15. Fejezet: Az összeveszés

Sziasztok! Köszönöm szépen a kritikákat és megígérem, hogy ejavítok még a blogomon.
Köszönöm szépen Vivs-nek azt a díjat. Nagyon örültem neki, főleg azért örülök, mert az egyik kedvenc blogom írójától kaptam.: )
Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy mégis más szemszögéből is írnám ezt a történetet. Valamelyik 1D-s fiúra gondoltam, de nem tudom eldönteni, hogy melyik legyen. Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy írjátok le kommentbe, hogy ti melyik fiú szemszögéből szeretnétek olvasni. Előre is köszönöm.
Akinek van Instragram-ja az ott is követhet! A nevem: nikolina268
Szóval itt a rész:

Csörgött a telefonom. Anya hívott:
- Szia kicsim - szólt bele anyu.
- Szia anya. Mizujs? Hogy érzitek magatokat? - kérdeztem.
- Semmi. Jól - válaszolta.
- Akkor meg minek jöttök haza?
- Mert féltünk titeket Nicole - mondta.
- Tudom, de itt vannak velünk a srácok.
- De nem mindig vannak ott és tudod, hogy nem szeretem, mikor fiúkkal lófrálsz..
- Tudom, de majdnem mindegyiknek van barátnője és nem olyanok..
- Nicole nem ismered őket úgyhogy nem tudhatod.
- Anyaaa ne félts már ennyire.. Amúgy Louis-nak lenne egy ötlete, hogy tudnánk ránk vigyázni.
- Hogy?
- Adjam?
- Aha.
- Louis beszélj anyámmal - szóltam oda Louis-nak.
- Ok - átvette a telefont és elvonult.
- Akkor most mi lesz? Hazamegyünk? - kérdezte Blair.
- Lehet - válaszoltam. Tiffany dühösen felállt és elviharzott.
- Őt meg mi lelte? - nézett Sophie-ra, Blair-re és rám Niall. Harry-imádó szőke barátném a lovagjával csókolózgattak úgyhogy oda sem figyelt Niall szavaira.
- Nem tudom - mondtam.
- Felmegyek hozzá - szólt Sophie.
- Ne inkább Blair menjen? Ő a legjobb barátja.
- Mi van velem? - figyelt fel a nevére a szerelmes kisasszony.
- Kérlek szépen menj fel Tiffany-hoz és beszélj vele - mondta Sophia.
- Oké. Harry mennem kell - nyomott egy puszit Harold-kája arcára és felment az emeletre.
- Éhes vagyooook - nyávogott Niall.
- Nicole nincs itthon nutella? - kérdezte Sophie mire felcsillant a szőke bandatag szeme.
- Asszem van - válaszoltam.
- Csinálhatok?
- Persze.
Felpattant és elindult a konyha felé.
- Segjítek neki - indult el felé Zayn. Barney bekapcsolta a tv-t.
- Mit nézzünk? - tette fel a kérdést.
- Passzold ide a távirányító-t - szólt neki Harry. Egy ideig kapcsolgatta, de a legvégén egy zenecsatornára kapcsolt. Épp a One Thing ment rajta. Egy-két számot végighallgattunk és hozták a kaját. Mindenkinek 2 szeletet csináltak, de Niall-nek 10-et.
- Niall kéred az enyémet? Én nem kérem - mondtam s odaadtam neki a nutellás kenyereimet. Elment wc-re és a fiúk elvették a kenyereit. Mikor visszajött nem volt nagyon boldog.
- Mit müveltetek a kajámmal? - vont minket kérdőre.
- Mi semmit - mosolygott Liam.
- Ismerem ezt a nézést. Nálad van! - kiáltott rá. Átmászott a dohányzóasztalon és ráugrott Liam-re. Elvette tőle a kenyereket.
- Nem csak ennyi volt - nézett a többi fiúra.
- Nincs nálunk - mondták. Niall sértődött fejjel felment az emeletre.
- Fiúk! - szóltam rájuk.
- Nyugi mindig ezt csinálja - legyintett Zayn.
- Ilyenkor minimum egy óráig nem szól hozzánk - mesélte Liam.
- Addig amíg nem csinálunk neki valami kaját - szállt bele a mesélésbe Harry is.
- Akkor csináljatok neki valamilyen ennivalót vagy vigyétek el a Nando's-ba - javasolta Barney.
- És ha rendelnénk neki egy pizzát? - kérdeztem.
- Nem, inkább elvisszük a Nando's-ba. Megkeressük? - tette fel a kérdést Liam a fiúknak.
- Rendben - válaszoltak kórusban. Felálltak és felvonultak az emeletre.
- Megnézem a lányokat - szólt Sophie.
- Oksi - mondtam. Mindenki elment csak mi maradtunk. Barney felém fordult és megcsókolt. Hosszan csókolóztunk, de megzavartak minket.
- Khm khm... Nicole bocsi, hogy zavarok, de vissza szeretném adni a telefonodat - adta oda a telóm Louis.
- Oh köszi. Mit beszéltetek a drága anyámmal? - kérdeztem.
-  Nem jöhetsz.
- Makacs egy anyàm van nem de? - röhögtem, mivel gondoltam, hogy nem engednek el.
- Ja, de nem jönnek haza.
- Tènyleg? - csodálkoztam.
- Aha, de megígértem neki, hogy vigyázunk rátok. Pénteken jön anyám, Eleanor és két húgom ide Londonba ès ők majd figyelnek rátok.
- Oké, de melyik két húgod?
- Lottie és Fizzy.
- Okés.
Lejöttek a lányok, de Tiffany bement a konyhába. Utàna mentem.
- Mi a baj Tiffany? - kérdeztem.
- Hogy mi a baj? Hogy mi a baj? - ismételgette. - Hmm hagy gondolkodjak... Hát az, hogy önző vagy. Oké idehívtál minket Londonba alig 2 hétre és hazaküldesz minket, hogy a híresség Louis Tomlinson családjával lehess. Nagy a pofád, nagyképű vagy és ez már irritál minket - kiabált.
- Ne haragudj - sütöttem le a szemem.
- Igen is haragszom. Elegem van abból, hogy te itt éled a tökéletes életedet és úgy viselkedsz mint egy hercegnő. Van egy nagyon helyes és kedves pasid, aki még szeret is, a világ egyik leghíresebb fiúbandája a legjobb barátod, gazdag és szép vagy, vannak szerető szüleid és vannak barátaid. Tökéletes vagy és ez már idegesítő! - üvöltött.
- Csak ilyennek mutatom magam. Távolról sem vagyok tökéletes - emeltem fel én is a hangom.
- Pl?
- Nem vagyok vékony, a nagyon kevés igaz barátom van és nem vagyok jó szinte egyik sportban sem. Nem vagyok még tehetséges sem. Különben nem mentek haza, mert nem megyek Louis-ékhoz, de anyáék sem jönnek haza.
- Rendben, de szerintem akkor is gondolkozz el azon amit mondtam.
Kiment a konyhából, én pedig felültem a pultra és gondolkodni kezdtem. Tényleg igaza volt Tiffany-nak...