zayn hívott.
- Szia.
- Szia. Átjöttök?
- Aha. 10 perc és ott vagyunk.
*Letette a telefont*
- Megyünk a Direction-házba? - kérdezte Barney.
- Aha. - válaszoltam mosolyogva. - Szólj Tiffany-nak, én pedig szólok a többieknek.
- Okés, de előtte kérek egy csókot - vigyorgott gonoszan. Meg is csókoltam és felfutottam a többiekhez. Mindenki elkezdett készülődni. Hívtam egy taxit és elmentünk a srácokhoz. Bekopogtunk és Zayn nyitott ajtót.
- Szia Zayn! - köszöntünk kórusban.
- Sziasztok. Gyertek beljebb. - hívott be minket Zayn. A fiúkkal pacsizott, a lányokat pedig megölelte. Engem hagyott utoljára és megint nem akart elengedni. Még puszit is kaptam tőle. Barney ezt végig nézte és nem volt túl boldog..
Beljebb mentünk és szembetaláltuk magunkat a többiekkel. Ők is mind megöleltek. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
- Naaaagyon meleg vaan. - szenvedett Niall.
- Az nagyon - nyávogott Blair is Harry ölében.
- Mi lenne, ha vízibombáznánk? - ajánlotta fel Louis.
- Okééééé - tapsolt Sophie.
- Gyertek töltsük fel a lufikat. - mondta Harry, majd megfogta Blair kezét és mindenki elment feltölteni a vízibombának valót. Mi ketten Zayn-nel lent maradtunk és csináltunk limonádét. Amíg vártuk a többieket, elkezdtünk beszélgetni Zayn-nel.
- Zayn... Egy fontos dologról szeretnék kérdezni...
- Kérdezz. - mondta.
- Tetszik neked Tiffany? - kérdeztem.
- Szépnek szép lány, de nem tetszik.
- Értem - szomorodtam el.
- Te tudod, hogy ki tetszik nem?
- Ja - válaszoltam, de sajnos közeledni kezdett. - Zayn nee! Barney mindjárt lejön.. Állj le! Nekem van barátom és nekem nem tetszel.. Így is parázok, hogy rájön a múltkori csókra...
- Milyen csókra? - kérdezte Barney.
- Őőőő Barney, megmagyarázom..
- Mit? Azt, hogy megcsaltál? - kiabált.
- Ne haragudj! Nem én akartam...
- És ezt el is higgyem? - már szinte üvöltött. - Elmegyek... Összepakolok és hazamegyek..
- Neee. Kérlek ne csináld ezt! - mondtam ezt már sírva.
- Ennyi volt. Szakítok. - mondta torka szakadtából, aztán kiment a házból és becsapta az ajtót.
Megállt egy kocsi a ház előtt. Kinézünk az ablakon és észrevettük Harry kocsiját. Lerohantunk és az ajtónyílásból figyeltük a történteket. Harold többször is megcsókolta Blair-t és tök aranyosak voltak. Tényleg összeillettek. Szerencse, hogy már a lányok aludtak, mert, ha ezt látta volna Nora biztos sírt volna.
Nem tudom mi üthetett Adam-be, de kinyitotta az ajtót és kiment. Mi gyorsan bementünk a nappaliba. Blair és Adam pár percre rá meg is jött. Láttam B-n, hogy mérges és Adam arcán az elégedettséget. Odamentem a barátnémhez és bevezettem a konyhába. Felültem a pultra, ő pedig leült az asztalhoz.
- Na mesélj! Mi volt? - kérdeztem.
- Először is mikor kiléptünk az ajtón megfogta a kezem. Aztán elmentünk... - minden kis részletet, mondatot elmondott és arra jutottam, hogy Harry tényleg neki való, de, ha össze meri törni a szívét, akkor fejbe kólintom. A többiekkel közösen rendeltünk pizzát és egész este TV-ztünk. Néztünk Big Time Rush-ot persze angolul. Igazi fiatalos partit csaptunk.
Olyan éjfél fele bealudtunk.
*
Mikor felkeltem, Barney mellkasán találtam a fejem. Éreztem, ahogy dobog a szíve és ez olyan megnyugtató volt. Mindenki aludt, csak Tiffany-t nem találtam. Kimentem a kertbe és megpillantottam a medence szélén üldögélni bikiniben, csurom vizes hajjal.
- Mizujs? - kérdeztem.
- Semmi.
- Reggeli úszás?
- Aha és gondolkodtam.
- És min?
- Zayn-en.
- Hogy?
- Hogy szerintem nem tetszem neki.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy rám sem néz.. Nem is beszélünk semmit.
- Értem. Sajnálom. Majd beszélek vele. - felálltam mellőle és belelöktem a vízbe. Gyorsan be is futottam a lakásba, nehogy belehúzzon.
- Hova futsz Kincsem? - állított meg Barney.
- Fel.
- Miért?
- Mert belelöktem Tiffany-t a vízbe és félek tőle.
- Nyugi majd megvédelek.
A zsebemből megszólalt a One Direction - One Thing. Zayn hívott.
- Szia.
- Szia. Átjöttök?
- Aha. 10 perc és ott vagyunk.
*Letette a telefont*
- Megyünk a Direction-házba? - kérdezte Barney.
- Aha. - válaszoltam mosolyogva. - Szólj Tiffany-nak, én pedig szólok a többieknek.
- Okés, de előtte kérek egy csókot - vigyorgott gonoszan. Meg is csókoltam és felfutottam a többiekhez. Mindenki elkezdett készülődni. Hívtam egy taxit és elmentünk a srácokhoz. Bekopogtunk és Zayn nyitott ajtót.
- Szia Zayn! - köszöntünk kórusban.
- Sziasztok. Gyertek beljebb. - hívott be minket Zayn. A fiúkkal pacsizott, a lányokat pedig megölelte. Engem hagyott utoljára és megint nem akart elengedni. Még puszit is kaptam tőle. Barney ezt végig nézte és nem volt túl boldog..
Beljebb mentünk és szembetaláltuk magunkat a többiekkel. Ők is mind megöleltek. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
- Naaaagyon meleg vaan. - szenvedett Niall.
- Az nagyon - nyávogott Blair is Harry ölében.
- Mi lenne, ha vízibombáznánk? - ajánlotta fel Louis.
- Okééééé - tapsolt Sophie.
- Gyertek töltsük fel a lufikat. - mondta Harry, majd megfogta Blair kezét és mindenki elment feltölteni a vízibombának valót. Mi ketten Zayn-nel lent maradtunk és csináltunk limonádét. Amíg vártuk a többieket, elkezdtünk beszélgetni Zayn-nel.
- Zayn... Egy fontos dologról szeretnék kérdezni...
- Kérdezz. - mondta.
- Tetszik neked Tiffany? - kérdeztem.
- Szépnek szép lány, de nem tetszik.
- Értem - szomorodtam el.
- Te tudod, hogy ki tetszik nem?
- Ja - válaszoltam, de sajnos közeledni kezdett. - Zayn nee! Barney mindjárt lejön.. Állj le! Nekem van barátom és nekem nem tetszel.. Így is parázok, hogy rájön a múltkori csókra...
- Milyen csókra? - kérdezte Barney.
- Őőőő Barney, megmagyarázom..
- Mit? Azt, hogy megcsaltál? - kiabált.
- Ne haragudj! Nem én akartam...
- És ezt el is higgyem? - már szinte üvöltött. - Elmegyek... Összepakolok és hazamegyek..
- Neee. Kérlek ne csináld ezt! - mondtam ezt már sírva.
- Ennyi volt. Szakítok. - mondta torka szakadtából, aztán kiment a házból és becsapta az ajtót.
9. Fejezet: A randi
Sziasztok! Meghoztam az új részt. Most kivételesen más szemszögéből fogom írni ezt a részt, de ez nem nagyon fog előfordulni, mert nem szeretek más szemszögéből írni.
Blair szemszöge:
Csöngettek. Nicole-lal lementünk a földszintre és megláttam Harry-t. Nagyaon csinos volt. Nicole belesúgta a fülembe, hogy mindent el kell majd neki mesélnem. Ha nem mondja akkor is elmondom neki úgyhogy mindegy.
Harry-vel kiléptünk Nicole-ék házából és megfogta a kezem. Melegség járta át a szívem. Beültünk a kocsijába és odanyújtott egy kendőt nekem.
- Tedd fel. - szólt kedvesen.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert meglepetés lesz a hely ahova megyünk. - mondta titokzatosan.
*
Egy 10-20 perc beszélgetés után megállt az autó. Hallottam, hogy Harry kiszállt a kocsiból és kinyitja az ajtómat. Levette rólam a kendőt és hirtelen semmit nem láttam a sok fénytől. Egyszer csak megláttam Harry-t és elmosolyodtam. Visszamosolygott rám és összekulcsolta a kezünket. Előttünk egy étterem állt. Bementünk, leültünk a nekünk lefoglalt asztalhoz. Odajött egy pincérnő, aki nem nagyon lehetett idősebb Harrynél. Egyfolytában vele foglalkozott és meg sem kérdezte, hogy mit kérek.
- Őt meg sem kérdezed? - hívta vissza Harry a csajt.
- Óh bocs. Te mit szeretnél? - kérdezte flegmán.
- Inninek egy kis... kólát, ételnek pedig.. spagettit. - el is ment. Pár perc múlva visszajött az üccsinkkel és jó párszor rámosolygott az én Harry-mre.
- Mindjárt jövök. - mondta s felállt az asztaltól. Követtem a szememmel addig, amíg nem ment el mellettem. Egyszer csak meghallottam a hangját mögülem. Hátrafordultam és láttam, hogy ott áll a színpadon.
- Sziasztok. - szólt bele a mikrofonba. - Én Harry Styles vagyok és egy dalt fogok elénekelni egy különleges lánynak aki itt ül benn az étteremben.
Rám nézett és elkezdett énekelni. Annyira jól esett. Arról énekelt a dalban, hogy szerinte mennyire szép vagyok és, hogy mennyire tetszem neki. A szám végén pedig ezt mondta:
- Blair, kérlek légy a barátnőm.
Könnybe lábadt a szemem. Harry odajött és megcsókolt. Igen jól olvastátok. MEGCSÓKOLT!!! Az étteremben mindenki tapsolt, kivéve azt a lányt, aki hozta nekünk a kaját. Visszaültünk az asztalhoz.
- Tetszett a dal? - kérdezte.
- Nagyon nagyon. Te írtad?
- Ja.
- És csak nekem?
- Igen.
- Ebből még egyszer sláger lesz.
- Na és válaszolsz a kérdésemre?
- Melyikre?
- Arra, hogy leszel-e a barátnőm.
- Leszek. - válaszoltam és felállt az asztaltól. Újra megcsókolt. Olyan forrón csókol. Be kell ismernem, hogy 17 éves létemre Harry-től volt az első csókom.
Kihozta az az irigy lány az ételünket és elkezdtünk enni.
*
2 órát ültünk ott az étteremben.
- Nem megyünk be a városba fagyizni? - ajánlotta fel.
- Okés.
Bementünk a városba ettünk mind a ketten 2-2 gombóc csokifagyit. 4 óra volt már. 2 órát beszélgettünk, majd elmentünk a legközelebbi parkba. Ott volt egy tó, ami körül voltak padok. Leültünk az egyikre és ezt kérdezte:
- Mióta tetszem neked?
- Már fél éve. És neked én?
- Az első pillanattól. - mondta. Rámosolyogtam és megcsókoltam.
Ott elvoltunk 1 órát. Etettünk kacsákat, hülyültünk, csókolóztunk és még rengeteg dolgot csináltunk.
- Mindjárt jövök. - mondta s odament a kocsijához, kivett belőle egy kis kosarat és visszajött.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Nézd meg.
Belenyúltam és láttam, hogy egy lámpás volt összehajtva benne - olyan, mint az "Aranyhaj és a nagy gubanc"- ban - és sok-sok süti. A lámpást meggyújtottuk és felengedtük az égbe. Leterítettük a pokrócot és elkezdtünk piknikezni. Olyan romantikus volt a naplementében tenni mindezt. Annyira szeretem.
Hazakísért és ott az ajtóban többször is megcsókolt. Egyszer mikor nagyon hevesen csókolt Adam ránk nyitotta az ajtót.
- Héé fiatalook. Ezt ne itt az utcán. - szólt ránk, mire mi elröhögtük magunkat. Harry újra megcsókolt és ezt súgta a fülembe:
- Nagyon szeretlek.
- Én is. - válaszoltam.
Blair szemszöge:
Csöngettek. Nicole-lal lementünk a földszintre és megláttam Harry-t. Nagyaon csinos volt. Nicole belesúgta a fülembe, hogy mindent el kell majd neki mesélnem. Ha nem mondja akkor is elmondom neki úgyhogy mindegy.
Harry-vel kiléptünk Nicole-ék házából és megfogta a kezem. Melegség járta át a szívem. Beültünk a kocsijába és odanyújtott egy kendőt nekem.
