18. Fejezet

Sziasztok! Most pár fejezeten keresztül nem Nicole szemszögéből fogok írni, mert Nicole nem lesz ott pl. Blair és Harry randiján vagy akár Sophie és Zayn-én vagy a "Pasis estén". Tudom, hogy sokan írtátok, hogy jobb, ha csak Nicole szemszögéből írok, mert már így kezdtem el, de ezekben lesz egy-pár fontos történés, amit muszáj leírnom. Ez a rész Zayn szemszögéből lesz leírva. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!:)

- Eleanor, Lottie, Fizzy! Itt maradtok vagy eljöttök velem? - kérdezte Lou az ajtóból a húgaitól és a barátnőjétől.
- Én maradok, szeretnék megismerkedni a lányokkal - szólt El.
- Mi is - mondta egyszerre Lottie és Fizzy.
- Rendben. Anyaa indulunk! - kiabált vissza Louis Johannah-nak.
- Jövök már, jövök - sietett oda hozzánk Mrs. Tomlinson. Lou és az anyja beültek BooBear kocsijába, mi meg Harry-ébe.
Először engem vitt el, mert én voltam a legközelebb. Kiszálltam a kocsiból és bementem a lakásomba. Felmentem az emeletre és egyből elmentem fürdeni. A szekrényemhez mentem. Esküszöm úgy válogattam, mint egy lány.. Az egész szekrényemet kipakoltam. Vagy 30 fajta ruhát húztam fel és a végén egy szürke gatyánál, egy fehér pólónál maradtam. A hajammal másfél órát foglalkoztam. Most kivételesen nagyon nehezen állt be a hajam. Lehet, hogy a kapkodásom és az idegességem miatt. Miközben nézegettem magam a tükörben ránéztem az órámra.
"El kéne indulnom" - gondoltam magamban. Megkerestem egy pokrócot és egy piknikkosarat, felkaptam a kabátom és elmentem a boltba. Vettem gyertyákat és üdítőt. Miután kifizettem elmentem az egyik pizzázóba és a már megrendelt pizzát odaadták nekem. Mindent beletettem a piknikkosárba és letettem a kocsim hátsó ülésére.
*

Nicole-ék házához pontban 7-re értem oda. Becsengettem és Nicole nyitott ajtót.
- Szia Zayn! - ölelt meg.
- Szia. Sophie?
- Mindjárt jön - mosolygott kedvesen. - Nem jössz be?
- Nem, nem akarom, hogy meglássanak.
- Ja értem.
- Szia Zayn - lépett az ajtóba Sophie.
- Sz.. szia! - dadogtam. Ezt is éppen hogy csak ki tudtam mondani. Teljesen elállt a lélegzetem mikor megláttam. Gyönyörű volt. Mindig az, de most még gyönyörűbb volt. Egy virágos fodros ruhában volt és ki volt engedve a haja. Nem volt nagyon kisminkelve, csak egy kis szempillaspirál és alapozó volt rajta. A szívem úgy vert mint még soha. Megfogtam a kezét, elköszöntünk Nicole-tól és beültünk a kocsiba.
- Hova megyünk? - érdeklődött.
- Az meglepetés - mosolyogtam rá huncutan. Megálltunk egy emeletes hát előtt. Kiszálltunk az autóból és ezt mondtam neki:
- Takard el a szemed! - mire ő eltakarta. Kivettem a kocsiból a kosarat, megfogtam a kezét és felmentünk a tetőre. Mielőtt szóltam volna neki, hogy elveheti a kezét a szemétől körbenéztem. Még mindig olyan volt mint anno. Fél éve jártam itt legutoljára, de csöppet sem változott. Még mindig tele volt virágokkal és a levegő is csak virágillatú volt.
- Most már leteheted! - szóltam neki.
- Aztaaaaa - ámult el. Láttam rajta, hogy nagyon tetszett neki. - Ez csoda szééép! - szó szerint tátva maradt a szája.
- Tetszik? - néztem rá.
- Az nem kifejezés.
- Örülök - mosolyogtam rá. Esküszöm, ha vele vagyok mindig mosolygok. - Éhes vagy?
- Egy kicsit.
- Hoztam kaját - mutattam rá a kosaramra.
- De aranyos vaagy!
- Én mindig - mondtam, majd ő elröhögte magát. Leterítettem a pokrócot, kiszedtem az üdítőt és az ételt és elkezdtünk enni.
- Hmm isteni.
- Tudom. A kedvenc pizzázómban vettem.
Mivel már kezdett sötétedni, nem sokat láttunk. Mikor már teljesen besötétedett Sophie így szólt:
- Nézd kivilágították a Big Ben-t! - mutatott rá. Felállt és odaszaladt a korláthoz. Felálltam én is és odamentem hozzá. Hátulról megöleltem és a fejem rátettem a vállára. Az egész várost be lehetett látni és ki volt világítva minden.
- Csoda szép! - szólt Sophie.
- De nem annyira, mint te - mosolyogtam rá. Rám nézett mosolyogva, én pedig megcsókoltam. Ő is visszacsókolt. Miután elengedtem, visszaültem a plédre. Ő is jött utánam.
- Képzeld ez a kedvenc helyem - mondtam neki.
- Tényleg?
- Aha.
- És miért?
- Mert idejövök megnyugodni.
- Értem. És hány csajt hoztál már ide?
- Egyet sem.
- Tényleg?
- Ja. Te vagy az első.
- És srácot? - röhögött.
- Csak magamat.
- Akkor jó. Még a srácok sem tudnak erről a helyről?
- Nem. De ez most már csak a mi helyünk lesz - csókoltam meg.
- De ugye tudod, hogy hivatalosan még nem járunk, mert nem szakítottam Ronald-dal?
- Igen tudom.
- Akkor jó.
-  Titanikozunk a korlátnál?
- Aha.
Mind a ketten felpattantunk és odamentünk a korláthoz. Ő elém állt, becsukta a szemét és széttárta a karját. Megfogtam a derekát és úgy álltunk. Elkezdett fújni egy kicsit a szél úgyhogy inkább beljebb jöttünk, mert fázni kezdett. Odaadtam neki a kabátom, hogy nehogy megfázzon.
- Elmegyünk a parkba? - kérdezte.
- Menjünk - mondtam. Összepakoltuk a cuccokat és lementünk a parkba. Kézenfogva sétálgattunk, de sajnos megzavartak minket. Egy csapat rajongó rohamozott meg minket. Képeket és autogrammot akartak. Adtam mindegyiknek mind2t, de nem hagytak minket. Kérdezősködtek Sophie-ról.
- Ki ez a lány?
- Mi a neve?
- Ő a barátnőd? - hangzottak.