Sziasztok! Itt az új rész tele izgalmakkal!: ) Jó olvasást és komiat kérek! : )
Az a maradék 4 idióta ott állt az ajtómban.
- Hát ti? - kérdeztem tőlük köszönés nélkül.
- Jöttünk értetek. Paul szólt nekünk, hogy gy díjátadóra kell mennünk és Nicole téged is viszünk magunkkal. - mondta Louis.
- De nekem nincs nagyon olyan ruhám ami jó lenne... - nyávogtam.
- Nézzük meg. - elindultak a szobám felé. Anyum kijött a konyhából.
- Hova mész este?
- Egy díjátadóra, ha elengedsz. - próbálkoztam be.
- Menjél nyugodtan, de azért szerintem vigyázz a srácokkal, mert Barney féltékeny lesz a végén. - viccelődött.
- Nyugi én vigyázok. Bocsi anya most sietek, mert féltem tőlük a szobám.. - meg se vártam a válaszát, hanem felrohantam. Az ajtóm be volt csukva és a lakosztályomból semmi zajt nem hallottam. Gyanús volt ez nekem, tehát benyitottam.
- Buu - meg akartak szerencsétlenek ijeszteni engem, de nem sikerült nekik.
- Kedves One Direction, van 2 hugom.. Ennyitől csak nem ijedek meg... - forgattam a szemem.
- Gonoooosz. - vágta rá Louis.
- Így jártatok. - nyújtottam ki rájuk a nyelvem.
- Na hol van a szekrényed? - kérdezte Liam.
- Gyertek- - intettem nekik. Átmentünk a szobán, de nem túl nagy sikerrel.. Minden kis dolognál megálltak és megnézték. Főleg Zayn. 3 tükör van a szobámban és mindegyiknél minimum 5-ször megállt, hogy megnézze a haját. Inkább be se viszem a fürdőbe, nehogy ott maradjon.. Egy olyan fél óra után átértünk a gardróbomhoz és a fiúk kutakodni. Zayn talált nekem egy virágos ruhát, Louis egy hozzá való drapp magassarkút, Niall egy nyakláncot a nyakamba, Liam egy karkötőt a ruhához és Harry - sosem gondolnátok mit - talált nekem egy fehér tangát, hogy azt húzzam fel.
- Na most ti menjetek ki, pl. vigyétek el Zayn-t a fürdőbe és segítsetek megcsinálni neki a haját. - mondtam.
- Miért nem jó? - nézett rám Zayn aggódva.
- De. Tökéletes, mint mindig. - nyugtattam meg.
- Akkor meg minek menjünk ki? Barátok vagyunk nem? - kérdezte Harry.
- Lehet, de én akkor is szégyenlős vagyok... Amúgy Harold veled beszélnem kell...
- Miről?
- Tudod te azt..
- Okés.
- Na nyomááás! - kiabáltam rájuk. Végre kimentek. 10 perc alatt kész lettem. Belenéztem a tükörbe és rájöttem, hogy tök jó ízlésük van ezeknek az idiótáknak. Megfésülködtem, feltűztem a derékig érő hajam. Már 3.-as korom óta növesztem. Behívtam a fiúkat. Szó szerint tátva maradt mindegyikük szája.
- Hűűűhaaa - hangzott el asszem Niall szájából. Elindultunk lefelé, de anya megállított.
- Kislányom mikor jössz haza?
- Nem tom. Fiúk? - néztem a bandára.
- Mi sem tudjuk. - mondták kórusban.
- Nyugodjon meg Mrs Diamond vigyázunk a lányára. Majd hazahozzuk. - mondta Zayn anyunak.
- Nicole vigyázz magadra.Kérlek fiúk ti is vigyázzatok rá. - kérte őket. Miután ezt lerendeztük beülünk a limuzinba és átmentünk a Direction-házba. Egyedül vártam őket a nappaliban. Arra gondoltam, hogy csinálok nekik limonádét. Be is mentem a konyhába, megkerestem a kellékeket és a hozzávalókat és nekiláttam. Mikor már csak a citromkarikákat vágtam díszítésképpen valaki hátulról megfogta a derekamat. Hátranéztem és láttam, hogy Zayn volt az.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia. - köszönt vissza és még mindig fogta a derekamat.
- Kész is vagy? - kérdeztem.
- Igen, de csak azért siettem ennyire, mert beszélni szerettem volna veled..
- Miről? - érdeklődtem kedvesen.
- Nicole... Olyan gyönyörű lány vagy... - kezdte.
- Köszönöm, de azért ne vidd túlzásba. - vörösödtem el.
- Ha nem tartanálak gyönyörűnek, akkor nem szerettem volna beléd.. - mondta.
Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii???????????? - gondoltam magamban.
- Hogy.... Hogy.... Sz..sz..szeretsz? Szerelemből? - kérdeztem dadogva.
- Igen szerelemből. - mosolyott és egy olyan dolgot tett, amit megbántam, hogy viszonoztam. MEGCSÓKOLT!!! Igen, megcsókolt.. Én pedig visszacsókoltam. Pár másodperc után észbe kaptam és eltoltam magamtól.
- Zayn ne haragudj, de ezt nem lehet... Van barátom..- mondtam.
- Tudom. Ne haragudj, hogy megtettem.
- Ezt nem mondhatod el SENKINEK! - nyomtam meg a "senkinek"-szócskát.
- Rendben.
- Most pedig segíts kivinni ezt az asztalra. - kivittük az asztalra és a fiúk ott ültek és beszélgettek.
- Csináltam egy kicsi üccsit.
Miközben ők ott iszogattak végiggondoltam a történteket és sajnos arra jutottam, hogy egy óriási ribanc vagyok... Hogy engedhettem magamnak ez mind meg... Pedig semmit sem érzek iránta.. Asszem...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése