12. Fejezet: Egy átlagos pár napunk

Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy pár nap alatt meglett az 1000. Nagyon köszönöm. Mostantól azt fogom bevezetni, - mint a többi blog - hogy x mennyiségű komi után teszem fel csak a kövit, mert nem tom, hogy érdemes-e folytatnom a blogot. Az eddigi teljesítményetekhez képest nem hiszem, hogy befejezném. Most mivel megvan az 1000 ezért 2 komi után fogom őket feltenni amíg nem lesz meg a 2000. Na akkor itt a rész! Remélem tetszeni fog. Jó olvasást hozzá. Várom a komikat. : )




Gyorsan megvacsoráztam és felvittem Barney szobájába a vacsit.
- Sziaa - felugrott az ágyából és megcsókolt.
- Helló. Itt a kaja. - mondtam.
- Oksi, majd később megeszem, mert most nem vagyok éhes.
- Nem alszol?
- Mindjárt, csak megvártam, míg feljössz.
- Na akkor én megyek is. Te meg aludjál! - néztem rá.
- Rendben főnök. - kacsintott rám. Kimentem a szobájából és átmentem a mienkbe. Gyorsan letusoltam és egyből bújtam az ágyba.
*

Reggel kivételesen utolsónak keltem fel. Olyan 11 lehetett. Kinéztem az ablakon s láttam, hogy mindenki a medencénkben volt. Gyorsan felkaptam én is a fürdőrucim és már mentem is ki. Anyáék megint vásárolni voltak, mert 4 nap múlva mennek nyaralni. Szerencsére nekem nem kell mennem, mivel itt vannak a barátaim. Nos, hát lementem a többiekhez.
- Jó reggelt hétalvó - köszöntött Sophie.
- Sziasztok - köszöntem.

- Sziaa - üdvözöltek a többiek kórusban. Barney odajött, hogy megcsókoljon, de Adam belökött a vízbe. Annyira röhögött, hogy nem vette észre, hogy én odaúsztam a medence szélére és belerántottam a vízbe. Na akkor ő már nem nevetett. Meg akart támadni a víz alatt, de Barney beugrott a medencébe és megállította. Egy órára rá mindenki kiment már, de mi a szerelmemmel bennmaradtunk. Lementünk a víz alá és ott csókolózni kezdtünk. Sokat hülyültünk, fröcsköltük egymást és persze továbbra is csókolóztunk sokat. Kimentünk a vízből, mert már kijött a hideg allergiám - bármennyire is hülyének néztek, de ez van - és bementünk a többiekhez.A többiek valami sütit sütöttek.
- Ti mi a fenét műveltek? - röhögtem.
- Süteményt. - mondták kórusban.
- És milyet? - kérdezte Barney.
- Nem tom. - nevetett Adam.
- Lekváros, epres, mogyorós, Nutellás, M&M-es, málnás, vaníliás torta. - magyarázta el Sophie.
- Ennyi réteg lesz? - lepődtem meg.
- Ja. - vigyorgott büszkén Blair.
- Biztos finom lesz. - mosolyogtam. Felmentünk és átöltöztünk. Felhívtam Harold-ot, hogy jöjjenek át és kóstolják majd meg a barátaim nagy művét.
*

- Sziasztok! - köszöntek majdnem egyszerre a 1D-s fiúk.
- Helló. - üdvözöltem őket mosolyogva.
- Na hol a kaja? - nyalogatta a száját Niall.
- 5 perc és kész. - mondta Barney.
- Addig gyertek és nyomjatok be valami jó zenét. - javasoltam. Beljebb jöttek és letelepedtek az iPad-em elé. Máris benyomták az "Adam Lambert - Never close our eyes"-ot. Rá pár percre már kész is volt a torta. Az egészet felfaltuk. Nagyon finom és cukros volt. Na mindegy. Sokat nevettünk és hülyültünk. Este 8-9 körül a srácok elmentek, mi pedig segítettünk Adam-nek összepakolni, mert mint kiderült, hogy haza kell mennie holnap, mivel 3 nap múlva mennek nyaralni. Kösz, hogy említetted Adam.. Na már mindegy..
*

 Másnap reggel 6-kor kellett kelnünk, hogy el tudjunk köszönni Adam-től és a szüleimtől.
- Na akkor sziasztok - öleltem meg sorjában az egész családot. - Nagyon szeretlek titeket.
- Mi is téged kicsim. - válaszolta anyu. - 2 hét múlva találkozunk.
- Rendben - nyomtam mindenki arcára egy puszit. Odamentem Adam-hez is és megöleltem. - Hiányozni fogsz te idióta. - mondtam neki.
- Te is nekem. Majd ugye még jössz vissza Magyarországra? - kérdezte.
- Persze. Amúgy üdvözöld helyettem is a többieket és vigyázz rájuk.
- Rendben. Basszus milyen uncsi lesz nélkületek az ország..
- Ja - nevettem. Még egyszer megöleltem és elmentek.

11. Fejezet: Hogy a szerelem mikre képes...

Sziasztok! Itt az új rész. Remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! Kérlek titeket osszátok a blogomat, hogy minél többen tudják olvasni. Előre is köszi.: ) Komizzatok, legyetek tagok, kövessetek Twitter-en és szavazuzatok az új kérdésre!: )




Nem tudtam mit reagálni. Egyszerűen lerogytam a földre és sírni kezdtem.
- Nicole... - szólt hozzám Zayn.
- Hagyj békén! - kiabáltam rá.
- De Nicole...
- Takarodj a közelemből! - vágtam a szavába.
- Sajnálom...
- Azt mondtam, hagyj békén!
Erre a nagy kiabálásomra lejöttek a többiek.
- Mi ez a lárma? - kérdezte Liam. Zayn nem válaszolt, csak a földet pásztázta, én pedig a bőgéstől nem bírtam megszólalni. Egyszer csak felálltam és ezt üvöltöttem Zayn-nek:
- Gyűlöllek! - majd kirohantam a házból. Teljesen hazáig futottam. Otthon nem volt senki, még Barney sem. Fel akartam rohanni a szobámba, de a lépcsőn megbotlottam. Nem álltam fel, csak ott sírtam összekuporodva.
*

Valahogy elaludhattam ott, de nem tudom hogy kerülhettem az ágyamba. Arra keltem fel, hogy valaki simogatja az arcomat. Kinyitottam a szemem és kit láttam az ágyamon ülve? Zayn-t.
- Mit keresel te itt? - kérdeztem tőle.
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Hát azt kérhetsz bármennyit, de úgysem bocsátok meg.. - vágtam be a durcit.
- Beszélek Barney-val...
- Mit beszélsz vele? - vágtam bele megint a szavába. - Szerinted szóba fog veled állni?
- Nem biztos... de megpróbálhatom.
- Nem kell. Már úgy is vége...
- Miből gondolod ezt?
- Abból, hogy megcsaltam! - kezdtem el megint kiabálni. Valaki benyitott az ajtón.
- Zayn kérlek menj ki. Ahogy látom Nicole nem akar veled beszélni.
- Rendben. - mondta szomorúan. - Vigyázz magadra. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment.
- Hol van Barney? - kérdeztem Liam-től.
- Nem tudom. Senki sem tudja. - sóhajtott.
- Értem.
- Sajnálom azt, ami történt...
- Zayn elmesélte?
- Aha.
- Olyan idióta voltaaam - ütöttem bele a párnámba.
- Dehogy voltál.
- Dehogyisnem... Megcsaltam azt az embert, akit a legjobban szerettem.
- Nem csaltad meg... Zayn erőszakoskodott.
- Így bevallotta?
- Nem, csak egyszerűen ismerem. - mondta mire felnevettünk. - Perrie-ről sem mond nekünk semmit.
- Nekem se. Perrie-től nem kérdeztétek?
- Nem.
- Miért?
- Mert Zayn, ha megtudná megölne minket.
*

Louis áthívta Eleanor-t hogy menjek el vele vásárolni egy kicsit, hátha jobb lesz. Kicsit tényleg elfelejtettem Barney-t, de nehezen ment. Sok mindent vettünk. Hazafelé sétálva mentünk. Átmentünk egy hídon. Ott valahol a közepén az emberek félkört alkotva figyeltek valamit. Mi is odamentünk és a híd szélénél megláttam Barney-t. Már mászott volna ki a korláton kívülre, de megfogtam a vállát és visszahúztam. Mikor észrevette, hogy én fogtam vissza, könnybe lábadt a szeme.
- Barney én szeretlek! Ne csináld ezt! Kérlek.. - csuklott le a hangom.
- Én is nagyon szeretlek. - csókolt meg.
- Zayn erőszakoskodott..
- Nem érdekel, felejtsük el. Viselkedjünk úgy, mintha mi se történt volna.
- Rendben. - mosolyogtam, majd újra megcsókolt. Mindenki tapsolt körülöttünk. Nagyon jól esett.

- Most akkor menjünk haza. - javasolta.
- Oksi. - egyeztem bele. Összekulcsolta a kezünket és már mentünk is haza Eleanor-ral.
*

- Hála az égnek, hogy megjöttél. - rohant oda anyum Barney-hoz és adott a fejére egy puszit.
- Anya hagyjad mááár - forgattam a szemem.
- Hagyjad. - legyintett Barney.
- És hol a csudában voltál? - kérdezte anya, mire ránéztem a szerelmemre.
- Sétálgattam. - vonta mag a vállát.
- És semmi bajod? - faggatta anyu tovább.
- Nyugi Ani semmi bajom nincs, csak fáradt vagyok.
- Rendben, fürödj le és bújj az ágyba. Még vacsit se kérsz?
- Majd felviszem neki. - mondtam.
- Rendben, na oszolj! Mindenki készüljön a vacsorához. - parancsolta anya. Felkísértem Barney-t a szobájába és mielőtt lementem volna a kajához hosszan megcsókoltam.
- Nagyon szeretlek. - mondta mielőtt elmentem volna.
- Én is téged. - válaszoltam és lementem.

10. Fejezet: Milyen csók? Tehát megcsaltál?

Sziasztok! Na itt a kövi rész. Ez már Nicole szemszögéből lesz. Jó olvasást.: ) Komizatok, legyetek tagok, szavazzatok és kövessetek twitteren!: )




Megállt egy kocsi a ház előtt. Kinézünk az ablakon és észrevettük Harry kocsiját. Lerohantunk és az ajtónyílásból figyeltük a történteket. Harold többször is megcsókolta Blair-t és tök aranyosak voltak. Tényleg összeillettek. Szerencse, hogy már a lányok aludtak, mert, ha ezt látta volna Nora biztos sírt volna.
Nem tudom mi üthetett Adam-be, de kinyitotta az ajtót és kiment. Mi gyorsan bementünk a nappaliba. Blair és Adam pár percre rá meg is jött. Láttam B-n, hogy mérges és Adam arcán az elégedettséget. Odamentem a barátnémhez és bevezettem a konyhába. Felültem a pultra, ő pedig leült az asztalhoz.
- Na mesélj! Mi volt? - kérdeztem.
- Először is mikor kiléptünk az ajtón megfogta a kezem. Aztán elmentünk... - minden kis részletet, mondatot elmondott és arra jutottam, hogy Harry tényleg neki való, de, ha össze meri törni a szívét, akkor fejbe kólintom. A többiekkel közösen rendeltünk pizzát és egész este TV-ztünk. Néztünk Big Time Rush-ot persze angolul. Igazi fiatalos partit csaptunk.
Olyan éjfél fele bealudtunk.
*

Mikor felkeltem, Barney mellkasán találtam a fejem. Éreztem, ahogy dobog a szíve és ez olyan megnyugtató volt. Mindenki aludt, csak Tiffany-t nem találtam. Kimentem a kertbe és megpillantottam a medence szélén üldögélni bikiniben, csurom vizes hajjal.
- Mizujs? - kérdeztem.
- Semmi.
- Reggeli úszás?
- Aha és gondolkodtam.
- És min?
- Zayn-en.
- Hogy?
- Hogy szerintem nem tetszem neki.
- Honnan veszed?
- Onnan, hogy rám sem néz.. Nem is beszélünk semmit.
- Értem. Sajnálom. Majd beszélek vele. - felálltam mellőle és belelöktem a vízbe. Gyorsan be is futottam a lakásba, nehogy belehúzzon.
- Hova futsz Kincsem? - állított meg Barney.
- Fel.
- Miért?
- Mert belelöktem Tiffany-t a vízbe és félek tőle.
- Nyugi majd megvédelek.
A zsebemből megszólalt a One Direction - One Thing. Zayn hívott.
- Szia.
- Szia. Átjöttök?
- Aha. 10 perc és ott vagyunk.
*Letette a telefont*
- Megyünk a Direction-házba? - kérdezte Barney.
- Aha. - válaszoltam mosolyogva. - Szólj Tiffany-nak, én pedig szólok a többieknek.
- Okés, de előtte kérek egy csókot - vigyorgott gonoszan. Meg is csókoltam és felfutottam a többiekhez. Mindenki elkezdett készülődni. Hívtam egy taxit és elmentünk a srácokhoz. Bekopogtunk és Zayn nyitott ajtót.
- Szia Zayn! - köszöntünk kórusban.
- Sziasztok. Gyertek beljebb. - hívott be minket Zayn. A fiúkkal pacsizott, a lányokat pedig megölelte. Engem hagyott utoljára és megint nem akart elengedni. Még puszit is kaptam tőle. Barney ezt végig nézte és nem volt túl boldog..
Beljebb mentünk és szembetaláltuk magunkat a többiekkel. Ők is mind megöleltek. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
- Naaaagyon meleg vaan. - szenvedett Niall.
- Az nagyon - nyávogott Blair is Harry ölében.
- Mi lenne, ha vízibombáznánk? - ajánlotta fel Louis.
- Okééééé - tapsolt Sophie.
- Gyertek töltsük fel a lufikat. - mondta Harry, majd megfogta Blair kezét és mindenki elment feltölteni a vízibombának valót. Mi ketten Zayn-nel lent maradtunk és csináltunk limonádét. Amíg vártuk a többieket, elkezdtünk beszélgetni Zayn-nel.
- Zayn... Egy fontos dologról szeretnék kérdezni...
- Kérdezz. - mondta.
- Tetszik neked Tiffany? - kérdeztem.
- Szépnek szép lány, de nem tetszik.
- Értem - szomorodtam el.
- Te tudod, hogy ki tetszik nem?
- Ja - válaszoltam, de sajnos közeledni kezdett. - Zayn nee! Barney mindjárt lejön.. Állj le! Nekem van barátom és nekem nem tetszel.. Így is parázok, hogy rájön a múltkori csókra...
- Milyen csókra? - kérdezte Barney.
- Őőőő Barney, megmagyarázom..
- Mit? Azt, hogy megcsaltál? - kiabált.
- Ne haragudj! Nem én akartam...
- És ezt el is higgyem? - már szinte üvöltött. - Elmegyek... Összepakolok és hazamegyek..
- Neee. Kérlek ne csináld ezt! - mondtam ezt már sírva.
- Ennyi volt. Szakítok. - mondta torka szakadtából, aztán kiment a házból és becsapta az ajtót.

9. Fejezet: A randi

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Most kivételesen más szemszögéből fogom írni ezt a részt, de ez nem nagyon fog előfordulni, mert nem szeretek más szemszögéből írni.




Blair szemszöge:
 Csöngettek. Nicole-lal lementünk a földszintre és megláttam Harry-t. Nagyaon csinos volt. Nicole belesúgta a fülembe, hogy mindent el kell majd neki mesélnem. Ha nem mondja akkor is elmondom neki úgyhogy mindegy.
Harry-vel kiléptünk Nicole-ék házából és megfogta a kezem. Melegség járta át a szívem. Beültünk a kocsijába és odanyújtott egy kendőt nekem.
- Tedd fel. - szólt kedvesen.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert meglepetés lesz a hely ahova megyünk. - mondta titokzatosan.
*

Egy 10-20 perc beszélgetés után megállt az autó. Hallottam, hogy Harry kiszállt a kocsiból és kinyitja az ajtómat. Levette rólam a kendőt és hirtelen semmit nem láttam a sok fénytől. Egyszer csak megláttam Harry-t és elmosolyodtam. Visszamosolygott rám és összekulcsolta a kezünket. Előttünk egy étterem állt. Bementünk, leültünk a nekünk lefoglalt asztalhoz. Odajött egy pincérnő, aki nem nagyon lehetett idősebb Harrynél. Egyfolytában vele foglalkozott és meg sem kérdezte, hogy mit kérek.
- Őt meg sem kérdezed? - hívta vissza Harry a csajt.
- Óh bocs. Te mit szeretnél? - kérdezte flegmán.
- Inninek egy kis... kólát, ételnek pedig.. spagettit. - el is ment. Pár perc múlva visszajött az üccsinkkel és jó párszor rámosolygott az én Harry-mre.
- Mindjárt jövök. - mondta s felállt az asztaltól. Követtem a szememmel addig, amíg nem ment el mellettem. Egyszer csak meghallottam a hangját mögülem. Hátrafordultam és láttam, hogy ott áll a színpadon.
- Sziasztok. - szólt bele a mikrofonba. - Én Harry Styles vagyok és egy dalt fogok elénekelni egy különleges lánynak aki itt ül benn az étteremben.

Rám nézett és elkezdett énekelni. Annyira jól esett. Arról énekelt a dalban, hogy szerinte mennyire szép vagyok és, hogy mennyire tetszem neki. A szám végén pedig ezt mondta:
- Blair, kérlek légy a barátnőm.
Könnybe lábadt a szemem. Harry odajött és megcsókolt. Igen jól olvastátok. MEGCSÓKOLT!!! Az étteremben mindenki tapsolt, kivéve azt a lányt, aki hozta nekünk a kaját. Visszaültünk az asztalhoz.
- Tetszett a dal? - kérdezte.
- Nagyon nagyon. Te írtad?
- Ja.
- És csak nekem?
- Igen.
- Ebből még egyszer sláger lesz.
- Na és válaszolsz a kérdésemre?
- Melyikre?
- Arra, hogy leszel-e a barátnőm.
- Leszek. - válaszoltam és felállt az asztaltól. Újra megcsókolt. Olyan forrón csókol. Be kell ismernem, hogy 17 éves létemre Harry-től volt az első csókom.
Kihozta az az irigy lány az ételünket és elkezdtünk enni.
*

2 órát ültünk ott az étteremben.
- Nem megyünk be a városba fagyizni? - ajánlotta fel.
- Okés.
Bementünk a városba ettünk mind a ketten 2-2 gombóc csokifagyit. 4 óra volt már. 2 órát beszélgettünk, majd elmentünk a legközelebbi parkba. Ott volt egy tó, ami körül voltak padok. Leültünk az egyikre és ezt kérdezte:
- Mióta tetszem neked?
- Már fél éve. És neked én?
- Az első pillanattól. - mondta. Rámosolyogtam és megcsókoltam.
Ott elvoltunk 1 órát. Etettünk kacsákat, hülyültünk, csókolóztunk és még rengeteg dolgot csináltunk.
- Mindjárt jövök. - mondta s odament a kocsijához, kivett belőle egy kis kosarat és visszajött.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Nézd meg.
Belenyúltam és láttam, hogy egy lámpás volt összehajtva benne - olyan, mint az "Aranyhaj és a nagy gubanc"- ban - és sok-sok süti. A lámpást meggyújtottuk és felengedtük az égbe. Leterítettük a pokrócot és elkezdtünk piknikezni. Olyan romantikus volt a naplementében tenni mindezt. Annyira szeretem.
Hazakísért és ott az ajtóban többször is megcsókolt. Egyszer mikor nagyon hevesen csókolt Adam ránk nyitotta az ajtót.
- Héé fiatalook. Ezt ne itt az utcán. - szólt ránk, mire mi elröhögtük magunkat. Harry újra megcsókolt és ezt súgta a fülembe:
- Nagyon szeretlek.
- Én is. - válaszoltam.

8. Fejezet: Új szerelem?

Sziasztok! Itt a kövi rész. Kicsit izgibb mint az előző.: ) Nagyon köszönöm, hogy már ennyien vagyunk. 2 napja létezik a blog és már több, mint 550 látogatóm volt.
Akinek van Twittere az lécci kövessen! A nevem: @JungNikol
 Előre is köszi.: )



Én keltem fel legkorábban kb olyan 8 fele. Lementem reggelizni, de anyáék még nem voltak itthon. Egyedül ott ültem a konyhában és ettem egy szendvicset. Egyszer csak valaki megpuszilta az arcom. Oldalra néztem és ott ült mellettem Barney.
- Szia. Hát te? Mióta ülsz itt? - kérdeztem.
- Jó reggelt Kincsem. Csak pár perce. Nem akartam szólni, kíváncsi voltam mikor veszel észre. - röhögött.
- Bocsi. Még álmos vagyok.
- Semmi baj. - odahajolt és megcsókolt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt. Eszembe jutott a Zayn-nel lévő csókom. Tényleg egy ribanc vagyok..
- Mi a baj? - érdeklődött kedvesen.
- Semmi. - mondtam halvány mosollyal az arcomon.
- Akkor jó.
Lassan megjöttek a többiek is és elkezdtünk reggelizni közösen. Reggeli közben megcsörrent a telefonom.
- Halló?
- Szia Nicole, Harry vagyok. Kérnék tőled egy szívességet..
- Igen? Mi lenne az?
- Ott van a közeledbe Blair?
- Ja.
- Akkor menj egy kicsit távolabb tőle. - mondta. Felálltam az asztaltól jeleztem a többieknek, hogy mindjárt jövök.
- Na most mondd.
- Elkérhetném Blair telefonszámát?
- Persze. De mire kell? - kérdeztem mit sem sejtve.
- El szeretném hívni randizni... - válaszolta.
- Tényleeeeg? - kiáltottam el magam.
- Aha, de ne mondd el neki kérleeek!
- Rendben.
- Na akkor mondd a számát. - lediktáltam neki. Nagyon örültem neki, hogy randizni mennek.
- De cserébe egy valamit árulj el nekem.
- Mit?
- Tetszik neked?
- Igen. Nagyon. És... Azt hiszem.. Szeretem. - árulta el suttogva.
- Értem. Örülök. Na akkor hívjad. Szia.
*Letettem*
Visszamentem az asztalhoz, de már csak Barney és Blair volt ott.
- Többiek? - kérdeztem.
- Adam visszafeküdt aludni, a lányok meg kitervelik, hogy hogyan hozzák össze Zayn-t és Tiffany-t. - magyarázta el Barney.
- Oksi.
- Kivel beszéltél az előbb? - súgta bele a fülembe.
- Harry.
- Mit akart?
- Mindjárt meglátod. - titokzatoskodtam. Megcsörrent a barátném telefonja, felállt az asztaltól és elment.
- Csak nem.. - kezdte.
- De. - mosolyogtam.
- Akkor most elhívja randizni?
- Aha.
- De jóó. Ez volt Blair nagy álma. Nem?
- De de.
Egy kis idő múlva visszajött.
- Nicooooooole!
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Harry hívott!
- És?
- Elhívott randizniiiii.
- Jaj de jóóó. - felálltam az asztaltól és megöleltem.
- El sem hiszeeem.
- Tudom.
- És honnan van neki meg a számom? - kérdezte, mire én ránéztem Barney-ra.
- Nicole? Csak nem tőled?
- De. Igazság szerint ő hívott az előbb..
- Nicooooole.
- Bocsi. Csak Harry azt mondta, hogy ne mondjam el neked.
- Okés. Segítesz készülődni?
- Persze.
- 2 óránk van.
- Fürödj le és mosd meg a hajad. Mindjárt megyek.
Blair felfutott és pedig odamentem Barney-hoz.
- Jó kis kerítőnő vagy. - nevetett.

- Azz. - vigyorogtam büszkén. Kaptam még egy csókot tőle és én is felmentem. Kiválasztottam Blair-nek egy fehér trikót, hozzá egy fekete kardigánt egy fekete sállal és egy farmer rövidnadrágot. Egy nagy fekete táskát és egy barna bőr fonott karkötőt tettem oda kiegészítőnek. Kijött a fürdőből, felöltözött és megszárítottam a haját. Felkötöttük laza kontyba a haját és kész is lett. Gyönyörűen nézett ki.
- Hogyha a mai randi után nem jöttök össze, esküszöm soha. - mondtam neki. Rámosolygott és megölelt. Rá pár percre csöngettek is. Sophie nyitott ajtót. Mikor Harry megpillantotta Blair-t szóhoz sem jutott. Gondoltam, hogy ez lesz a reakciója. Mielőtt elmentek volna belesúgtam a barátném fülébe:
- Majd, ha visszajössz a délután minden részletéről tudni szeretnék. - ő csak bólintott egyet.

7. Fejezet: Újabb ismerkedés

Itt az új rész. Ez kicsit uncsi lett, de ígérem a kövi érdekesebb lesz.: ) Jó olvasást!: )




Az elmúlt 1 hét gyorsan eltelt. Minden nap találkoztam a fiúkkal és rengeteget hülyültünk. Ma eljött az a várva várt pillanat. A srácok elkísértek a reptérre, de sajnos a limuzinra elég sokan felfigyeltek.. Amíg a fiúk autogramot osztogattak, addig én elmentem a többiek elé. Megpillantottam őket a tömegben és odafutottam hozzájuk. Mindegyikőjüket megöleltem, Barney-t pedig hosszan megcsókoltam. Visszamentünk a bandához, bemutattam mindenkit mindenkinek. A hátam mögül egy kb velem egykorú szőke hajú lány szólt nekem:
- Te lennél Nicole? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam kedvesen.
- Csinálhatok veled egy képed?
- Persze. Add oda Blair-nek a telód és ő megcsinálja. - mondtam. Odaadta neki a telefonját és gyorsan meg is csináltuk a képet.
- Köszi. - köszönte meg és elfutott a barátnőivel.
- Mi van Nicole híres lettél? - hülyült Blair.
- Ja. Celeb lett, attól, hogy a One Direction-nel nyomul. - röhögött Tiffany.
- Ja, tele van vele az újság. Mindenki azt latolgatja, hogy melyikőjükkel fogsz összejönni. - mesélte Sophie.
- Tényleg? - kérdeztem vissza. Sokat nevetgéltünk és hülyéskedtünk, de rá kellett ébrednünk, hogy nem a repülőtér nem a legjobb hely a szórakozásra, mivel 2 nagydarab biztonsági őr rakott minket ki azzal az indokkal, hogy túl hangosak vagyunk, ami igaz is volt.
*

A fiúk hazavittek minket a lakásunkba és még kipakolni is segítettek. Lementünk a nappaliba, mert anyum szólt, hogy megjöttek a vásárlásból.
- Naomiiii, Noraaa! - hangzottak a barátnőim szájából. Ők mindig is nagyon szerették ezt a két csibészt.
- Lányook! - futottak oda a hugaim a legjobb barátnőimhez.
Amíg ők ott örültek egymásnak, anyáék elmentek.
- Lányok menjetek fel játszani a szobátokba. Hagyjatok minket. - parancsoltam rájuk.
- Rendben. - felfutottak vihogva. Leültünk a kanapéra - Blair Harry mellé, Tiffany Zayn mellé, Sophie Adam mellé, Niall, Louis és Liam egymásmellé, mi pedig Barney-val úgy ültünk, hogy ő beleült egy fotelba, én pedig az ölébe - és elkezdtünk beszélgetni. Kitaláltuk, hogy inkább Felelsz vagy Mersz-ezzünk. Nagyon jól éreztem magam. A fiúknak találkozniuk kellett Paul-lal este 8 körül, úgyhogy a nekem legfontosabbakkal maradtam. A fiúkat elküldtük fürödni, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
- Na akkor össze tudsz minket hozni? - kérdezte Blair.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam.
- Olyan cuki volt ma iiis - áradozott.
- Zayn-hez képest semmi. - szólt Tiffany.
- Nem igaaaaz.. - kezdett bele a vitába Blair.
- És mi van veled? - böktem meg Sophie vállát.
- Semmi. - válaszolta.
- Beszéljünk majd kettesben. Pl menjünk együtt fürdeni.
- Okés.
*

Elmentünk fürödni.
- Na akkor, hogy állsz a pasikkal? - kérdeztem.
- Elmondok neked vmit, de nem mondhatod el senkinek. Rendben?
- Okés.
- Van egy barátom, akivel még a tavaszi szünetben találkoztam.
- Tényleg?
- Aha. És azóta járunk, csak van egy kis bökkenő..
- Mi?
- Az, hogy francia..
- Értem. És mi a neve?
- Ronald.
- Oké, akkor ezt megbeszéltük. - mosolyogtam rá. Nem akartam többet faggatózni, mert ha akarja elmondja. Kimentünk a fürdőből és mindenkinek beágyaztunk. Már fél 12 volt úgyhogy megbeszéltük, hogy elalszunk. A fiúk átmentek egy másik szobába - csak azért mert anyum nem engedte, hogy velük aludjunk -, de mi még beszélgettünk egy kicsit. Gondolom a fiúk is, eleve úgy ismerem őket, hogy mindent megbeszélnek, mint a lányok. Gyorsan el is aludtam, mert másnap sok dolgom lesz..

6. Fejezet: A díjátadó és a visszautasítás

Sziasztok! Itt a kövi rész. Ez kicsit uncsi és rövid lett, de a kövi résztől jönnek, majd igazán az izgalmak. Azért remélem tetszik.: ) Komizzatok, legyetek tagok és szavazzatok, mert holnap jár le a határidő. Köszönöm, hogy már ennyien vagyunk. Már több, mint 300-an olvastátok el a firkálmányaimat és ennek nagyon örülök, mivel még csak 1 napja működik az oldal. Jó olvasást kívánok! : ) Ezt a zenét hallgattam írás közben és ajánlom az olvasáshoz is: http://youtu.be/5uUPdTaLl9s



Megjött értünk a limó és már mehettünk is. Hatalmas volt belülről. Mikor megérkeztünk, a vörös szőnyegen vonultunk fel, ami mentén rengeteg sikítozó rajongó és újságíró állt. Innen-onnan hallottam egy-két kérdést, amik elhangzottak:
- Nicole, melyik fiúval jársz?
- Zayn akkor most összejöttetek Nicole-val?
- Liam ki vigyáz a teknőseidre míg turnézol?
A kérdésekre válaszolni akartam, de Zayn belesúgta a fülembe:
- Ne válaszolj semmire, mert pletykát kavarnak belőle. - bólintottam egyet jelezve, hogy megértettem. Leültünk a nekünk kijelölt asztalhoz és Niall egyből nekikezdett a kajának. 5 csirkecombot, 3 adag krumplipürét és 4 tortaszeletet. Elképesztő, hogy ez a gyerek mennyit tud enni... Aztán eljött a nagy pillanat, a díjkiosztás. Igaz, hogy a fiúk voltak jelölve, de én úgy izgultam miattuk... Meg is nyerték a "Legjobb banda-díj"-at és a "Leghíresebb új előadó-díj"-at. Nagyon örültem nekik. Mindannyiukat megöleltem és Zayn nem akart elengedni. Többször is rá kellett szólnom. Asszem anyum erről beszélt..
*


Vége lett a díjátadónak, jött értünk a limuzin és elmentünk a One Direction-házhoz. Bementünk és leültünk a TV elé. Néztük a Nickelodeon-on a Big Time Rush-ot és elaludtunk rajta.
*

Másnap reggel egy ismeretlen szobában ébredtem. Majdnem üres volt, csak egy gardróbszekrény és egy ágy volt benne. Kikászálódtam az ágyból és lementem a földszintre. Üres volt a ház. Bementem a konyhába és megláttam Zayn-t.
Ó-óó.. Zayn-nek kettesben egy üres házban? Nagyon kell vigyáznom. - gondoltam.
- Jó reggelt szépség. - köszönt.
- Szia. Többiek? - kérdeztem.
- Liam Danielle-lel, Lou El-lel, Harry Paul-lal, Niall pedig a Nando's-ba.
- Mily meglepő.. - nevettem, mire Zayn is felröhögött. - Zayn.. - kezdtem bele - beszélnünk kell..
- Tudom és azt is, hogy miről.
- Ne haragudj, de nekem van barátom és nagyon szeretem. Igaz, hogy már egy hete nem láttam, de mi is csak egy hete ismerjük egymást.. - Zayn szomorúan bólintott és pedig folytattam - Ami pedig a csókot illeti...
- Felejtsük el.. - fejezte be helyettem a mondatomat.
- Igen és tudom, hogy mit érzel, de én irántad nem érzek semmit.. Ne haragudj. - mondtam, de kicsit megbántam, mert lelkiismeret furdalásom lett tőle..
- Nem haragszom. Tisztába vagyok az érzéseiddel..
- Rendben akkor felejtsünk el mindent.
- Okés.
- Na akkor más téma... Jövőhéten hétfőn jönnek hozzám a barátaim és a barátom. Megígértem nekik, hogy megismerkedhetnek, majd veletek. Ugye nem baj?
- Dehogy. Ugye lesznek majd lányok is?
- Persze. 3 lány is jön.
- Na Harry örülhet lesz "friss hús". - röhögött.
- Ja. Főleg úgy, hogy az egyik barátnőmnek tetszik.
- Tényleg?
- Igen, de ne mondd el senkinek.
- Okés. - vigyorgott.

5. Fejezet: Zayn érzései

Sziasztok! Itt az új rész tele izgalmakkal!: ) Jó olvasást és komiat kérek! : )


Az a maradék 4 idióta ott állt az ajtómban.
- Hát ti? - kérdeztem tőlük köszönés nélkül.
- Jöttünk értetek. Paul szólt nekünk, hogy gy díjátadóra kell mennünk és Nicole téged is viszünk magunkkal. - mondta Louis.
- De nekem nincs nagyon olyan ruhám ami jó lenne... - nyávogtam.
- Nézzük meg. - elindultak a szobám felé. Anyum kijött a konyhából.
- Hova mész este?
- Egy díjátadóra, ha elengedsz. - próbálkoztam be.
- Menjél nyugodtan, de azért szerintem vigyázz a srácokkal, mert Barney féltékeny lesz a végén. - viccelődött.
- Nyugi én vigyázok. Bocsi anya most sietek, mert féltem tőlük a szobám.. - meg se vártam a válaszát, hanem felrohantam. Az ajtóm be volt csukva és a lakosztályomból semmi zajt nem hallottam. Gyanús volt ez nekem, tehát benyitottam.
- Buu - meg akartak szerencsétlenek ijeszteni engem, de nem sikerült nekik.
- Kedves One Direction, van 2 hugom.. Ennyitől csak nem ijedek meg... - forgattam a szemem.
- Gonoooosz. - vágta rá Louis.
- Így jártatok. - nyújtottam ki rájuk a nyelvem.
- Na hol van a szekrényed? - kérdezte Liam.
- Gyertek- - intettem nekik. Átmentünk a szobán, de nem túl nagy sikerrel.. Minden kis dolognál megálltak és megnézték. Főleg Zayn. 3 tükör van a szobámban és mindegyiknél minimum 5-ször megállt, hogy megnézze a haját. Inkább be se viszem a fürdőbe, nehogy ott maradjon.. Egy olyan fél óra után átértünk a gardróbomhoz és a fiúk kutakodni. Zayn talált nekem egy virágos ruhát, Louis egy hozzá való drapp magassarkút, Niall egy nyakláncot a nyakamba, Liam egy karkötőt a ruhához és Harry - sosem gondolnátok mit - talált nekem egy fehér tangát, hogy azt húzzam fel.
- Na most ti menjetek ki, pl. vigyétek el Zayn-t a fürdőbe és segítsetek megcsinálni neki a haját. - mondtam.
- Miért nem jó? - nézett rám Zayn aggódva.
- De. Tökéletes, mint mindig. - nyugtattam meg.
- Akkor meg minek menjünk ki? Barátok vagyunk nem? - kérdezte Harry.
- Lehet, de én akkor is szégyenlős vagyok... Amúgy Harold veled beszélnem kell...
- Miről?
- Tudod te azt..
- Okés.

- Na nyomááás! - kiabáltam rájuk. Végre kimentek. 10 perc alatt kész lettem. Belenéztem a tükörbe és rájöttem, hogy tök jó ízlésük van ezeknek az idiótáknak. Megfésülködtem, feltűztem a derékig érő hajam. Már 3.-as korom óta növesztem. Behívtam a fiúkat. Szó szerint tátva maradt mindegyikük szája.
- Hűűűhaaa - hangzott el asszem Niall szájából. Elindultunk lefelé, de anya megállított.
- Kislányom mikor jössz haza?
- Nem tom. Fiúk? - néztem a bandára.
- Mi sem tudjuk. - mondták kórusban.
- Nyugodjon meg Mrs Diamond vigyázunk a lányára. Majd hazahozzuk. - mondta Zayn anyunak.
- Nicole vigyázz magadra.Kérlek fiúk ti is vigyázzatok rá. - kérte őket. Miután ezt lerendeztük beülünk a limuzinba és átmentünk a Direction-házba. Egyedül vártam őket a nappaliban. Arra gondoltam, hogy csinálok nekik limonádét. Be is mentem a konyhába, megkerestem a kellékeket és a hozzávalókat és nekiláttam. Mikor már csak a citromkarikákat vágtam díszítésképpen valaki hátulról megfogta a derekamat. Hátranéztem és láttam, hogy Zayn volt az.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia. - köszönt vissza és még mindig fogta a derekamat.
- Kész is vagy? - kérdeztem.
- Igen, de csak azért siettem ennyire, mert beszélni szerettem volna veled..
- Miről? - érdeklődtem kedvesen.
- Nicole... Olyan gyönyörű lány vagy... - kezdte.
- Köszönöm, de azért ne vidd túlzásba. - vörösödtem el.
- Ha nem tartanálak gyönyörűnek, akkor nem szerettem volna beléd.. - mondta.
Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii???????????? - gondoltam magamban.
- Hogy.... Hogy.... Sz..sz..szeretsz? Szerelemből? - kérdeztem dadogva.
- Igen szerelemből. - mosolyott és egy olyan dolgot tett, amit megbántam, hogy viszonoztam. MEGCSÓKOLT!!! Igen, megcsókolt.. Én pedig visszacsókoltam. Pár másodperc után észbe kaptam és eltoltam magamtól.
- Zayn ne haragudj, de ezt nem lehet... Van barátom..- mondtam.
- Tudom. Ne haragudj, hogy megtettem.
- Ezt nem mondhatod el SENKINEK! - nyomtam meg a "senkinek"-szócskát.
- Rendben.
- Most pedig segíts kivinni ezt az asztalra. - kivittük az asztalra és a fiúk ott ültek és beszélgettek.
- Csináltam egy kicsi üccsit.
Miközben ők ott iszogattak végiggondoltam a történteket és sajnos arra jutottam, hogy egy óriási ribanc vagyok... Hogy engedhettem magamnak ez mind meg... Pedig semmit sem érzek iránta.. Asszem...

