Uccsó nap a magyar sulimban. Ma 6 órám lett volna az iskolámban, de mivel 12-kor indul a gépünk Londonba, ezért csak 3 órán maradhattam. Beértem az osztályunkba és a legjobb barátom (Adam) és a + legjobb barátnőm (Tiffany, Shophie és Blair) várt engem az ajtóban.
- Sziaa - üdvözöltek kórusban.
- Jó reggelt! - mosolyogva köszöntem vissza. Lepakoltam az asztalomhoz és átmentem egy másik terembe a barátomhoz. Mikor beléptem kaptam pár gyilkos pillantást a lányoktól, de nem igazán zavart. Mikor meglátott Barney - a barátom - egyből odarohant hozzám és megölelt. Elkezdetem könnyezni, ő pedig letörölte az első arcomon leguruló könnycseppet.
- Miért kezdesz el sírni? - nézett bele a szemembe.
- Mert hiányozni fognak ezek a pillanatok. - válaszoltam bőgve. Könnybe lábadt a szeme. Elengedett s odament a táskájához, kivett belőle egy kis fehér dobozt, amin kis virágok voltak. Visszajött hozzám és átnyújtotta a kis ajándékot.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Egy apróság neked. - mosolygott. Kinyitottam a dobozt és megpillantottam benne egy nyakláncot, aminek a medálja egy fél szívet ábrázolt, mire ez volt írva:
Nagyon szeretlek! <3
By: Barney
Újra könnybe lábadt a szemem. Szorosan magához ölelt s a fülembe súgta:
- Nagyon szeretlek.
- Én is téged Pici. - mondtam.
- Nagyon fogsz hiányozni.
- Nekem is te.
Csöngetés előtt pár perccel tiszta vörös fejjel mentem ki az osztályukból.
*
Kicsöngettek a 3. óráról. A többiek lekísértek a suli elé, ahol anyáék már vártak rám. Mindenkit szorosan megöleltem, de Barney-t hagytam utoljára. Mikor odaértem hozzá, megöleltem és hosszan megcsókoltam. A körülöttünk lévők - még a családom is - tapssal fogadták. Még sosem látott egyikük sem smárolni minket. Beszálltam a kocsiba és könnyes szemmel néztem vissza az egyre távolodó alakokra.
*
Felszálltunk a repülőgépre, megkerestük a helyünket, majd bekapcsoltam az MP4-emet és küldtem Barney-nak egy SMS-t, hogy felszálltunk és hívom, ha megérkeztünk. Pillanatok alatt elaludtam és anyum ébresztett fel, azzal az indokkal, hogy megérkeztünk. Egy kocsi elvitt minket az új lakásunkhoz. Mikor megláttam, szó szerint tátva maradt a szám. A ház egy hatalmas kastélyszerű építmény, mely 3 emeletes és hatalmas parkosított kertje van, amiben van egy óriási medence. Felmentem az új szobámba, ami akkora volt majdnem mint a régi házunk..
*
A kis hugaim sikítozva futottak be a lakosztályomba.
- Mi ez a hangzavar?
- Júúúúj Nicole képzeld itt van a One Direction a városban! - mondta fülig érő szájjal Naomi.
- Nem csoda, hiszen eredetileg itt élnek.. - forgattam a szemem.
- De most lesz itt koncertjük is és mi el is megyünk rá. - dicsekedett Nora.
- Az a ciki pici Bogaram, hogy minden koncertjükre az első 5 percben elkapkodják a jegyeket.. - szóltam le őket még egyszer. Mindketten sírva rohantak ki a szobámból. Rá pár percre anya lehívott a konyhába.
- Nicole, egy napja sem vagyunk itt, de te egyből megsiratod az ikreket...
- Bocsi anyaa, de az volt az igazság..
- Lehet, de tudod, hogy milyen érzékenyek. Most pedig vidd el őket fagyizni. - jaj ne máááár... utálok velük elmenni valahova, mert, ha meglátnak valamit egyből elkezdenek hisztizni, hogy vegyem meg nekik..
- Naomi, Nora gyertek elmegyünk fagyizni. - szóltam nekik kedvtelenül.
- De jóóóóó - sikítoztak. Felkaptam a táskám és már el is indultunk a belvárosba. Bementünk a legközelebbi fagyizóba, vettem magunknak egy-egy fagylaltot és elkezdtünk sétálgatni a városban. Egyszer nagy sikoltozásra lettünk figyelmesek. 5 fiú futott egy sereg lány elől. Ahogyan egyre közeledtek kezdem őket felismerni... Persze, hogy a One Direction.. A mellettem álló két kislány is futásnak eredt volna, hogyha az egyik srác - asszem a felálló, fekete hajú - el nem esett volna. Minden lány körbeállta őt, de egyik sem segített volna neki.. Ott álltak és fényképezték szerencsétlen srácot. Megfogtam a tatyóm, átverekedtem magam a tömegen és odamentem ahhoz a helyes pasihoz.
- Segíthetek? - kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése