11. Fejezet: Hogy a szerelem mikre képes...

Sziasztok! Itt az új rész. Remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! Kérlek titeket osszátok a blogomat, hogy minél többen tudják olvasni. Előre is köszi.: ) Komizzatok, legyetek tagok, kövessetek Twitter-en és szavazuzatok az új kérdésre!: )




Nem tudtam mit reagálni. Egyszerűen lerogytam a földre és sírni kezdtem.
- Nicole... - szólt hozzám Zayn.
- Hagyj békén! - kiabáltam rá.
- De Nicole...
- Takarodj a közelemből! - vágtam a szavába.
- Sajnálom...
- Azt mondtam, hagyj békén!
Erre a nagy kiabálásomra lejöttek a többiek.
- Mi ez a lárma? - kérdezte Liam. Zayn nem válaszolt, csak a földet pásztázta, én pedig a bőgéstől nem bírtam megszólalni. Egyszer csak felálltam és ezt üvöltöttem Zayn-nek:
- Gyűlöllek! - majd kirohantam a házból. Teljesen hazáig futottam. Otthon nem volt senki, még Barney sem. Fel akartam rohanni a szobámba, de a lépcsőn megbotlottam. Nem álltam fel, csak ott sírtam összekuporodva.
*

Valahogy elaludhattam ott, de nem tudom hogy kerülhettem az ágyamba. Arra keltem fel, hogy valaki simogatja az arcomat. Kinyitottam a szemem és kit láttam az ágyamon ülve? Zayn-t.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle.
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Hát azt kérhetsz bármennyit, de úgysem bocsátok meg.. - vágtam be a durcit.
- Beszélek Barney-val...
- Mit beszélsz vele? - vágtam bele megint a szavába. - Szerinted szóba fog veled állni?
- Nem biztos... de megpróbálhatom.
- Nem kell. Már úgy is vége...
- Miből gondolod ezt?
- Abból, hogy megcsaltam! - kezdtem el megint kiabálni. Valaki benyitott az ajtón.
- Zayn kérlek menj ki. Ahogy látom Nicole nem akar veled beszélni.
- Rendben. - mondta szomorúan. - Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
- Hol van Barney? - kérdeztem Liam-től.
- Nem tudom. Senki sem tudja. - sóhajtott.
- Értem.
- Sajnálom azt, ami történt...
- Zayn elmesélte?
- Aha.
- Olyan idióta voltaaam - ütöttem bele a párnámba.
- Dehogy voltál.
- Dehogyisnem... Megcsaltam azt az embert, akit a legjobban szerettem.
- Nem csaltad meg... Zayn erőszakoskodott.
- Így bevallotta?
- Nem, csak egyszerűen ismerem. - mondta mire felnevettünk. - Perrie-ről sem mond nekünk semmit.
- Nekem se. Perrie-től nem kérdeztétek?
- Nem.
- Miért?
- Mert Zayn, ha megtudná megölne minket.
*

Louis áthívta Eleanor-t hogy menjek el vele vásárolni egy kicsit, hátha jobb lesz. Kicsit tényleg elfelejtettem Barney-t, de nehezen ment. Sok mindent vettünk. Hazafelé sétálva mentünk. Átmentünk egy hídon. Ott valahol a közepén az emberek félkört alkotva figyeltek valamit. Mi is odamentünk és a híd szélénél megláttam Barney-t. Már mászott volna ki a korláton kívülre, de megfogtam a vállát és visszahúztam. Mikor észrevette, hogy én fogtam vissza, könnybe lábadt a szeme.
- Barney én szeretlek! Ne csináld ezt! Kérlek.. - csuklott le a hangom.
- Én is nagyon szeretlek. - csókolt meg.
- Zayn erőszakoskodott..
- Nem érdekel, felejtsük el. Viselkedjünk úgy, mintha mi se történt volna.
- Rendben. - mosolyogtam, majd újra megcsókolt. Mindenki tapsolt körülöttünk. Nagyon jól esett.

- Most akkor menjünk haza. - javasolta.
- Oksi. - egyeztem bele. Összekulcsolta a kezünket és már mentünk is haza Eleanor-ral.
*

- Hála az égnek, hogy megjöttél. - rohant oda anyum Barney-hoz és adott a fejére egy puszit.
- Anya hagyjad mááár - forgattam a szemem.
- Hagyjad. - legyintett Barney.
- És hol a csudában voltál? - kérdezte anya, mire ránéztem a szerelmemre.
- Sétálgattam. - vonta mag a vállát.
- És semmi bajod? - faggatta anyu tovább.
- Nyugi Ani semmi bajom nincs, csak fáradt vagyok.
- Rendben, fürödj le és bújj az ágyba. Még vacsit se kérsz?
- Majd felviszem neki. - mondtam.
- Rendben, na oszolj! Mindenki készüljön a vacsorához. - parancsolta anya. Felkísértem Barney-t a szobájába és mielőtt lementem volna a kajához hosszan megcsókoltam.
- Nagyon szeretlek. - mondta mielőtt elmentem volna.
- Én is téged. - válaszoltam és lementem.