4. Fejezet: Twitcam

Sziasztok! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy már ennyen olvassátok a blogom. Már 230-an látogattátok 1 nap alatt.: )
Másik: Itt az új rész. Remélem tetszik. Jó olvasást! : ) Legyetek tagok, komizzatok és válaszoljatok a kérdésre. Szerintem e rész miatt kicsit megváltozik a véleményetek, arról, hogy Nicole kivel jön össze. ; )



Útközben elkértem Liam-től Harry számát, mert jól le akarom cseszni.. Összetörte a kis tesóm szívét. Kiszálltunk a kocsiból, elköszöntünk a fiúktól és bementünk a lakásba. Anya, apa és Naomi odafutottak Norához és megölelték. A két kislány kéz a kézben futottak fel a szobájukba.
Biztos mindent megbeszélnek - gondoltam. Remélem Zayn nem töri össze Naomi szívét, mint Harry Noráét.. Én is felmentem a lakosztályomba és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem Sykpe-ra, megpillantottam, hogy fenn van Barney és felhívtam.
- Szia szerelmem. - mosolygott bele a kamerába.
- Szia. - köszöntem. - Mizujs?
- Semmi. Veled? Hallottam jóba lettél a One Direction-nel.
- Semmi extra. Ja jó barátaim lettek.
- De ugye nem cserélsz le minket? - üvöltött a kamerába Adam.
- Szia Adam. Dehogy cseréllek le titeket.. Akkor is te maradsz a B.F.F.-em. - röhögtem.
- Akkor jó. De már úúúúúgy hiányzol nekünk.. Főleg Barney-nek. - vigyorgott gonoszan.
- Tényleg?
- Aha. Egyfolytában azt mondja, hogy mennyire hiányzol neki.. Már kezdem unni..
- Na jól van elég leeesz.. - lökte el Barney Adam-et a kamera elől.
- Hogy hogy ott van? Pasis pizsibuli? - kérdeztem kacagva.
- Ja, de már kezdem megbánni.. -nevetett.
- Lányokkal mi van?
- Nem nagyon beszélünk velük. Adam néha velük lóg, de inkább a többi csajjal lógnak.
- Értem. Fenn vannak Skype-on. Beszálünk konferenciában?
- Beszéljünk.
*

Több, mint egy órát dumáltunk 6-an. Megbeszéltük, hogy 2 hét múlva találkozunk, mert suli után az egész nyarat nálunk töltik. Meg kellett ígérnem Blair-nek, hogy megpróbálom összehozni Harry-vel. Na kíváncsi leszek, hogy ebből mit tudunk kihozni... Megcsörrent a telefonom. Liam volt az.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Nicole. Nincs kedved átjönni hozzánk? - kérdezte.
- Háááát... Megint a kicsikre kell vigyáznom.. Nem szeretném átvinni sem hozzátok, mert ott van Harry.
- Okés.- mondta, de a hangján lehetett hallani, hogy szomorú.
- De, ha akarsz átjöhetsz hozzánk... - ajánlottam fel.
- Oks, megyek. 10 perc és ott vagyok. Szia. - letette a telefont.
Átöltöztem egy normálisabb ruhába és szóltam a lányoknak, hogy Liam átjön. Nagyon örültek neki.
*

Csöngettek is. Kinyitottam az ajtót és Liam állt az ajtóban. Mielőtt belépett volna a házba, megölelt. Beljebb vezettem és felmentünk a szobámba. Nagyon tetszett neki a szobám, főleg az iPad-em. Ő is elhozta a sajátját. Egymás mellé tettük őket, lefényképeztük és feltettük Instragram-ra és Twitterre.
- Nem csinálunk twitcam-ot? - kérdezte.
- De. - mosolyogtam. Bekapcsoltuk a laptopot és beállítottuk a cam-ot.
- Sziasztok. Itt vagyok Nicole-lal, aki segítette Zayn-nek mikor megsebesült. A mai twitcam-on kérdésekre fogunk válaszolni, amit mi fogunk megválaszolni. Küldjetek minél több kérdést. Szerettel várjuk.
- Az első kérdés meg is érkezett. Liam, te szakítottál Danielle-lel és most Nicole-lal jársz? - olvastam fel a kérdést.
- Nem, mi nem járunk. Nicole nagyszerű barát és ő a legjobb lánybarátom. - mondta. Tök jól esett hallani. - Amúgy is Nicole-nak is van barátja. Na akkor kövi. Nicole, neked ki tetszik a bandából?
- Senki. - válaszoltam.
- Naaaaaaaaaa Nicooole. Mondd már! Nem sértődök meg, ha nem én..
- De mondom, hogy senki. Nekem amúgy is van barátom.. Meg eleve, bármit mondok elkezdenek kombinálni.. - mondtam. Láttam Liam-en, hpgy megértette, úgyhogy nem is kérdezősködött. Másfél órát witcam-oztunk, közben rengeteg kérdésre válaszoltunk és sokat hülyültünk. Nagyon megkedveltem Li-t.
*

Csöngettek. Lefutottunk és kinyitottuk az ajtót. És kik álltak ott?

3. Fejezet: Az összetörött szív

Itt a kövi rész! Kicsit hosszú és unalmas, de azét remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! : )

Másnap reggel a telefonom miatt keltem fel. Egy értesítésem jött Twitter-en Zayn-től:
                                                @Nicole_Diamond Jó volt a tegnapi nap.:$
Mosolygás közben írtam neki vissza:
                                    @zaynmalik Jaja nagyon jó. : D Ismétlés? : D
Kikeltem az ágyamból és lementem reggelizni. Senki sem volt itthon. Találtam egy cetlit a hűtőn:
                                                        Kicsim, apu dolgozik én pedig az ikrekkel vásárolok.
                                                                     Puszi: Anya
Körbenéztem, de semmi kaja nem volt itthon. Elmentem a legközelebbi Nando's-ba. Leültem a legszimpibb asztalhoz az iPad-emmel és elkezdtem reggeli közben netezni.
- Szia Nicole! - üdvözölt egy barna szemű ismerős srác.
- Jó reggelt Liam. - mosolyogtam rá.
- Leülhetünk? - kérdezte Niall.
- Persze. - válaszoltam. - Hát ti? Mi járatban itt?
- Ez az éhenkórász mindig itt kezdi a napot, és pedig elkísértem. - mondta Liam.
- Értem. Többiek?
- Mi van, Zayn-t keresed? - röhögött Niall.
- Képzeld nem. Csak valami témát kerestem.. - vágtam be a durcát.
- Nyugi királykisasszony, csak viccelt. - nyugtatott Li.
- Amúgy tegnap hova tűntetek? Felvittük a kicsiket, ti pedig felszívódtatok..
- Lou és El felmentek a szobájukba, mi Dani-vel ugyanezt tettük. A többieket meg nem tom.
- Én a konyhában voltam, Harry meg asszem felment a szobájába. - mondta Niall teli szájjal. Csörgött a telóm.
- Haló? -szóltam bele a telefonba.
- Szia kicsim. Hol vagy? - kérdezte anyu.
- A közeli Nando's-ba.
- Egyedül?
- Nem. Niall és Liam velem vannak.
- A One Direction-ös fiúk?
- Aha.
- Akkor jó. Vigyázz magadra. Délre gyere haza. Szia.
- Szia.
*Letette*
- Ki volt az? - érdeklődött Liam.
- Anyum.
- Mit akart?
- Azt, hogy hol vagyok.
*

11 volt. A srácokkal sétálgattam a városban mikor megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- Szia Nicole. Nem tudod hol van Nora? - kérdezte anya.
- Honnan kéne tudnom? Amúgy miért?
- Eltűnt..
- Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii???????????? - üvöltöttem bele a telefonba.
- Szólj a fiúknak, hogy segítsenek keresni!
- Értettem szia.
- Mi történt? - kérdezte Niall.
- Nora..
- Mi van vele? - érdeklődött Liam már aggódó fejjel.
- Eltűnt.. - kezdetem el sírni.
- Mi vaaaaan??? - kiáltottak fel egyszerre. Felhívták a többi fiút akik feltették Twitter-re és Facebook-ra a képét és a telefonszámomat, hogyha megtalálják.
*

Mindenhol kerestük Norát, de sehol nem találtuk.. A srácok végig velem voltak, mivel ők is nagyon aggódtak a csöppségért.
- Várjatok csak... - kezdem bele - Nora mindig is nagyon szerette a természetet... Nincs valahol a közelben egy park?
- De, van. Ott! - mutatott jobb irányba Li. Berohantunk a fák közé és megpillantottam egy szőke kislányt játszani a bozótban. Az a szőkeség Nora volt. Felismertem a kis virágos kardigánjáról. odafutottam hozzá és megöleltem.
- Nora! Mit csinálsz itt? Miért nem szóltál anyáéknak, hogy elmentél otthonról? - üvöltöttem le a fejét.
- Ne haragudj... Csak egyedül szerettem volna lenni.. - mondta könnyes szemmel.
- Miért, mi történt? - kérdeztem.
- Harry... - szipogott.
- Mit csinált?
- Azt mondta, hogy nem akar az én férjem lenni...
- Mi van? - nevettem.
- Ez nem vicces...
- De kicsim... ő többb, mint 10 évvel idősebb nálad...
- Tudom, de érzem, hogy ő az igazi.
- Ez butaság.. Nála ezerszer jobb pasi vannak a földön..
- De nekem ő kell!
- Nora, figyelj rám. Harry egy nőcsábász és ő nem való neked. Emlékszel Peti-re még az oviból?
- Ühüm.
- Na neked olyan fiúk kellenek. Peti veled egykorú és kedves is.
- És képzeld, ő tud már karúszó nélkül is úszni és azt mondta, hogy majd engem is megtanít.
- Örülök. - mosolyogtam rá.
- Na akkor nem érdekel Harry?
- Nem, már nem. Most már Peti a szerelmem. - vigyorgott.
- Akkor jó. - könnyebbültem meg. Visszamentünk a fiúkhoz, fogtunk egy taxit és hazamentünk.

2. Fejezet: Egy remek este

Sziasztok! Itt a 2. rész. Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de nem nagyon unalmas.: ) Remélem tetszik. Komikat kérek!: )



- Megköszönném - mondta.
- Mutasd! - odatartotta a lábát és láttam, hogy ki van szakadva a gatyája és a sebből ömlik a vér. Elővettem a táskámból egy-két zsepit és egy nagy ragtapaszt. Bekötöttem a sebét, de láttam rajta, hogy fáj neki.
- Kész is van. Ne nagyon erőltesd meg a lábad, mert még egy kicsit fájni fog egy ideig, de kb. egy hét és meggyógyul. Addig is vigyázz magadra. - kacsintottam rá.
- Nagyon szépen köszönöm. Hogyan hálálhatom meg? Mi a neved? Hol laksz? - kérdezősködött.
- Nincs mit. Nem kell. A nevem Nicole Diamond és mától itt élek Londonban. - válaszoltam a kérdésekre.
- Nicole, hmm... Szép név, pont úgy, mint a gazdája. - bókolt.
- Nicole, mi lenne, ha ma este átjönnél hozzánk vacsorázni? - ajánlotta fel Liam.
- Köszönöm, ezt az ajánlatot el kell fogadnom, de van egy kis bökkenő... - kezdtem..
- Mi? - vonta fel a szemöldökét.
- Az, hogy a szüleim ma dolgoznak, nekem pedig vigyáznom kell a hugicáimra. - mondtam szomorúan.
- És mi lenne, ha őket is elhoznád? - kérdezte Harry. - Amúgy hány évesek?
- 6 - röhögtem fel - sajnálom Harold, de túl fiatalok hozzád.. - láttam Harry arcán a csalódottságot, de így járt a kis nőcsábász.
- Na akkor 5-re ott vagyunk értetek, addigra legyetek kész, mert Niall biztos éhes lesz. - röhögött Louis.
Megkerestem a kicsiket és hazaindultam velük. Anya mosolyogva fogadott minket.
- Mi van kislányom hős lettél? Benne voltál a TV-ben.
- Ja, az vagyok.. Mert a hülye kis ribik directioner-öknek hívják magukat, de ilyenkor nem tudnak segíteni.. - nem vártam meg anya reakcióját, inkább felmentem a szobámba. 2 óra volt, tehát még volt 3 órám készülődni. Szép lassan elmentem fürödni, megmostam a hajam és beszárítottam. Felvettem egy szép virágmintás egyberuhát és hozzá egy hófehér magassarkút, halványan kisminkeltem magam és leindultam. Anyáék már elmentek dolgozni, a kicsik pedig tv-t néztek.
- Lányok! Nem is készülődtök? A fiúk 1 óra múlva itt vannak. Gyerünk öltözni! - parancsoltam rájuk. Elővettem nekik egy-egy kis ruhácskát és rájuk adtam. Gyönyörűek voltak. Csináltam velük egy képet és feltettem Twitterre:
                @Nicole_Diamond Hugaimmal a 1D-nel lévő vacsora előtt. : )

Csöngettek is. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a híres Larry volt az ajtóban.
- Sziasztok - köszöntem.
- Helló - köszöntek szinte egyszerre.
- Indulhatunk? - kérdezte Louis.
- Hogyne. - mosolyogtam rá. - Lányok, vegyétek fel a cipőtöket indulunk!
A lányok felpattantak a kanapéról és azonnal jöttek is. Mindkét fiút megöleltek, a fiúk pedig visszaölelték őket. Nagyon aranyosak voltak a srácok és nagyon kedvesek is a lányokkal. Igazi hírességek nagy szívvel.
- Te is kérsz ölelést? - kérdezte Harry, mire felröhögtem.
- Miért is ne. - válaszoltam.
*

Odaértünk hozzájuk. Az a ház is kb akkora volt, mint a miénk.
- Sziasztok! Gyertek beljebb! - köszöntött kedvesen minket Liam. Beléptünk az ajtón és a fiúkon kívül két gyönyörű lánnyal találtuk szembe magunkat.
- Szia. Danielle vagyok, Liam barátnője. - mutatkozott be Danielle. - De csak hívj Dani-nek.
- Én pedig Eleanor vagyok, Lou barátnője, de csak hívj El-nek. - mosolygott rám El.
- Én Nicole vagyok. Ők pedig Nora és Naomi. Örülünk, hogy megismerhetünk titeket.
- Na akkor üljetek le, mert kész a kaja. - puszilta meg Liam Dani-t. Odaültünk az óriási kerek asztalhoz és a srácok kihozták a kaját. Niall már a száját nyalogatta.
- Ezt mind én csináltam. Remélem ízleni fog. - mondta Zayn. Isteni volt a csirkéje, de ahogy láttam nem csak én voltam ezzel így. Vacsora közben rengeteget hülyültünk. A lányok miután befejezték az étkezést, egyből elaludtak a kanapén az ölemben. Nagyon édesek voltak, de már kezdtem zsibbadni és ezt Zayn is látta rajtam.
- Segítsek?
- Betehetnénk őket az egyik szobába? - kérdeztem.
- Be. Gyere segítek felvinni a lányokat a szobámba. - felvette Naomit és vitte is.
- Ha most ébren lenne.. - gondoltam bele.
- Mi lenne?
- Elájulna.
- Miért?
- Mert szerelmes beléd.
- Tényleg? - röhögött.
- Ja. Ez a kis szőke pedig Harry-be. - nevettem én is. Odaérünk Zayn szobájába és benyitottunk. Beraktuk őket az ágyba és visszamentünk a többiekhez. Senki nem volt lenn a nappaliban, de nem is nagyon keresgéltük őket. Leültünk a barna ülőgarnitúrára és elkezdtünk beszélgetni.
- Na és van barátod? -érdeklődött.
- Igen.
- Neve?
- Barney.
- Mióta vagytok együtt?
- Már 1 és fél éve.
- És neked? Mi van Perrie-vel? - láttam rajta, hogy nem nagyon akar róla beszélni, úgyhogy inkább tereltem a témát. - Inkább beszélj a családodról.
Mindent elmesélt az életéről, még azokat is, hogy hogyan szokták egymást megviccelni. Nagyon sokat nevettünk és nagyon jól éreztem vele magam. Zayn-nek könnyen lehet beszélgetni és megértő is.
*

Ránéztem az órára és már fél 12 volt.
- Haza kéne indulnunk.. - mondtam.
- Aludjatok itt. - ajánlotta fel.
- Bocsi, de nem. Anyáék korán reggel hazajönnek és mérgesek lennének. Anyum nem pártolja, ha egy fiú közelében vagyok.. Tudod.. Kicsit félt a fiúktól..
- De hát.. Mennyi idős is vagy?
- 16.
- Akkor meg? Nemsokára nagykorú leszel..
- Az igaz.. de ezt inkább anyámnak mondd..
Összeszedelőzködtem, megkerestük Harry-t - a szobájában találtuk meg alsógatyában - és hazavitt minket.

1. Fejezet: Kezdet

Uccsó nap a magyar sulimban. Ma 6 órám lett volna az iskolámban, de mivel 12-kor indul a gépünk Londonba, ezért csak 3 órán maradhattam. Beértem az osztályunkba és a legjobb barátom (Adam) és a + legjobb barátnőm (Tiffany, Shophie és Blair) várt engem az ajtóban.
- Sziaa - üdvözöltek kórusban.
- Jó reggelt! - mosolyogva köszöntem vissza. Lepakoltam az asztalomhoz és átmentem egy másik terembe a barátomhoz. Mikor beléptem kaptam pár gyilkos pillantást a lányoktól, de nem igazán zavart. Mikor meglátott Barney - a barátom - egyből odarohant hozzám és megölelt. Elkezdetem könnyezni, ő pedig letörölte az első arcomon leguruló könnycseppet.
- Miért kezdesz el sírni? - nézett bele a szemembe.
- Mert hiányozni fognak ezek a pillanatok. - válaszoltam bőgve. Könnybe lábadt a szeme. Elengedett s odament a táskájához, kivett belőle egy kis fehér dobozt, amin kis virágok voltak. Visszajött hozzám és átnyújtotta a kis ajándékot.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Egy apróság neked. - mosolygott. Kinyitottam a dobozt és megpillantottam benne egy nyakláncot, aminek a medálja egy fél szívet ábrázolt, mire ez volt írva:
                                                             Nagyon szeretlek! <3
                                                                 By: Barney

Újra könnybe lábadt a szemem. Szorosan magához ölelt s a fülembe súgta:
- Nagyon szeretlek.
- Én is téged Pici. - mondtam.
- Nagyon fogsz hiányozni.
- Nekem is te.
Csöngetés előtt pár perccel tiszta vörös fejjel mentem ki az osztályukból.
*

Kicsöngettek a 3. óráról. A többiek lekísértek a suli elé, ahol anyáék már vártak rám. Mindenkit szorosan megöleltem, de Barney-t hagytam utoljára. Mikor odaértem hozzá, megöleltem és hosszan megcsókoltam. A körülöttünk lévők - még a családom is - tapssal fogadták. Még sosem látott egyikük sem smárolni minket. Beszálltam a kocsiba és könnyes szemmel néztem vissza az egyre távolodó alakokra.
*

Felszálltunk a repülőgépre, megkerestük a helyünket, majd bekapcsoltam az MP4-emet és küldtem Barney-nak egy SMS-t, hogy felszálltunk és hívom, ha megérkeztünk. Pillanatok alatt elaludtam és anyum ébresztett fel, azzal az indokkal, hogy megérkeztünk. Egy kocsi elvitt minket az új lakásunkhoz. Mikor megláttam, szó szerint tátva maradt a szám. A ház egy hatalmas kastélyszerű építmény, mely 3 emeletes és hatalmas parkosított kertje van, amiben van egy óriási medence. Felmentem az új szobámba, ami akkora volt majdnem mint a régi házunk..
*

A kis hugaim sikítozva futottak be a lakosztályomba.
- Mi ez a hangzavar?
- Júúúúj Nicole képzeld itt van a One Direction a városban! - mondta fülig érő szájjal Naomi.
- Nem csoda, hiszen eredetileg itt élnek.. - forgattam a szemem.
- De most lesz itt koncertjük is és mi el is megyünk rá. - dicsekedett Nora.
- Az a ciki pici Bogaram, hogy minden koncertjükre az első 5 percben elkapkodják a jegyeket.. - szóltam le őket még egyszer. Mindketten sírva rohantak ki a szobámból. Rá pár percre anya lehívott a konyhába.
- Nicole, egy napja sem vagyunk itt, de te egyből megsiratod az ikreket...
- Bocsi anyaa, de az volt az igazság..
- Lehet, de tudod, hogy milyen érzékenyek. Most pedig vidd el őket fagyizni. - jaj ne máááár... utálok velük elmenni valahova, mert, ha meglátnak valamit egyből elkezdenek hisztizni, hogy vegyem meg nekik..
- Naomi, Nora gyertek elmegyünk fagyizni. - szóltam nekik kedvtelenül.
- De jóóóóó - sikítoztak. Felkaptam a táskám és már el is indultunk a belvárosba. Bementünk a legközelebbi fagyizóba, vettem magunknak egy-egy fagylaltot és elkezdtünk sétálgatni a városban. Egyszer nagy sikoltozásra lettünk figyelmesek. 5 fiú futott egy sereg lány elől. Ahogyan egyre közeledtek kezdem őket felismerni... Persze, hogy a One Direction.. A mellettem álló két kislány is futásnak eredt volna, hogyha az egyik srác - asszem a felálló, fekete hajú - el nem esett volna. Minden lány körbeállta őt, de egyik sem segített volna neki.. Ott álltak és fényképezték szerencsétlen srácot. Megfogtam a tatyóm, átverekedtem magam a tömegen és odamentem ahhoz a helyes pasihoz.
- Segíthetek? - kérdeztem.

Bemutatás

A nevem Nicole. Én egy 16 éves lány vagyok és eredetileg magyar, de a családommal Londonba kellett költöznünk, mert apum kapott ott egy munkát. Apa új munkája London legnagyobb vállalatánál van. 20 éve ugyan azt a munkát csinálja, tehát már profi benne. Van 2 hugom ( Naomi és Nora) és ők ikrek. Mindössze 6 évesek és a kedvenc bandájuk a One Direction. Én is szeretem őket, de nem annyira... Szerintem kicsit nyálasak, de helyesek.