- Tedd fel. - szólt kedvesen.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert meglepetés lesz a hely ahova megyünk. - mondta titokzatosan.
*
Egy 10-20 perc beszélgetés után megállt az autó. Hallottam, hogy Harry kiszállt a kocsiból és kinyitja az ajtómat. Levette rólam a kendőt és hirtelen semmit nem láttam a sok fénytől. Egyszer csak megláttam Harry-t és elmosolyodtam. Visszamosolygott rám és összekulcsolta a kezünket. Előttünk egy étterem állt. Bementünk, leültünk a nekünk lefoglalt asztalhoz. Odajött egy pincérnő, aki nem nagyon lehetett idősebb Harrynél. Egyfolytában vele foglalkozott és meg sem kérdezte, hogy mit kérek.
- Őt meg sem kérdezed? - hívta vissza Harry a csajt.
- Óh bocs. Te mit szeretnél? - kérdezte flegmán.
- Inninek egy kis... kólát, ételnek pedig.. spagettit. - el is ment. Pár perc múlva visszajött az üccsinkkel és jó párszor rámosolygott az én Harry-mre.
- Mindjárt jövök. - mondta s felállt az asztaltól. Követtem a szememmel addig, amíg nem ment el mellettem. Egyszer csak meghallottam a hangját mögülem. Hátrafordultam és láttam, hogy ott áll a színpadon.
- Sziasztok. - szólt bele a mikrofonba. - Én Harry Styles vagyok és egy dalt fogok elénekelni egy különleges lánynak aki itt ül benn az étteremben.
- Blair, kérlek légy a barátnőm.
Könnybe lábadt a szemem. Harry odajött és megcsókolt. Igen jól olvastátok. MEGCSÓKOLT!!! Az étteremben mindenki tapsolt, kivéve azt a lányt, aki hozta nekünk a kaját. Visszaültünk az asztalhoz.
- Tetszett a dal? - kérdezte.
- Nagyon nagyon. Te írtad?
- Ja.
- És csak nekem?
- Igen.
- Ebből még egyszer sláger lesz.
- Na és válaszolsz a kérdésemre?
- Melyikre?
- Arra, hogy leszel-e a barátnőm.
- Leszek. - válaszoltam és felállt az asztaltól. Újra megcsókolt. Olyan forrón csókol. Be kell ismernem, hogy 17 éves létemre Harry-től volt az első csókom.
Kihozta az az irigy lány az ételünket és elkezdtünk enni.
*
2 órát ültünk ott az étteremben.
- Nem megyünk be a városba fagyizni? - ajánlotta fel.
- Okés.
Bementünk a városba ettünk mind a ketten 2-2 gombóc csokifagyit. 4 óra volt már. 2 órát beszélgettünk, majd elmentünk a legközelebbi parkba. Ott volt egy tó, ami körül voltak padok. Leültünk az egyikre és ezt kérdezte:
- Mióta tetszem neked?
- Már fél éve. És neked én?
- Az első pillanattól. - mondta. Rámosolyogtam és megcsókoltam.
Ott elvoltunk 1 órát. Etettünk kacsákat, hülyültünk, csókolóztunk és még rengeteg dolgot csináltunk.
- Mindjárt jövök. - mondta s odament a kocsijához, kivett belőle egy kis kosarat és visszajött.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Nézd meg.
Belenyúltam és láttam, hogy egy lámpás volt összehajtva benne - olyan, mint az "Aranyhaj és a nagy gubanc"- ban - és sok-sok süti. A lámpást meggyújtottuk és felengedtük az égbe. Leterítettük a pokrócot és elkezdtünk piknikezni. Olyan romantikus volt a naplementében tenni mindezt. Annyira szeretem.
Hazakísért és ott az ajtóban többször is megcsókolt. Egyszer mikor nagyon hevesen csókolt Adam ránk nyitotta az ajtót.
- Héé fiatalook. Ezt ne itt az utcán. - szólt ránk, mire mi elröhögtük magunkat. Harry újra megcsókolt és ezt súgta a fülembe:
- Nagyon szeretlek.
- Én is. - válaszoltam.
8. Fejezet: Új szerelem?
Sziasztok! Itt a kövi rész. Kicsit izgibb mint az előző.: ) Nagyon köszönöm, hogy már ennyien vagyunk. 2 napja létezik a blog és már több, mint 550 látogatóm volt.
Akinek van Twittere az lécci kövessen! A nevem: @JungNikol
Előre is köszi.: )
Én keltem fel legkorábban kb olyan 8 fele. Lementem reggelizni, de anyáék még nem voltak itthon. Egyedül ott ültem a konyhában és ettem egy szendvicset. Egyszer csak valaki megpuszilta az arcom. Oldalra néztem és ott ült mellettem Barney.
- Szia. Hát te? Mióta ülsz itt? - kérdeztem.
- Jó reggelt Kincsem. Csak pár perce. Nem akartam szólni, kíváncsi voltam mikor veszel észre. - röhögött.
- Bocsi. Még álmos vagyok.
- Semmi baj. - odahajolt és megcsókolt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt. Eszembe jutott a Zayn-nel lévő csókom. Tényleg egy ribanc vagyok..
- Mi a baj? - érdeklődött kedvesen.
- Semmi. - mondtam halvány mosollyal az arcomon.
- Akkor jó.
Lassan megjöttek a többiek is és elkezdtünk reggelizni közösen. Reggeli közben megcsörrent a telefonom.
- Halló?
- Szia Nicole, Harry vagyok. Kérnék tőled egy szívességet..
- Igen? Mi lenne az?
- Ott van a közeledbe Blair?
- Ja.
- Akkor menj egy kicsit távolabb tőle. - mondta. Felálltam az asztaltól jeleztem a többieknek, hogy mindjárt jövök.
- Na most mondd.
- Elkérhetném Blair telefonszámát?
- Persze. De mire kell? - kérdeztem mit sem sejtve.
- El szeretném hívni randizni... - válaszolta.
- Tényleeeeg? - kiáltottam el magam.
- Aha, de ne mondd el neki kérleeek!
- Rendben.
- Na akkor mondd a számát. - lediktáltam neki. Nagyon örültem neki, hogy randizni mennek.
- De cserébe egy valamit árulj el nekem.
- Mit?
- Tetszik neked?
- Igen. Nagyon. És... Azt hiszem.. Szeretem. - árulta el suttogva.
- Értem. Örülök. Na akkor hívjad. Szia.
*Letettem*
Visszamentem az asztalhoz, de már csak Barney és Blair volt ott.
- Többiek? - kérdeztem.
- Adam visszafeküdt aludni, a lányok meg kitervelik, hogy hogyan hozzák össze Zayn-t és Tiffany-t. - magyarázta el Barney.
- Oksi.
- Kivel beszéltél az előbb? - súgta bele a fülembe.
- Harry.
- Mit akart?
- Mindjárt meglátod. - titokzatoskodtam. Megcsörrent a barátném telefonja, felállt az asztaltól és elment.
- Csak nem.. - kezdte.
- De. - mosolyogtam.
- Akkor most elhívja randizni?
- Aha.
- De jóó. Ez volt Blair nagy álma. Nem?
- De de.
Egy kis idő múlva visszajött.
- Nicooooooole!
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Harry hívott!
- És?
- Elhívott randizniiiii.
- Jaj de jóóó. - felálltam az asztaltól és megöleltem.
- El sem hiszeeem.
- Tudom.
- És honnan van neki meg a számom? - kérdezte, mire én ránéztem Barney-ra.
- Nicole? Csak nem tőled?
- De. Igazság szerint ő hívott az előbb..
- Nicooooole.
- Bocsi. Csak Harry azt mondta, hogy ne mondjam el neked.
- Okés. Segítesz készülődni?
- Persze.
- 2 óránk van.
- Fürödj le és mosd meg a hajad. Mindjárt megyek.
Blair felfutott és pedig odamentem Barney-hoz.
- Jó kis kerítőnő vagy. - nevetett.
- Azz. - vigyorogtam büszkén. Kaptam még egy csókot tőle és én is felmentem. Kiválasztottam Blair-nek egy fehér trikót, hozzá egy fekete kardigánt egy fekete sállal és egy farmer rövidnadrágot. Egy nagy fekete táskát és egy barna bőr fonott karkötőt tettem oda kiegészítőnek. Kijött a fürdőből, felöltözött és megszárítottam a haját. Felkötöttük laza kontyba a haját és kész is lett. Gyönyörűen nézett ki.
- Hogyha a mai randi után nem jöttök össze, esküszöm soha. - mondtam neki. Rámosolygott és megölelt. Rá pár percre csöngettek is. Sophie nyitott ajtót. Mikor Harry megpillantotta Blair-t szóhoz sem jutott. Gondoltam, hogy ez lesz a reakciója. Mielőtt elmentek volna belesúgtam a barátném fülébe:
- Majd, ha visszajössz a délután minden részletéről tudni szeretnék. - ő csak bólintott egyet.
Akinek van Twittere az lécci kövessen! A nevem: @JungNikol
Előre is köszi.: )
Én keltem fel legkorábban kb olyan 8 fele. Lementem reggelizni, de anyáék még nem voltak itthon. Egyedül ott ültem a konyhában és ettem egy szendvicset. Egyszer csak valaki megpuszilta az arcom. Oldalra néztem és ott ült mellettem Barney.
- Szia. Hát te? Mióta ülsz itt? - kérdeztem.
- Jó reggelt Kincsem. Csak pár perce. Nem akartam szólni, kíváncsi voltam mikor veszel észre. - röhögött.
- Bocsi. Még álmos vagyok.
- Semmi baj. - odahajolt és megcsókolt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt. Eszembe jutott a Zayn-nel lévő csókom. Tényleg egy ribanc vagyok..
- Mi a baj? - érdeklődött kedvesen.
- Semmi. - mondtam halvány mosollyal az arcomon.
- Akkor jó.
Lassan megjöttek a többiek is és elkezdtünk reggelizni közösen. Reggeli közben megcsörrent a telefonom.
- Halló?
- Szia Nicole, Harry vagyok. Kérnék tőled egy szívességet..
- Igen? Mi lenne az?
- Ott van a közeledbe Blair?
- Ja.
- Akkor menj egy kicsit távolabb tőle. - mondta. Felálltam az asztaltól jeleztem a többieknek, hogy mindjárt jövök.
- Na most mondd.
- Elkérhetném Blair telefonszámát?
- Persze. De mire kell? - kérdeztem mit sem sejtve.
- El szeretném hívni randizni... - válaszolta.
- Tényleeeeg? - kiáltottam el magam.
- Aha, de ne mondd el neki kérleeek!
- Rendben.
- Na akkor mondd a számát. - lediktáltam neki. Nagyon örültem neki, hogy randizni mennek.
- De cserébe egy valamit árulj el nekem.
- Mit?
- Tetszik neked?
- Igen. Nagyon. És... Azt hiszem.. Szeretem. - árulta el suttogva.
- Értem. Örülök. Na akkor hívjad. Szia.
*Letettem*
Visszamentem az asztalhoz, de már csak Barney és Blair volt ott.
- Többiek? - kérdeztem.
- Adam visszafeküdt aludni, a lányok meg kitervelik, hogy hogyan hozzák össze Zayn-t és Tiffany-t. - magyarázta el Barney.
- Oksi.
- Kivel beszéltél az előbb? - súgta bele a fülembe.
- Harry.
- Mit akart?
- Mindjárt meglátod. - titokzatoskodtam. Megcsörrent a barátném telefonja, felállt az asztaltól és elment.
- Csak nem.. - kezdte.
- De. - mosolyogtam.
- Akkor most elhívja randizni?
- Aha.
- De jóó. Ez volt Blair nagy álma. Nem?
- De de.
Egy kis idő múlva visszajött.
- Nicooooooole!
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Harry hívott!
- És?
- Elhívott randizniiiii.
- Jaj de jóóó. - felálltam az asztaltól és megöleltem.
- El sem hiszeeem.
- Tudom.
- És honnan van neki meg a számom? - kérdezte, mire én ránéztem Barney-ra.
- Nicole? Csak nem tőled?
- De. Igazság szerint ő hívott az előbb..
- Nicooooole.
- Bocsi. Csak Harry azt mondta, hogy ne mondjam el neked.
- Okés. Segítesz készülődni?
- Persze.
- 2 óránk van.
- Fürödj le és mosd meg a hajad. Mindjárt megyek.
Blair felfutott és pedig odamentem Barney-hoz.
- Jó kis kerítőnő vagy. - nevetett.
- Hogyha a mai randi után nem jöttök össze, esküszöm soha. - mondtam neki. Rámosolygott és megölelt. Rá pár percre csöngettek is. Sophie nyitott ajtót. Mikor Harry megpillantotta Blair-t szóhoz sem jutott. Gondoltam, hogy ez lesz a reakciója. Mielőtt elmentek volna belesúgtam a barátném fülébe:
- Majd, ha visszajössz a délután minden részletéről tudni szeretnék. - ő csak bólintott egyet.
2012. június 19., kedd
7. Fejezet: Újabb ismerkedés
Itt az új rész. Ez kicsit uncsi lett, de ígérem a kövi érdekesebb lesz.: ) Jó olvasást!: )
Az elmúlt 1 hét gyorsan eltelt. Minden nap találkoztam a fiúkkal és rengeteget hülyültünk. Ma eljött az a várva várt pillanat. A srácok elkísértek a reptérre, de sajnos a limuzinra elég sokan felfigyeltek.. Amíg a fiúk autogramot osztogattak, addig én elmentem a többiek elé. Megpillantottam őket a tömegben és odafutottam hozzájuk. Mindegyikőjüket megöleltem, Barney-t pedig hosszan megcsókoltam. Visszamentünk a bandához, bemutattam mindenkit mindenkinek. A hátam mögül egy kb velem egykorú szőke hajú lány szólt nekem:
- Te lennél Nicole? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam kedvesen.
- Csinálhatok veled egy képed?
- Persze. Add oda Blair-nek a telód és ő megcsinálja. - mondtam. Odaadta neki a telefonját és gyorsan meg is csináltuk a képet.
- Köszi. - köszönte meg és elfutott a barátnőivel.
- Mi van Nicole híres lettél? - hülyült Blair.
- Ja. Celeb lett, attól, hogy a One Direction-nel nyomul. - röhögött Tiffany.
- Ja, tele van vele az újság. Mindenki azt latolgatja, hogy melyikőjükkel fogsz összejönni. - mesélte Sophie.
- Tényleg? - kérdeztem vissza. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk, de rá kellett ébrednünk, hogy nem a repülőtér nem a legjobb hely a szórakozásra, mivel 2 nagydarab biztonsági őr rakott minket ki azzal az indokkal, hogy túl hangosak vagyunk, ami igaz is volt.
*
A fiúk hazavittek minket a lakásunkba és még kipakolni is segítettek. Lementünk a nappaliba, mert anyum szólt, hogy megjöttek a vásárlásból.
- Naomiiii, Noraaa! - hangzottak a barátnőim szájából. Ők mindig is nagyon szerették ezt a két csibészt.
- Lányook! - futottak oda a hugaim a legjobb barátnőimhez.
Amíg ők ott örültek egymásnak, anyáék elmentek.
- Lányok menjetek fel játszani a szobátokba. Hagyjatok minket. - parancsoltam rájuk.
- Rendben. - felfutottak vihogva. Leültünk a kanapéra - Blair Harry mellé, Tiffany Zayn mellé, Sophie Adam mellé, Niall, Louis és Liam egymásmellé, mi pedig Barney-val úgy ültünk, hogy ő beleült egy fotelba, én pedig az ölébe - és elkezdtünk beszélgetni. Kitaláltuk, hogy inkább Felelsz vagy Mersz-ezzünk. Nagyon jól éreztem magam. A fiúknak találkozniuk kellett Paul-lal este 8 körül, úgyhogy a nekem legfontosabbakkal maradtam. A fiúkat elküldtük fürödni, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
- Na akkor össze tudsz minket hozni? - kérdezte Blair.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam.
- Olyan cuki volt ma iiis - áradozott.
- Zayn-hez képest semmi. - szólt Tiffany.
- Nem igaaaaz.. - kezdett bele a vitába Blair.
- És mi van veled? - böktem meg Sophie vállát.
- Semmi. - válaszolta.
- Beszéljünk majd kettesben. Pl menjünk együtt fürdeni.
- Okés.
*
Elmentünk fürödni.
- Na akkor, hogy állsz a pasikkal? - kérdeztem.
- Elmondok neked vmit, de nem mondhatod el senkinek. Rendben?
- Okés.
- Van egy barátom, akivel még a tavaszi szünetben találkoztam.
- Tényleg?
- Aha. És azóta járunk, csak van egy kis bökkenő..
- Mi?
- Az, hogy francia..
- Értem. És mi a neve?
- Ronald.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük. - mosolyogtam rá. Nem akartam többet faggatózni, mert ha akarja elmondja. Kimentünk a fürdőből és mindenkinek beágyaztunk. Már fél 12 volt úgyhogy megbeszéltük, hogy elalszunk. A fiúk átmentek egy másik szobába - csak azért mert anyum nem engedte, hogy velük aludjunk -, de mi még beszélgettünk egy kicsit. Gondolom a fiúk is, eleve úgy ismerem őket, hogy mindent megbeszélnek, mint a lányok. Gyorsan el is aludtam, mert másnap sok dolgom lesz..
Az elmúlt 1 hét gyorsan eltelt. Minden nap találkoztam a fiúkkal és rengeteget hülyültünk. Ma eljött az a várva várt pillanat. A srácok elkísértek a reptérre, de sajnos a limuzinra elég sokan felfigyeltek.. Amíg a fiúk autogramot osztogattak, addig én elmentem a többiek elé. Megpillantottam őket a tömegben és odafutottam hozzájuk. Mindegyikőjüket megöleltem, Barney-t pedig hosszan megcsókoltam. Visszamentünk a bandához, bemutattam mindenkit mindenkinek. A hátam mögül egy kb velem egykorú szőke hajú lány szólt nekem:
- Te lennél Nicole? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam kedvesen.
- Csinálhatok veled egy képed?
- Persze. Add oda Blair-nek a telód és ő megcsinálja. - mondtam. Odaadta neki a telefonját és gyorsan meg is csináltuk a képet.
- Köszi. - köszönte meg és elfutott a barátnőivel.
- Mi van Nicole híres lettél? - hülyült Blair.
- Ja. Celeb lett, attól, hogy a One Direction-nel nyomul. - röhögött Tiffany.
- Ja, tele van vele az újság. Mindenki azt latolgatja, hogy melyikőjükkel fogsz összejönni. - mesélte Sophie.
- Tényleg? - kérdeztem vissza. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk, de rá kellett ébrednünk, hogy nem a repülőtér nem a legjobb hely a szórakozásra, mivel 2 nagydarab biztonsági őr rakott minket ki azzal az indokkal, hogy túl hangosak vagyunk, ami igaz is volt.
*
A fiúk hazavittek minket a lakásunkba és még kipakolni is segítettek. Lementünk a nappaliba, mert anyum szólt, hogy megjöttek a vásárlásból.
- Naomiiii, Noraaa! - hangzottak a barátnőim szájából. Ők mindig is nagyon szerették ezt a két csibészt.
- Lányook! - futottak oda a hugaim a legjobb barátnőimhez.
Amíg ők ott örültek egymásnak, anyáék elmentek.
- Lányok menjetek fel játszani a szobátokba. Hagyjatok minket. - parancsoltam rájuk.
- Rendben. - felfutottak vihogva. Leültünk a kanapéra - Blair Harry mellé, Tiffany Zayn mellé, Sophie Adam mellé, Niall, Louis és Liam egymásmellé, mi pedig Barney-val úgy ültünk, hogy ő beleült egy fotelba, én pedig az ölébe - és elkezdtünk beszélgetni. Kitaláltuk, hogy inkább Felelsz vagy Mersz-ezzünk. Nagyon jól éreztem magam. A fiúknak találkozniuk kellett Paul-lal este 8 körül, úgyhogy a nekem legfontosabbakkal maradtam. A fiúkat elküldtük fürödni, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
- Na akkor össze tudsz minket hozni? - kérdezte Blair.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam.
- Olyan cuki volt ma iiis - áradozott.
- Zayn-hez képest semmi. - szólt Tiffany.
- Nem igaaaaz.. - kezdett bele a vitába Blair.
- És mi van veled? - böktem meg Sophie vállát.
- Semmi. - válaszolta.
- Beszéljünk majd kettesben. Pl menjünk együtt fürdeni.
- Okés.
*
Elmentünk fürödni.
- Na akkor, hogy állsz a pasikkal? - kérdeztem.
- Elmondok neked vmit, de nem mondhatod el senkinek. Rendben?
- Okés.
- Van egy barátom, akivel még a tavaszi szünetben találkoztam.
- Tényleg?
- Aha. És azóta járunk, csak van egy kis bökkenő..
- Mi?
- Az, hogy francia..
- Értem. És mi a neve?
- Ronald.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük. - mosolyogtam rá. Nem akartam többet faggatózni, mert ha akarja elmondja. Kimentünk a fürdőből és mindenkinek beágyaztunk. Már fél 12 volt úgyhogy megbeszéltük, hogy elalszunk. A fiúk átmentek egy másik szobába - csak azért mert anyum nem engedte, hogy velük aludjunk -, de mi még beszélgettünk egy kicsit. Gondolom a fiúk is, eleve úgy ismerem őket, hogy mindent megbeszélnek, mint a lányok. Gyorsan el is aludtam, mert másnap sok dolgom lesz..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)