19. Fejezet

Sziasztok! Először is senki ne higgye, hogy az új blogom/blogunk miatt szüneteltetni fogom ezt a blogot. Ezt a másikat is csak azért írom/írjuk, mert ahhoz rengeteg ötletem van és abból több mindent tudok/tudunk kihozni. Ha nem tetszik a másik nem kell olvasni.
Itt az új rész, ami Blair szemszögéből lesz leírva. Jó olvasást hozzá!






Miután a srácok elmentek egyből rohantam készülődni. Lefürödtem, megmostam a hajam és megszárítottam. Feltűztem és így a szőke hosszú hajam rövidnek tűnt. Kisminkeltem magam és felhúztam egy fehér ruhát, mire rávettem egy farmerkabátot, amit egy barna övvel fogtam össze. Csöngettek. Azt hittem, hogy Harry volt, de mikor kinéztem az ablakomon nem láttam az én Harold-om kocsiját a ház előtt. Egy teljesen másik kocsi volt. Nem ismertem fel, hogy kié. 2 személy közeledni kezdett a fekete autó felé. Mindkettőt felismertem. Zayn és Sophie. Akkor most ők..? Nem igazán értem, de majd úgyis kifaggatom Sophie-t. A táskámba beledobtam a pénztárcámat és a telefonomat, majd lementem a nappaliba.
- Hű, gyönyörű vagy - dicsért meg Tiffany.
- Köszönöm - mosolyogtam. - Sophie?
- Elment sétálni - szólt Nicole. Az én barna hajú barátnőm nekem nem tud hazudni. 4. osztályos korunk óta legjobb barátnők vagyunk és ha hazudik elkezdi dörzsölni az egyik szemét, mint most is. Tuti, hogy tudja, hogy Zayn-nel van Sophie, de valamiért falaz nekik. Na erre kíváncsi leszek. Egy kis idő múlva csöngettek.
- Nyitom! - mondtam, majd odasiettem az ajtóhoz. Kinyitottam és ott állt az én szerelmem az ajtóban.
- Szia Kicsim - adott egy csókot.
- Szia - köszöntem. - Elmentünk!
Elindultunk a kocsija felé. Beültünk és bekapcsoltam a rádiót. Épp a One Thing ment. Nem mertem hangosan énekelni előtte, ezért csak dúdoltam. Harry az ő részeit hangosan énekelte.Annyira édes volt. Mindig mikor énekel elolvadok tőle. Végül is én mindig elolvadok tőle. 10 perc múlva odaértünk egy... egy mozi elé.
- Itt nem fognak a rajongók zavarni minket? - kérdeztem.
- Nyugi - felelte. Bementünk a nagy épületbe és Harry elintézte a jegyeket, míg én az ennivalót és az innivalót. Egy-pár rajongó odajött hozzánk és készítettek Harry-vel képeket és kértek autogramot is.
- Ugye te vagy Harry barátnője Blair? - kérdezte a vörös hajú kislány.
- Igen - mosolyogtam rá.
- Csinálhatnánk veled is képet? - tette fel a kérdést a barna.
- Persze - vontam meg a vállam. Odaállt mellém a 2 leányzó és Harry lefényképezett minket. Miután elmentek Harold megfogta a kezem és bevezetett egy terembe. Ott senki nem volt csak mi. Bizonyára a rajongók miatt csinálta. Mivel még nem láttam a Batman legújabb részét, ezért azt néztük meg. Leülünk kb középre és nem kellett sokat várni elkezdődött a film. Először mikor elkezdtem félni, ő csak magához húzott. Éreztem az illatát és megnyugodtam. A film vége felé még Batman-t meg is sirattam, de Harry csak ennyit mondott:
- Nyugi.
Mikor újra felbukkant már csak mosolyogtam. Felkapcsolódtak a lámpák. Felálltunk és kimentünk a teremből.
- Na jó volt? - nézett rám.
- Aha - válaszoltam. - Imádom Batman-t. Tök féltem, hogy meghal!
Ő csak mosolygott és nem szólt semmit. Csak hallgatott.
- Én hiányoltam belőle Joker-t - húzta el a száját.
- Én is.
- Elmegyünk vacsorázni?
- Menjünk.
Beültünk az autóba és 5 perc alatt odaértünk. Elég puccos helynek tűnt. Szerencsére csinosan jöttem, úgyhogy nem nagyon tűntem ki. Leültünk egy asztalhoz. Mindenki minket nézett. Kicsit idegesítő volt, de mindegy. Mikor nézegettük az étlapot odajött hozzánk egy pincérnő.
- Választottak már? - kérdezte.
- Igen. Én egy sült halat szeretnék citromos szósszal és uborkával - mondta Harry.
- És Ön?
- Én is - vágtam rá. A nőci elment, mi meg beszélgetni kezdtünk.
- Amúgy nektek mennyi szabadidőtök van a nyáron, hogy ennyit vagytok velünk? - érdeklődtem.
- Nincs sok.
- Pedig egyfolytában velünk vagytok.
- Ezt úgy mondod mintha baj lenne.
- Nem baj.
- Akkor meg?
- Semmi, csak nem akarom, hogy miattunk ne dolgozzatok.
- De mi nagyon szeretünk veletek lenni.
- Rendben, de akkor is.
- Jól van. Most fogjuk felvenni az új albumhoz egy-két számot. Elviszünk téged, csak hogy lásd, hogy dolgozunk is. Rendben?
- Tényleg?
- Aha.
- Rendben.
Még beszélgettünk egy kicsit és nem sok idő múlva kihozták a kajánkat.
- Köszönjük - mondtuk majdnem egyszerre.
- Harry kérhetnék autogramot? - kérdezte a pincérnő.
- Persze - válaszolta Harold. Elvette a nő tollát és aláírta az egyik cetlijét.
- Köszönöm.
- Téged nem idegesít, hogy mindenki minket bámul? - suttogtam.
- Már nem. Megszoktam. Majd te is megszokod - csókolt meg.
- Remélem.
Megvacsoráztunk és sajnos vissza is kellett mennünk Nicole-ék házához, mert már annyi volt az idő. Bementünk a házba és mindenkivel a nappaliban a TV előtt találkozunk.
- Sziasztok. Milyen volt az este? - érdeklődött Tiffany.